Miskolc

Életre szólóan szép, élményekben gazdag gyermekéveit a Tiszai Pályaudvar melletti MÁV-telep zárt világában töltötte a hozzá hasonló sorsú vasutas gyerekek között. A családban, ahol egyetlen gyermekként nevelkedett, fontos szerepe volt az összetartozásnak, a becsületesen elvégzett munkának.

– Tősgyökeres miskolci vagyok, a szüleim, a nagyszüleim is itt éltek – mondja beszélgetésünk elején a város jegyzője, majd így folytatja:

– 1943. január 23-án születtem Miskolcon. Apám lakatos csoportvezető volt a MÁV Járműjavítóban, ahol mint egyetlen munkahelyén 44 évet dolgozott le. Anyám a háztartást látta el, ő fogta össze a családot. Ebben a kis közösségben én nagyon sok szeretetet kaptam, melynek most utólag már tudom, lényeges eleme volt a szeretet vezérelte apai szigor is.

– Mit adtak Önnek az indulás évei a MÁV-kolónián?

– A MÁV-telepnek önálló iskolája volt, ahol a háború után megszűnt polgári iskola kiváló tanáregyéniségei tanítottak. De itt ismertem meg az együvé tartozás erejét és fontosságát is. Szerencsés voltam az iskoláimmal, ugyanis mint jól tanuló gyerek, a Földesben folytathattam. Itt kimagasló tanáregyéniségek pallérozták tovább a bekerült gyerekek sorsát, szellemét. Olyan tanáraim voltak, mint Polányi Imre, Bede Zoltán, Sallai Lajos, Bárány Lajos és Osgyáni Zoltán. S persze kosaraztam is. Ez a sportág nagyon sokat adott nekem, a küzdés és a siker örömét, felejthetetlen összecsapásokat a Kiliánnal, emlékezetes meccseket, országos középiskolai harmadik helyezést.

– Szavaiból kiérződik, Ön igazi közösségi szellemű fiatalként vett részt a tanulmányi és a sport vetélkedésekben.

– Ez teljesen természetes, a szervezés többletmunkáját mindig magától értetődőnek tartottam, mint ahogy az osztálytalálkozókra is én hívom össze egykori diáktársaimat. Ez összefügg azzal, hogy mindig is pedagógus szerettem volna lenni, aki gyerekek százait, ezreit oktatja, neveli. Ám elsőre a jó tanulmányi eredményeim ellenére sem vettek fel a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre. Ma már hálás vagyok ezért, mert így tíz hónapot töltöttem a Megyei Húsipari Vállalatnál, ahol megtanultam dolgozni, közelről megismerhettem, milyen is egy igazi munkahelyi közösség.

Új tapasztalatokkal felvértezve aztán ismét nekivágott az egyetemnek.

– Maximális pontszámot teljesítettem és felvettek. A kollégium légköre, az újabb kosárlabda küzdelmek egyenes folytatásai voltak annak, amit Miskolcon megszoktam, ami nagyon fontos volt nekem. Az egyetemet is jó eredménnyel végeztem, 1967-ben megkaptam magyar–orosz szakos tanári diplomámat, és még abban az évben meg is nősültem. Feleségem pénzügyi, számviteli főiskolát végzett.

– Elérkezett a várva várt pályakezdéshez, megszerezte a jogot a katedrához.

– A miskolci Kossuth-gimnáziumban kezdtem Sárközi Andorné igazgatósága alatt, ám öt évi tanári tevékenység után ajánlatot kaptam a városi tanács művelődési osztályától tanulmányi felügyelői állásra. Tíz iskola, gimnáziumok és kollégiumok tartoztak hozzám olyan pedagógus egyéniségekkel az élükön, akiktől bizony nekem lett volna tanulnivalóm. Amikor 1974-ben új tanácselnököt választott a város Rózsa Kálmán személyében, ajánlatot kaptam az elnöki-referensi állásra. Ebben a munkakörben megismerhettem a protokoll szabályait, a diplomáciai tevékenység legfontosabb elemeit és azt, hogy a közigazgatás szolgálat.

– Miközben újabb diplomát szerzett.

– Ekkor már felvetődött bennem, hogy innen nem lesz könnyű visszamenni a tanári pályára, és így belevágtam a jogi tanulmányokba. Ebben az időben a megyei tanácson a sport ügyek intézője voltam, majd, amikor a sport és a művelődési feladatokat összevonták, érkezett el a rendszerváltás. Csoba Tamás kért fel, nyújtsam be jegyzői pályázatomat és ezt követően 1991. március 14-én 97 százalékos szavazati aránnyal megválasztottak. Azóta vagyok jegyzője a városnak. Ez a kilenc év, most már a tizedikbe fordultam.

– Munkásságát, amely most már 4 polgármester működéséhez kapcsolódik, 1994-ben Kuncze Gábor, 2000-ben Pintér Sándor is elismerte.

– Szerencsés vagyok, hogy kettős végzettséggel is rendelkezem, itt ugyanis a szakmai ismereteken kívül szükség van a pedagógiai és pszichológiai érzékre is.

– Napi munkája, jelentős társadalmi megbízatásai kevés szabad időt hagyhatnak.

– Érzem, hogy több időt kellene fordítanom pihenésre, sportra, tervezem is, hogy legalább a gyakori úszást beiktatom a napirendembe. Mivel a családi szeretet nagyon fontos helyet foglal el az életemben, a lányom, a vőm, az unokáim majd mindennaposak nálunk, vagy mi náluk. A lányom a miskolci Vörösmarty Általános Iskolában tanít, a vőm nőgyógyász, két fiú unokám van, akik ezernyi kedvességgel aranyozzák be az életünket.

Dr. Szádeczki Zoltánt, a város jegyzőjét ezrek ismerik Miskolcon, százak köszöntik a nevén a szűkebben vett ismerősi, baráti körből, ám legnagyobbat akkor dobban a szíve, ha egykori tanítványai az utcán így köszönnek rá: jó napot tanár úr!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)