Dr. Pápai György

Orvos igazgató,

Nyíregyháza

szszb 27 tgy dr.Pápay Györgycsere400px.JPGPiros zászló, sziréna, fehér kocsi  – az idősebbek emlékezhetnek még fiatalkoruk szívdobogtató látványára. A mentőautó dr. Pápai György életében azonban nemcsak kiskori vonzalmat jelentett, hanem egész felnőttéletét meghatározza. A ma már az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi régiójának orvosigazgatójaként dolgozó gyógyító ugyan első számú vezető, de semmiért nem adná fel élethivatását. A mai napig is vonul az esetekhez, és figyel 1300 beosztottjára is.

1969 szeptemberében született Nyíregyházán szabolcsi szülők gyermekeként. Édesapja anyaggazdálkodási osztály vezetőjeként, édesanyja pedig pénzügyi területen dolgozott. A jövőjét tulajdonképpen két kiváló tanára és a szülői bátorítás határozta meg. Az 1. Számú Általános Iskola szeretnivaló biológiatanára élménydús szakköröket vezetett, a Krúdy-gimnáziumban dolgozó kiváló kollégája pedig elég szigorú, következetes is volt ahhoz, hogy az orvosi pálya felé orientálódjon. Elsőre azonban nem vették fel – szerencséjére. Egy kéthetes tanfolyam elvégzése után beállt a mentőápolók sorának legvégére, először azt gondolta, csak egy évre. A szakma mellett rendet, fegyelmet tanult, és az idősek tiszteletét, sokkal rosszabb körülmények között, mint ma. Meghatározó élmények érték a kezdeti komolyabb esetfeladatokkal, s kapásból vágja első „szülésének” idejét, helyét: 1989. január 16., két óra tíz perc, Újfehértó… Ezt követően a ranglétra minden lépcsőfokát bejárva ismerte meg a Mentőszolgálat munkájának teljes vertikumát.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1996-ban szerzett diplomát. A mentőzést azonban ezalatt sem adta fel: néhány komolyabb szigorlat időszakától eltekintve félállásban folyamatosan dolgozott, vonult, s ez a mai napig is tart.

Orvosi pályáját Nyíregyházán kezdte, a Jósa András Kórház II. Belgyógyászati Osztályán. Kiváló kollégák, későbbi barátok közé került, ahol nagyon sokat tanult. Ma is hálás az ottani fogadott „apjának” és társainak. 2000-ben a Sóstói úti kórház intenzív részlegén folytatta a munkát és a tanulást. 2005-ben oxiológiából szakvizsgázott, három év múltán sürgősségiből, és közeli tervei között szerepel még a katasztrófavédelmi terület, ami szinte egyedülálló hármas lesz így együtt.

2008-ban megszerezte az egészségügyi szakmenedzseri diplomáját is. Jelenleg harmadéves PhD-hallgató. Kiválóan érezte magát jó, a tanulást szorgalmazó főnökökkel, remek kollégákkal, akik nagyon megkedvelték. 2005-ben azonban régiósították a Mentőszolgálatot, s ő pályázat révén a Nyíregyházi Mentőállomás élére került. Egy év múltán pedig a három megye első számú vezetője lett, természetesen vonuló „főnökként”. Jelen van eseteknél például Debrecenben, Szolnokon, miközben „mellesleg” ellenőrzi a betegutakat, szakszerűséget, felkészültséget, a kórházak fogadókészségét, hozzáállását, mert ez is feladata lett. Nem mindig örülnek a hajnali, kötelező, „rendszerkontrollnak”… De igyekszik szociálisan érzékeny lenni, és a prioritások betartatása mellett „élni hagyni” a leterhelt és alulfizetett, egyébként kiváló munkát végző kollégákat.

Pátosz nélkül mondja: ez szinte félkatonai szervezet, ahol másodperceken múlhatnak életek. Szerinte egyébként az OMSZ világviszonylatban is kiválóan működik, egységes, követhető protokollal. Fél évtizedes szakmai vezetése alatt számos újítással kiváló eredményeket is fel tud mutatni – beruházások nélkül. Együttműködéssel, tervezéssel, kommunikációval az infarktusos betegek halálozási aránya 40%-kal csökkent a régióban, míg a stroke-túlélés esetében felülmúlják Hajdú megyében az USA átlagát, mely most nálunk 17%-os. Szívesen beszél a minden mentőállomásra telepített „kardiofax”-ról, életmentő eredményeiket, speciális eseteiket szaklapokban, konferenciákon kommunikálják. Közben megújult az eszközpark, és további fejlesztéseken dolgoznak. Ő pedig ott áll a folyamat másik végén is, hiszen most félállásban a Sürgősségi Osztályon vállalt munkát. Mindemellett tanít is: a Debreceni Egyetem különböző területein például oxiológiát és EKG-t, ami az egyik kedvence.

Mint mondja, jó szervezéssel, okos beosztással, kiváló „bajtársakkal” minden lehetséges. Felesége, dr. Kamarási Viktória könnyen megérti és támogatja a férjét, hiszen maga is a kórház gyermekorvosa. Odahaza pedig az ötéves ikrek várják őket: Gréta Luca és Benjámin Máté. Manapság már együtt igyekeznek felfedezni Magyarország számtalan csodáját.

Dr. Pápai György ugyanabban az utcában lakik, mint gyermekkorában. Ugyan hívták külföldre dolgozni, például Kanadába, de ő elégedett az életével.

A mai napig izgalomba hozza, ha esethez hívják, szereti a gyors döntéseket, a kapcsolattartást, kommunikációt. Amikor a zömében állapotukban stabilizált betegeket átadja a kórháznak, a kezelés ismertetésén túl mindig hozzáteszi: „jó szót is adtunk neki”. S ez ma felér a gyógyulás felével.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló