Felsőzsolca

Kapuk nyíltak meg, tabuk dőltek le egy jókor született generáció előtt, melynek tagjai a történelmi, társadalmi, gazdasági változások kedvezményezettjei lettek. Tehetségükkel, szakmai vértezettségükkel egyszeriben a közélet fontos szereplőivé váltak. Milyen gyakran hallani efféléket még ma is, több mint egy évtizeddel a rendszerváltás után. Mennyire csak a felszínt súrolják az ilyen megállapítások, hiszen a mai közszereplők többsége maga is részt vett a tabuk lebontásában, a kapuk megnyitásában a munkahelyén, a kutatóintézetekben, professzionális, vagy amatőr művészeti együttesek tagjaként.

Fehér Attilát, Felsőzsolca város polgármesterét, először a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen érintették meg a változások, amikor erősen feljövőben volt a magyar agrárium. A befogadó, alkotó szándékú közösség, a fiatal oktató-kutató gárda segítő-támogató biztatása egy életre meghatározó indíttatást jelentett. Ez a hazai gazdaságban a Burgert Róbertek emlékezetes időszaka volt.

– Az induláshoz a legjobb modellt a szülői ház adja – vallja Fehér Attila – apám 44 évig dolgozott a vasútnál, neki az volt az egyetlen munkahelye. Mellette jó sportoló is volt, később az NB I-ig vitte az MVSC labdarúgócsapatát. Ez azután velünk folytatódott, öcsém sziklamászó sportemberként az alpintechnikában válogatottságig vitte (kerettag volt), ma ismert régi vállalkozó.

– Az Ön pályája másként indult.

– Zeneiskolába jártam, tízévig tanultam hegedülni, felvettek a zenegimnáziumba is, aztán mégis a Földesbe mentem, ahol vonzódtam a humán tantárgyak iránt. Kedvenceim voltak a latin és a magyar, de némely reál tárgy is, ezeket olyan tanárok tanították, mint Koszorús István, Bándi Géza, Árokszállási Zoltán és Darkó Béla. Gödöllői éveim alatt lekötött a kutatás, kísérletezés is, a gyep, a rét és legelőgazdálkodás, a tanszék demonstrátora voltam. Közben az egyetem félprofi táncegyüttesének zenekarával bejártuk Európát. Felejthetetlen spanyol, francia fesztiválok ezernyi szép emlékét őrzöm mindmáig. Szó volt róla, hogy bent maradok az egyetemen oktatónak, de vonzott a szülőföld, úgy éreztem, nekem itt van dolgom.

– Megtalálta amit keresett?

– A Megyei Állattenyésztési Felügyelőségen voltam osztályvezető, ahol akkoriban már keveredtek a nonprofit és az állami feladatok, s mivel sem a jogi, sem a finanszírozási oldalról nem volt a tevékenység kellően szabályozott, figyelmem a közigazgatás felé fordult. Megszólítottak a pártok is, de Felsőzsolca mértékadó személyiségei is. A kilencvenes évek elején mint függetlenként befutó polgármester ismerhettem meg a hatalom és a szolgálat legszorosabb összefüggéseit, amelyben a szolgálaté kell, hogy legyen a döntő szó.

– Van valamilyen a kollektív vezetésre és a személyes felelősségre érvényes külön ars poeticája?

– Ha döntöttünk, és ha a többség megegyezésre jutott, onnan kezdve már csak az elvégzendőkre szabad és kell gondolni, el kell hagyni az okoskodó, kákán is csomót kereső kritikákat. A minőségi kontrollt pedig úgyis elvégzi az idő, szembesülünk minden döntésünk hatásaival. Az energiák szétforgácsolása óriási luxus, hiszen nagyon sok még az elvégzendő feladat.

– A város fejlesztésére gondol?

– Alapvetően egy békés, nyugodt, csendes kisvárosban érdemes gondolkodnunk, olyan településfejlesztési koncepcióban, melynek kedvezményezettjei az itt élők lesznek, vagyis kár lenne eltévesztenünk az arányokat. Ha számot vetünk a lehetőségeinkkel, azok között ott vannak ugyan a kis területtel rendelkező mezőgazdasági ágak, ám azok eltartó képessége minimális. Az idegenforgalom is elsősorban a családi elhelyezési formákra építhet, legfeljebb a panziókra. Viszont a nagyváros szomszédságában jelentős ipari szolgáltatási igény mutatkozik, amire építeni lehet. Az ötös útelágazás magában hordozza a jó esélyeket a helyi szolgáltatók számára. Az is nyilvánvaló, hogy Felsőzsolca egyre szélesebb körű térségi feladatok ellátására vállalkozhat.

– Hogyan tölti szabadidejét a kertvárosi terveken dolgozó polgármester?

– Egyre több a hivatalos elfoglaltságom, és egyre kevesebb idő jut a barátokra, a kapcsolatok ápolására, amit őszintén fájlalok. Tenisz, kerékpározás, bükki túra tölti ki azt a kevés időt, amit a pihenésre fordíthatok.

Fehér Attila nős, 27 évvel ezelőtt kötött házasságot Mihályi Ágnessel, aki a Krisztina óvoda óvónője. A polgármester szüleivel élnek közös fedél alatt, akik tavaly ünnepelték gyémánt lakodalmukat. A többgenerációs családi házban a legifjabb generációt képviselő lányok már csak látogatóba térnek haza. Egyikük a Pénzügyminisztériumban dolgozik, a kisebbik pedig Sopronban tanul. Szakmai törekvéseik nem esnek egybe a szüleikével, akik gyermekeik önállóságát, érvényesülését tekintik a legfontosabbnak, a döntés, a választás jogát átengedik a fiataloknak.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)