Alsózsolca

Csak a szülőotthon miatt jegyzik születési helyeként Abaújszántót, ahol 1964-ben a szökőnapon, azaz február 29-én látta meg a napvilágot a család egyedüli gyermekeként. A géplakatos mesterségben jártas édesapja az encsi MEZŐGÉP Vállalatnál dolgozott, és mivel erdőbirtokossági pénztáros volt, igen nagy tiszteletnek örvendett a család lakhelyén, a pici, de nagyon szép településen, Hernádcécén és környékén. Ma már nyugdíjas édesanyja a háztartást vezette és gyermekét nevelte.

Lengyel Zsuzsannát a hernádcécei iskola alsó tagozatán, az összevont osztályban az ízig-vérig pedagógus, Czijáki Anna tanítónő igyekezett bevezetni a tudás világába. Felső tagozatosként a vizsolyi körzeti általános iskola padjait koptatta, ahol elsősorban a matematika érdekelte.

Középiskolai tanulmányait az encsi Váci Mihály Gimnáziumban folytatta, ahol kollégistaként hamar belekóstolt a közösségi élet minden szépségébe, a kollégiumban csoportvezetőként kiváló csoportot „igazgathatott”. Jó társaság jött itt össze, ahol hamar megtanulták  „az egy mindenkiért – mindenki egyért” elvet. Testvér híján különösen élvezte a közösség adta barátságokat, mindig kedvére volt a jó társaság. Miután hallás után könnyen és jól tanult, volt ideje arra, hogy ismerkedjen a korszak legjobb zenekaraival: Illés-, Omega-, Edda-koncertek részese lehetett.

Érettségi után munkába állt, a Vizsolyi Közös Községi Tanács munkatársa lett igazgatási szakterületen. Az alapoknál kezdte: iktatás, népesség-nyilvántartás, később szabálysértési, szociális ügyek következtek. Hamarosan községi alapvizsgát tett, majd jelentkezett az Államigazgatási Főiskolára – sikerrel. Munka mellett tanult, közben a Vilmányi Községi Közös Tanácsra került, ahol már öt település gondjai jelentették a mindennapi megoldandó feladatokat.

Itt tette le az anyakönyvvezetői szakvizsgát, így már több mint két évtizede anyakönyvvezető. Ellátott igazgatási feladatokat, foglakozott hagyatéki és szabálysértési ügyekkel, így egyre több tapasztalatot szerzett.

1988-ban került Alsózsolcára, ahol akkor a Nagyközségi Közös Tanácsnál az anyakönyvvezetés, az iktatás és mindenekelőtt a kereskedelem és vendéglátás ügyeit intézte. Később igazgatási feladatokat látott el, 1997-ben lett igazgatási csoportvezető. E feladatkörében négy munkatárs tartozott hozzá, és távollétében a jegyzőt is helyettesítette.

2002-ben pályázat útján, az önkormányzati képviselőtestület egyhangú döntése alapján választották a hivatal élére, 2002 februárjától látja el a jegyzői feladatokat.

– Mivel az önkormányzati jog rendkívül szerteágazó, munkám igen sokszor állít emberileg nehezen feldolgozható, nehezen megoldható problémák elé  – mondja Urbánné Lengyel Zsuzsanna.

 – Feladatom a kötelező hatósági tevékenység irányítása, amelyben egy szakmailag és emberileg jól felkészült 15 fős köztisztviselői gárda áll segítségemre. Feladatunk elsősorban az önkormányzat, a képviselő-testület munkájának a segítése. Emellett vannak problémás egyedi ügyeink, amelyeket ugyancsak meg kell oldanunk, és akkor még nem szóltam az új feladatok bevezetésével kapcsolatos tennivalókról. Úgy gondolom, hogy Széchenyi szavai fejezik ki leginkább tevékenységem lényegét:

 „Tegye mindenki a maga dolgát, de azt nagyon emberül”.

Valószínűleg ennek is köszönheti, hogy ma már ismeri a 6200 fős település nagy részét, és – vice versa – a lakosság is ismeri és elismeri tevékenységét. Szerencsére – miután végigjárta az állampolgári ügyintézés szinte minden lehetséges fokozatát – viszonylag könnyen sikerül átlátnia az ügyeket és a végükre járni. Segítettek ebben a folyamatos továbbképzések is, amelyek mellett közigazgatási szakvizsgát és számítógép-kezelői vizsgát is tett.

1988-ban kötött házasságot Urbán Ferenccel, aki szakképzettségét tekintve öntőtechnikus, korábban a felsőzsolcai MEZŐGÉP vállalatnál dolgozott, jelenleg („felesége szakmai karrierjét egyengetve”) gyesen van a család legkisebb gyermekével, a 2002-ben született Boglárkával. Legidősebb lányuk, Erika már a Herman Ottó Gimnázium kilencedikes tanulója matematika tagozaton, a középső Zsóka pedig a helyi Herman Ottó Általános Iskola ötödikese.

A jegyzőnő „szemefénye” a család, amely lehetővé tette számára, hogy bebizonyítsa: a munka, a karrier és a család nem összeegyeztethetetlen fogalmak, a szeretteivel töltött idő az igazi kikapcsolódás.

Elégedett eddigi életútjával, mert úgy érzi, hogy sikerült elérnie céljait. Elégedett azért is, mert tevékenysége fókuszában mindig az emberek álltak, akiknek szolgálata jelenti az igazi közszolgálatot. E szolgálatot a jövőben is úgy szeretné végezni, hogy az találkozzon a település lakóinak elismerésével. Magánéletében három lányuk felnevelése az elsődleges cél, szeretné egészségben megérni és megélni előrejutásukat és boldogulásukat.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)