Felsőzsolca

Édesapám, aki a hajnali munkába járás gyötrelmeitől szeretett volna megóvni egy életre, azt kívánta, banktisztviselő legyek, pantallós ember, akinek nem kell hajnali háromkor kelni, hogy elérje a vonatot Hernádnémetiben, ahol laktunk, hogy beérjen a délelőttös műszakkezdésre a DIGÉP-be – kezdi a beszélgetést Nagy József, a felsőzsolcai önkormányzat jegyzője.

– A képzésnek már az ősök is nagy jelentőséget tulajdonítottak, nagyapám okleveles mesteremberként harmadik díjat hozott el a millenniumi kiállításról, de az édesapám is rendelkezett szakmai végzettséggel.

– Mennyire hajlott gyermekkorában a jóindulatú rábeszélésre, hogy tisztviselő legyen?

– A közgazdasági technikumba iratkoztam be Miskolcon, ahová naponta jártam be. Az állomásra sokáig én is gyalogosan mentem, mint apám. Amikor végeztem, az FMSZ-nél helyezkedtem el és ezerkilencszázhatvantól már folyamatosan a közigazgatásban tevékenykedem. Előbb a sajószentpéteri tanácsnál, majd ezerkilencszázhatvanhattól Felsőzsolcán, ahol három év elteltével huszonnyolc évesen vb-titkár lettem. (Akkor ez még választott funkció volt, nem kinevezéssel töltötték be.) Közben ide nősültem Felsőzsolcára, feleségem a járási tanácson, majd a megyei tanácson dolgozott, most pedig a közigazgatási hivatal osztályvezetője.

– Hogyan élte meg a település életében bekövetkezett lényeges változásokat?

– Felsőzsolca a megyeszékhely közvetlen közelében dinamikusan fejlődött, a miskolciak közül egyre többen érezték úgy, hogy itt jobban kialakíthatják békés, háborítatlan életkörülményeiket, mint a városban. A községből ezerkilencszázhetvenegyben nagyközség lett, ami nagyjából egybeesik azzal, amikor a tanácsakadémia kétéves szakoktatói tagozatán tanultam. Az iskola igazán jó alapokat adott. Akkoriban már inkább a település múltjához tartozott a három irodából álló tanácsháza, ahol valamikor öten-hatan dolgoztunk. A megújulás, az előbbre lépés évei következtek. Örömmel nyugtáztuk, hogy Miskolcról a gazdagabbak, a tehetősebbek igyekeznek itt gyökeret ereszteni, és ez meglátszott a település fejlődésén.

– A várossá nyilvánítás újabb változásokat hozott és természetesen újabb feladatokat is.

– A szaporodó tennivalók sohasem hatottak rám riasztóan, sőt minél nagyobbak lettek a kihívások, annál jobban éreztem magam, mert ez egyúttal azt is jelentette, hogy gyarapodik, fejlődik a város. A vezetés pedig akkor végzi jól a munkáját, ha az adott településen élők jól érzik magukat, ha ügyeiket gördülékenyen intézhetik, ha a fejlesztések a kényelmüket szolgálják. Közben mi is új családi otthont teremtettünk, ezerkilencszáznyolcvanhatban kezdtük meg a kialakítását egy százhuszonkét négyzetméteres területen, amelyik mára nagyon fontos, mondhatnám, meghatározó szerepet tölt be az életemben. Két lányunk már felnőtt, az egyik Nyíregyházán végzett óvónő, és most ugyanott dolgozik, ahol annak idején őt gardírozták, a Krisztina óvodában. A kisebbik Egerben szerzett diplomát ének-zene és történelem szakon. Most is tanul, Debrecenben néprajz szakon, miközben itt tanít a Szent István Általános Iskolában.

– A tanulást Ön sem adta föl.

– Az Államigazgatási Főiskolát ezerkilencszáznyolcvanegyben végeztem el, és így könnyebben tudom szervezni a munkámat, a tapasztalathoz kellett az elméleti támogatottság is.

– Visszatérve a három évtizedes közszolgálati tevékenységéhez, harminc év után mit tart a legfontosabbnak az elvégzettek közül?

– Az eredményeket senki sem sajátíthatja ki, akkor sem, ha azok elérésében nagy szerepe volt. Amikor ide érkeztem, a főutat kivéve nem volt más aszfaltozott utunk, most pedig már más nincsen, csak ilyen. Iskola, óvoda bővítések, az egészségház létrehozása jelenti számomra a fejlődést, egyben a sikert is. Aztán pedig, ahogy Felsőzsolca évről évre szebb, gazdagabb kertvárossá növi ki magát, teljesülni látom a legszebb álmaimat. Amikre büszke vagyok, azok a testvértelepülési kapcsolatok, melyek kiépítéséért sokat tettem. Királyhelmeci, viski, nyikómalomfalvai barátságaink mind fontos üzenetek hordozói. Amikor baj volt a Kárpátalján, ruhát, élelmiszert, gyógyszert, baráti segítséget vittünk az árvízkárosultaknak. Az ilyen támogatás egyúttal sokkal többet jelent, mint annak valós értéke. Azt, hogy velük vagyunk, számíthatnak ránk. Mi ugyanúgy megoszthatjuk velük a fejlődés, a gyarapodás minden örömét, gondját, gyötrelmeit – mondta Nagy József Felsőzsolca jegyzője, aki hihetetlen energiával, dinamikusan szervezi a polgármesteri hivatal munkáját, a lakosság érdekében végzett közigazgatási tevékenységét. Ugyanakkor részese a fiatal város valamennyi társadalmi rendezvénye szervezői munkájának is.

Nagy Józsefet, a város jegyzőjét nagyon sokan ismerik és tisztelik. Tisztelik azzal is, hogy munkaidő után szabadidejében ritkán faggatják a város életét érintő súlyos kérdésekkel.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)