Felsőzsolca

A történelem megelőlegezett valamit a jövőből Fehér Tibor számára, aki úgy emlékezhet gyermekéveire, hogy azok szerencsésen egyesítették a városi és a falusi lét minden előnyét, hiszen ha felsőzsolcai létére felkapott a buszra, öt-tíz perc alatt Miskolc belvárosában lehetett, szabadidejében pedig a barátokkal közösen övék volt a rét, a mező, a grund valamennyi szépsége, izgalma és romantikája. A nagyközség azóta város lett, és vonzása egyre csak erősödött a Fehér család számára.

– Valóban szép gyermekkorom volt – kezdi a beszélgetést Fehér Tibor igazgató, akivel egy nyugalmas augusztusi délutánon próbáljuk áttekinteni a néhány év híján majd fél évszázados élete eseményeit, eredményeit az előbbiek legfontosabb tanulságaival. Miskolcon születtem ezerkilencszázötvenháromban, de a helység megjelölése valóban csak a születés helyét jelenti, hiszen mind a mai napig kizárólag Felsőzsolcán éltem. Édesapám tisztviselőként dolgozott, egyetlen munkahelye a vasút volt. Édesanyámat a háztartás, a család ügyeinek intézése kötötte le, az idén ünnepeljük hatvankét éves házassági évfordulójukat. Testvérem, Attila, a város polgármestere, akivel közösen ápoljuk a családi hagyományokat.

– Gyermekkori élményei mennyire befolyásolták döntéseiben, amikor a pályaválasztás gondolatai kezdték foglalkoztatni?

– Az általános iskolát helyben végeztem, majd a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tanultam tovább, ahol az akkor is kiemelkedő sporttevékenység mellett igen élénk természetjáró élet folyt, valamint aktív barlangász csapattal rendelkezett az iskola. A sport és a természet szeretete egész életemen átkísér, és ide kapcsolódik a pályaválasztásom is. A győri Közlekedési Műszaki Főiskolán építő üzemmérnökként végeztem és ezzel a képesítéssel helyezkedtem el a miskolci Közúti Építő Vállalatnál, ott ismerkedtem meg valójában a szakmával, és ott alapoztam meg gyakorlati mérnöki tevékenységemet. A győri főiskolán megszereztem a gazdasági szakmérnöki képesítést is, aztán ezek birtokában már a nyolcvanas években próbálkoztam az egyéni vállalkozás korántsem könnyű útjait járni. Hegymászó társaimmal ipari alpinista gmk-t hoztunk létre, azután részben ugyanezt folytattam négy-öt év múlva Felsőzsolcán, új szereplőkkel, egy sportegyesület keretein belül.

– Ebből nőtt aztán ki a jelenlegi cég, amelyet már teljes egészében a saját arculatára formálhatott.

– A Csúcstechnika elnevezés, amely részben az alpintechnikai magasságokra, másrészt az építészetben végezett munkánk szakmai színvonalára kívánt utalni, nevében átfogta lényegében a teljes tevékenységünket. Ez a családi többségi tulajdont képviselő kft. azonban már a kezdetektől nem elsősorban az ipari alpintechnikára alapult, annak ellenére, hogy ilyen munkát ma is képes ellátni több munkatársunk, akik sokszakmásak lévén lakatosok, festők, hegesztők, akiknél az alpintechnika jobbára csak pluszként van jelen. A foglalkoztatottak létszáma meghaladja a nyolcvanat.

– A város, a megye, a régió több jeles építkezésénél tüntették ki magukat megbízható, színvonalas munkájukkal, mint a miskolci, az egri Tesco Áruház, a TVK PP IV. üzem acélszerkezetének gyártása, szerelése, Westel antennák, vagy távolabbi megyékben például a várpalotai Fűtőmű csarnokának szerelésén, illetve a MÁV záhonyi átrakó pályaudvara hídszerkezetének felújítási munkáinál.

– Ezen felül a HCM Rt., a MOL Rt., a Linde Rt., az Ericsson Kft. számára végeztünk ugyancsak jelentős értékű acélszerkezet-korrózióvédelmi munkákat a megyében és a megyehatáron kívül is. A szakmai megbízhatóságon túl cégünk egyik fő erőssége a munkatársak jó szellemisége, az, hogy egységben léphetünk fel, a kollégáim képesek azonosulni a céljainkkal. A közeli jövőben egy logisztikai központ megépítésével új alapokra kerül a tevékenységünk.

– Mennyire támogatja törekvéseiben a család?

– Nős vagyok, ’79-ben kötöttem házasságot Makó Juliannával, aki kesznyéteni családból származó óvónő volt, azóta tanári diplomát szerzett, most a cégünk mérlegképes könyvelője. Két lányunk közül a nagyobbik, Judit szintén a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, most Budapesten tanul építészmérnöki karon. A kisebbik Erika 13 éves, ő is jó tanuló, általános iskolás. A ’85-ben épített felsőzsolcai házunkban élünk, és mióta a gyerekek megvannak, velük megyünk országot, világot látni. Ez persze az utóbbi években, amikor napi 10–12 órai munka töltötte ki az életemet egy kicsit háttérbe szorult, de bejártuk a Tátrát, Olaszország, Franciaország és Európa más országainak legszebb tájait, ahová például szívesen visszajárok síelni. Mert mint említettem, a sport és a természet szeretete az életem fontos része. A síelés mellett teniszezem, ennek a barátok körében hódolhatok, és ez fontos a számomra. A hegymászást ma már nem űzöm, annak idején fontos volt, többek közt jó tréning az üzleti életre készülődéshez – fejezte be a beszélgetést Fehér Tibor igazgató.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)