Felsőzsolca

Amelyik családban a szülőket a rend szeretete és a pontosság jellemzi, ott a gyerekek is korán megtanulják, nem élhetnek vissza mások idejével, türelmével. A pontosság tisztelet önmagunk iránt is. Pálfalusi Istvánné ilyen szellemű családban nevelkedett, és ezek a tulajdonságok egész életén át elkísérik. Amit emlékeit idézve gyermekkoráról, környezetéről mond, csak megerősítik ezeket.

– Felsőzsolcán születtem 1950. március 11-én, apám vonatvezető volt, anyám brigádvezető. Amire eszmélésem óta emlékszem, az a minket körülvevő gondoskodó szülői szeretet ezernyi megnyilvánulása volt. Öcsémmel, aki ma az Országos Egészségügyi Pénztárnál dolgozik vezető beosztásban, ma is hálásak vagyunk ezért a sorsnak. Hálásak vagyunk azért is, mert idős szüleink még ma is élnek és mi visszaadhatunk valamit abból, amiben minket részesítettek.

– Merre vezetett az útja diákéveiben?

– Általános iskolába itt jártam Felsőzsolcán, akkor még csak egy iskolája volt a falunak, ám azokkal, akikkel együtt a miskolci középiskolákba kerültünk, nem vallottak szégyent zsolcai tanáraink. A Berzeviczyben könyvelői, statisztikai végzettséget szereztem és szívesen jegyzem meg, ez is erős iskola volt, jó felkészültségű fiatalokat bocsátott ki padjai közül. A szerencse továbbra is mellettem maradt, ugyanis jó munkahelyet találtam, megértő és támogató szellemű munkatársakat, akik segítettek az eligazodásban és a fejlődésben. A Koltai László igazgatása alatt működő Bükkvidéki Vendéglátó Vállalatnál a kontírozó könyvelői feladat nagyon tetszett nekem, az ott töltött idő jó periódusa volt az életemnek. A Felsőzsolcai Takarékszövetkezet ezerkilencszázhetvenkilenctől könyvelői állást kínált, amit szívesen elfogadtam, mert ezekben az években lehetőségem nyílt elvégezni a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. A családunk életében változás állt be, ezerkilencszázhetvenkilencben tíz évi házasság után elváltam, de velem maradt a kislányom, akit nagy szeretettel neveltem és taníttattam. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett gyógyszerészként, náluk van egy másfél éves unokám, aki érkezésével, cseperedésével a szeretet új dimenzióját nyitotta meg számomra.

– Szakmai előmenetelét milyen szövetkezeti eredményekhez kapcsolja?

– Ezerkilencszáznyolcvannyolc februárjától töltöm be az elnöki tisztet és ezalatt jelentős változások történtek. Már az első évben döntöttünk az új épület elkészítése mellett, mert a régit a szolgáltatások gyarapodásával már kinőttük. Mára hat kirendeltségünk van a központon kívül, így Alsózsolcán, Kesznyétenben, Szirmabesenyőn, Bőcsön, Hernádnémetiben és Miskolcon, az Avas-Délen. Ma a szövetkezet tízezer fős taglétszámmal rendelkezik, a részjegy állomány több, mint 28 millió forint, az ezerkilencszázkilencvennyolcas évi adatok szerint 115 milliós saját tőkével rendelkezünk, a betétállomány pedig már meghaladta az egymilliárd forintot. A hiteleké pedig a háromszázmilliót. A fejlődést jelző mutatók ezerkilencszázkilencvenkilencben tovább nőnek. Szeptemberben pénzjegykiadó automatát szereltettünk fel szövetkezetünk központja előtt és ennek az új szolgáltatásnak is kedvező volt a fogadtatása, kivált azután, hogy saját kártyánkat is kibocsáthattuk ügyfeleinknek. Ezzel részben tehermentesíthetjük a cég készpénzforgalmi tevékenységét is. Mivel a város átmenő forgalma igen nagy, arra számítunk, hogy az itt átutazók közül is sokan megállnak, hogy kártyájukkal pénzt vegyenek le.

– Már csak azért is, mert a takarékszövetkezet központi épületének impozáns tömbje szembeötlően dekoratív külsejű, a polgári építkezés eleganciájának jegyeit viseli magán, s mint ilyen, az egyébként takaros zsolcai házak között is valószínű sokáig az egyik legszebb marad. Ám ami ennél is fontosabb, az, hogy üzletpolitikai elképzeléseik ezután is találkozzanak a lakosság érdekeivel.

– A takarékszövetkezet fejlődését vagyoni helyzete, pénzügyi stabilitása biztosítja, lépést tartva azokkal a dinamikus változásokkal, amelyek a fiatal város fejlődését jelzik. Munkánkat minősíti az az önkormányzati döntés is, miszerint a polgármesteri hivatal megbízta cégünket a számlavezetésével.

– Ezek a sikerek nyilvánvalóan jó érzésekkel, elégedettséggel tölthetik el.

– Szeretem a szakmámat és cseppet sem túlzok, ha azt mondom, hogy én ezt a hivatásomnak tekintem. Persze azért a munka mellett marad idő a kikapcsolódásra is, színházra, koncertre, kirándulásokra. Jövőre belefogunk egy régóta dédelgetett tervünk megvalósításába, szüleimmel, lányommal, vőmmel közösen megépítjük többgenerációs otthonunkat itt Felsőzsolcán szüleim házának telkén. Jelenleg én Miskolcon lakom, és a lányomék is. Ha felépül az új ház, ott együtt leszünk mindannyian, amire régóta vágyunk, és több időnk marad majd egymásra.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)