Nyíregyháza

Az 1980-as évek közepétől a közéletre figyelő átlagember is észrevette, valami változik a magyar társadalomban. Optimistábban nézték a jövőt az emberek, a közéletben új hangok hallatszottak. Erről kezdtünk beszélgetni Felbermann Endre alpolgármesterrel, aki szinte ezzel a változással egy időben kezdett érdeklődni a politika iránt, és úgy érzi, számára is sok minden meglepetésként történt. A demokrácia jelenkori értelmezése nem volt könnyű, mivel a hozzá vezető úton a békés átmenet minden körülmények között kívánatos volt, ahogy ezt a pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége is megfogalmazta. Új párt, új ember − mondhatnánk, hiszen a rendszerváltás utáni első önkormányzati választásokon az SZDSZ színeiben és programjával került a városházára Felbermann Endre. Az azóta eltelt második ciklusban is megtartotta székét, bár a feladatköre kissé módosult.

De ne vágjunk a dolgok elébe! Arról beszélgetünk előbb, hogy honnan és hogyan jutott idáig. Hajdúnánáson, ahol ’48-ban született, az anyai nagyszülők a hajdúk ősi mestersége szerint marhakereskedők voltak. Apja földműves, és ahogy mondja, nem voltak se szegények, se gazdagok. Gond persze akadt, meg csalódás is, például, hogy iskoláit nem egészen úgy végezte, ahogyan választani szerette volna őket. A középiskolát nem Debrecenben, hanem Hajdúnánáson végezte el.

Humán tagozatos gimnazista volt, és vegyész akart lenni. A veszprémi egyetemre azonban nem sikerült bejutnia, helyette az Esztergomban működő felsőfokú technikum hallgatója lett. Közel maradt ugyan a vegyészethez, mert a vegyipari gépészet lett későbbi tanulmányainak a tárgya, a pécsi főiskolán szerzett erről diplomát. Kicsit borongósan emlékszik vissza a katonaság két évére. Elég lett volna fele vagy harmada, hiszen a haza védelmére ennyi idő alatt is kioktathatták volna őket. Meglepő, amit első munkahelyéről mond, bár nincs benne már bosszúság sem. Hajdúszoboszlón akkoriban kezdték bővíteni a TIGÁZ vállalatot. Hatan kerültek oda az évfolyamukról, de szinte valamennyien el akartak menni innen. Nem a fürdőváros pihenése, hanem a munkásszálló ridegsége jut eszébe. Ám a váltás csak évek múlva sikerült. Ma nehéz elképzelni, hogy 1975-ben, amikor Felbermann Endre bekopogott a nyíregyházi Nyírterv irodájába Ungvári Alberthez, hogy szükség van-e olyan végzettségű tervezőre mint ő, akkor nagy örömmel fogadták, mert még nem volt a gázvezetékekhez értő szakemberből munkatársuk. Ettől kezdve felgyorsulnak az események. Felbermann Endre ’75-ben átköltözik Nyíregyházára, az akkor elkészült garzonlakásokból „kap” egyet, és 1976-ban megnősül.

Felesége szintén nánási, Török Éva. Ma már ő köti a szülőhelyhez, mert édesanyja elköltözött Miskolcra, ahol a másik fia, Tamás vízépítő mérnök. A meginduló beruházások egyre több munkát adtak, és egy idő után külön engedéllyel lehetett otthon is dolgozni. Felesége megtanulta a műszaki rajzot, úgy hogy nemcsak házastársak, hanem munkatársak is lettek. Közben megszületett az első gyerek, Évike. A lakás kicsi lett, de 1979-ben átköltözhettek az Árpád utcába egy tágasabba. A második gyerek is lány, Ágika. Felbermann Endre arról beszél, olyan hamar megnőttek, hogy most már mind gyakrabban veszik észre, önálló életet élnek, és egyre többször hagyják magukra a szüleiket. Noha ez így természetes, reméli, hogy a Fészek utcai házuk sokáig közös otthonuk marad.

Gyors politikai karriernek volt nevezhető az, hogy ő 42 évesen a város műszaki, üzemeltetési, fejlesztési ügyeivel foglalkozhatott. Szavaiból érződik, szereti munkáját, hogy az igazgatásban is kereste a szakmailag hozzá közelebb álló feladatokat, de csak annyiban, amennyiben erre lehetősége nyílott. Közel áll hozzá a sport. Szeret, ma már inkább idő hiányában csak szeretne focizni, de arról nem mondtak le, hogy színházba járjanak. Felesége kezdő vállalkozó, most készül egy boltot nyitni, kristály és üvegtermékeket fog árulni az átépülő Korona egyik részében.

Erre azért is gondoltak, mert a politikai váltógazdálkodásban csak akkor tud valaki vállalkozni a próbatételekre, ha nem függ a hivatali állásától a megélhetése, vagyis ha képes átvészelni olyan időszakokat, amikor még nem dőlt el, ki milyen pozícióba kerül a választók bizalmából.

A végig energiától, tervektől teljes beszélgetésünk ezen a ponton elkomorodik. Úgy érzi, a legutóbbi választás, ahol polgármesterjelöltként indult, mérsékelt sikert hozott mind az ő, mind a pártja számára.

Ez pedig új kihívás a mostani és az elkövetkező évek munkájára.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)