Alsózsolca

Abban a harmincöt fős baráti körben, melynek orvosok, tudományos szakemberek, a közélet és az üzleti élet ismert személyiségei, sikeres vállalkozók a tagjai, Fazekas Józsefet, a Sajóhús Kft. tulajdonos igazgatóját egyhangúlag választották meg vezetőnek és élve egy közeli jeles évforduló kínálta alkalommal, ennek egy díszes arany pecsétgyűrű ajándékozásával adtak nyomatékot. Az ismert vállalkozó nem híve az ékszerek viselésének, ám ezzel a gyűrűvel különbséget tesz, le sem veszi az ujjáról, mert olyanokra emlékezteti, mint Katona Zoltán, vagy Glóner János, akik elmondták a vállalkozóról, nála nemesebb szívű, igaz embert nemigen ismernek.

– A szakmámból fakadóan nagyon sok olyan tisztségem, társadalmi megbízatásom volt, illetve van, amit azért kaptam, mert kapcsolataimat végig az őszinteség jellemezte – tárja elénk alaptermészetéből fakadó nyíltsággal véleményét Fazekas József.

– Hallhatnánk a családi háttérről, az indulásáról?

– Arnóton születtem 1939. május 10-én, de általános iskolába már Alsózsolcán jártam, és 1953-ban kerültem a Borsod Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz tanulónak, ahol aztán 1955-ben szabadultam. Ott töltöttem szakmunkás éveimet egészen a katonai behívó megérkezéséig. Kecskeméten, Budapesten és Miskolcon voltam sorkatona és mondhatom, hogy hasznos, sokat adó évek voltak azok, jól éreztem magam az angyalbőrben.

– Ezt kevesektől lehet hallani.

– Engem nem zavart a szigor és a fegyelem megkövetelése, sőt mind máig jó kapcsolatban vagyok egykori katonai főnökömmel. Visszatérve Miskolcra művezető lettem a legnagyobb húsfeldolgozó üzemben, a Vásártér utcában. Jó mesterem volt Gyöngyösi Károly, akitől sokat tanultam. Három év elteltével üzemvezetőnek neveztek ki az alsószinvai húsüzemben. Kiss Sándor, a vállalat főmérnöke, tudatosan mindig olyan feladatokkal bízott meg, ahol a szakmai kihívások rendre utolértek. Közben leérettségiztem a Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol szintén jóindulattal egyengették törekvéseimet: Halok Gyula, Pándi Géza és Prókai László többet adott nekem, mint egy-egy tantárgy alapos ismeretét. Szeged következett, az Élelmiszeripari Technikum. Az ottani nagy húsos tröszt főmérnöke felismerve szervezőkészségemet, jó kapcsolatteremtő készségemet, ugyancsak arra biztatott, lépjek tovább, tanuljak, mert érdemes. Főiskolai végzettséget szereztem, és ezekben az években felépült a húskombinát, ahol a vezetés továbbra is számított rám. Akkoriban rendkívül sok kudarc ért, igaz a sikerek sem kerültek el. E vegyes élmények hatására váltottam, a prügyi termelőszövetkezetben hét hónap alatt felépítettünk egy húsüzemet, amelyik aztán öt éven át virágzott. Mindebből aztán arra következtettem, érdemes lenne egy saját húsüzemet építeni.

– Ahogy ismerem, ezt az ötletét sem hordta túl, azonnal nekivágott a megvalósításának.

– Igen, ehhez már csak félév kellett és működött is, igaz hitelekkel épült fel, melyeket komoly erőfeszítések árán fizettem vissza. De ott állt mögöttem a szeretetet adó családom, velem dolgozik az első házasságomból született Zsolt fiam, aki már házas, két fiú édesapja. Második házasságomban született lányom 13 éves, hatodikos.

– A feszített munkatempó mellett sem adta fel társadalmi, szakmai megbízatásait, melyek listája olyan terjedelmes, hogy egy külön tudósítás témája lehetne.

– A VOSZ elnökségi tagja voltam 1986-tól, alapítója az Iparos Húscéhnek, melynek később elnökévé választottak, és ezt a tisztet máig betöltöm. Elnökségi tagja vagyok a Hús és Terméktanácsnak, a kamarának, tagja a Munkaügyi Tanácsnak, elnöke a helyi, Alsózsolcai Sportegyesületnek.

– Miért van szüksége erre?

– Sok időt elvesz, de szívesen csinálom, mert úgy érzem a összegyűjtött tapasztalataimmal még sokat segíthetek másoknak. Másrészt a kialakult piaci helyzet nem kedvez a húsiparnak, éppen ezért bízom benne, hogy az egész vertikum, az állattartástól, a feldolgozáson át az értékesítésig előbb-utóbb a helyére kerül, és kialakul a normális árak egyensúlya, a szakma egésze képes lesz az EU-komfort termékek előállítására. és ezért érdemes dolgozni.

– Nem beszélt a Sajóhús üzemén belül történt folyamatos fejlesztésekről, a számítógépes programozással készülő, egyre bővülő termékcsaládokról, húskészítményekről, amelyek a megyében, de a megyén kívül, az ország legtávolabbi pontjáig mindenütt kelendőek.

– A fejlődéssel lépést kell tartani, aki leáll, vagy megelégszik a sikereivel, holnapra már hátrányba kerül. A piacon megszerzett pozícióinkat is csak a folyamatos fejlesztések árán tudjuk megőrizni, esetleg bővíteni – válaszolta Fazekas József.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)

***

A gazdasági válság és a hazai sertéshiány ezekben az években érezteti hatását a Sajóhús Kft.-nél is. Fazekas József örökös optimistaként tudja, hogy ez a piac hullámzó és ugyanúgy vannak mélypontok, mint kiemelkedőbb időszakok. Felsőzsolcai húsüzemében jelenleg 60 embernek ad munkát és 28 tanulót foglalkoztat, akik üzemi körülmények között sajátíthatják el a húsipari szakmát. Hatvan féle készterméket gyártanak és forgalmaznak Borsod-Abaúj-Zemplén megye húsüzleteibe.

Szakmabeliekkel létrehozták – nyolc cég részvételével – a Kelet-Hús Kft.-t, ami tulajdonképpen egy klaszter, amelynek tagjai segítik egymás munkáját a beszerzésnél és a másik cég termékeinek bemutatásával, forgalmazásával.

Fazekas József 60 éve van a húsos pályán, elkötelezett munkájáért 2006-ban a Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést kapta elismerésként.

Lánya, Fruzsina a Miskolci Egyetem Marketing mesterszakán tanul. Unokája, Zsombor Turisztikai és Vendéglátó szakon akar majd diplomázni, szintén a Miskolci Egyetem hallgatója. A kisebbik unoka Soma, ő gimnazistaként még pályaválasztás előtt áll.

(Kiegészítve: 2012. november 21-én.)