Nyíregyháza

Giba Tamásról elmondható, hogy iskolái elvégzése után a nagy betűs Életbe lépett. A városi közéletben új embernek számít, így hát arról kezdem faggatni, milyen előzmények és milyen ösztönzők vezették el idáig. Szülei nyírtelekiek, ő már tősgyökeres nyíregyházinak vallja magát. Gyerekkorában − ezerkilencszázhatvannégyben − beköltöztek a mai Kertvárosba, ahol azóta is laknak, és nem messze a szülőktől építették fel feleségével a saját otthonukat. Azt jelenti ez, hogy abban a körzetben, ahol a választásokkor elindult, szinte mindenki ismerte őt.

1959. július 16-án született, majd a 7. számú iskolába járt, ami közel volt az NYVSC pályájához. Édesanyja itt volt raktáros, édesapja pedig szinte csak átment a síneken, ha munkába indult, hiszen nyugdíját mozdonyvezetőként szerezte meg.

Giba Tamás már a középiskolában a műszaki pályát választotta, az ÉVISZ-be járt 1973-tól 1977-ig. A budapesti műszaki egyetemre ment az érettségi után, és építőmérnöki diplomát szerzett 1982-ben.

Tisztázzuk, mi is a különbség az építő és az építész között. A családjában mindkettő megtalálható, ő építő, felesége, Guthy Judit, viszont építész. Leegyszerűsítem, az egyik tervez, a másik pedig megcsinálja, és máris kérdezem, van-e ilyen közös munkájuk. Giba Tamásék szándékosan nem akartak egy munkahelyre menni, amikor hazaköltöztek.

Ő a Kemév társadalmi ösztöndíjasa volt, ott állt munkába, felesége pedig a SZÁÉV-nél. Közös munkájuk azért van, ez pedig a családi házuk, mert egyik cégtől sem kaptak szolgálati lakást vagy lakáskiutalást. A mai generáció még érti ezeket a fogalmakat, de valószínű, hogy a társadalmi ösztöndíj éppúgy magyarázatra szorul idővel, mint a hosszú sorban állás a lakáskiutalásért.

A diplomája ma is konvertálható ismeretekkel ruházta fel. A középiskolai magasépítő az egyetemen a vízépítéssel foglalkozott. Már nem vár rá folyószabályozás, de nem kevésbé izgalmas a vízépítő feladata ma sem.

Hozzájuk tartozik a kommunális vízszolgáltatás és a szennyvíz tisztítása, a halgazdaságok vízellátásának megoldása, vagy mondjuk az öntözés. Annyi nagy magyar vízépítő mérnököt ismert már a szakma, hogy rákérdezek, vajon maradt-e számára izgalmas munka.

A társadalmi ösztöndíjas hallgató nemcsak abban lehetett biztos, hogy állása lesz, hanem vállalnia kellett, hogy azt a munkát végzi, amit rábíznak. Giba Tamásnak szerencséje volt. A Kemévnél az első nagy építőipari kivitelezést az Alkaloida szennyvíztisztítójának megépítésével kapta meg.

Három éven keresztül járt ide, és közben a ranglétra fokain szorgalmasan lépegetett, ahogy eredményei mind jobban ismertebbek lettek. A következő nagyobb munkája is közismert, a mátészalkai új posta építésvezetője volt. A környéken, egészen Fehérgyarmatig több építkezést bíztak rá, és a következő másfél év ezzel telt el.

Már főüzemvezető, és termelésszervezéssel foglalkozik, amikor nyíregyházi építésznek mondhatja magát. Mégsem teljesen így történt, hiszen ekkor a lapos tetők szigetelésének egy új technológiáján dolgoznak, és ez iránt az egész országban érdeklődnek. Szakmailag még tovább lépett, az építészet újabb ágához kötődött, vasbetonépítési szakmérnöki diplomát szerzett.

Az egyetemi évekről szívesen szól, itt nemcsak a tankönyvekből tanult. A diákok közül néhányan beléptek a pártba, és így annak az alapszervezetnek lettek a tagjai, amelyikben tanáraik is voltak. Visszaemlékezése szerint minőségi munkára szoktatták, és a közélet felelősségét olyanoktól tanulta, akik az országos politikára is hatást gyakoroltak.

Tagja lett az egyetemi tanácsnak is. A tanácskozás rendjét, előkészítését, a rész és egész egyeztetését már itt magába szívta. Ezt a légkört még sokáig kereste hazatérte után.

Felesége ezerkilencszázkilencvenegyben családi kft.-t indított, és a tervezés iránt elég nagy érdeklődés mutatkozott. Kislányuk, Ágnes most tízéves, és ha a szülők elfoglaltak, közel vannak a nagyszülők.

Giba Tamás a Független Képviselők Egyesülete jelöltjeként kapta meg a hivatalát alapozó szavazatokat. A független indulók közül kilenc fő jutott be a testületbe. A jövő politológusa fogja majd kommentálni, miért voltak ilyen erősek, a ma kérdése az, vállalnak-e valamilyen közösséget egymással a függetlenek.

Természetesen, mondja, de neki most speciális a helyzete. Alpolgármesterként a városfejlesztés, a lakásgazdálkodás, valamint a szociális és az egészségügyi igazgatás adja a munkáját.

Ez a két végletet jelenti, a nagy beruházásokat és a kisemberek gondjainak megoldását, de ő bízik magában, hogy munkája sikeres lesz. A formálódó és új arculatot kapó megyeszékhelyen még nagyon sok új dolog előkészítése várat magára. Ezek megalapozása, beágyazása a már meglévők közé − felelősségteljes feladat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)