Nyíregyháza

Magyarország más megyéiben sokan vannak azok, akik nem irigylik dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnest, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház 2004. január 5. óta hivatalban lévő főigazgatóját. A hihetetlen lelki erővel bíró, határozott fellépésű, magabiztos tudású asszony teremtő energiája tapintható és érezhető.

Tisztán látja, mit vállalt és azt, hogy a csapat, akiket maga mellett tudhat, mire lehet képes. Az 1949. június másodikán, a megyeszékhelyen született főigazgató asszonyt szülei közül már csak édesanyja, az idén 80 éves Papp Jolán – ahogy sok ezren ismerik, „Lilla madám”, aki évtizedeken át volt a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főnővére – segítheti tanácsaival a nehéz pillanatokban, a húsba-vérbe vágó döntései előtt. Édesapja, Gönczi János, közgazdász volt, aki korán itt hagyta szeretteit. A főigazgató asszony testvérei közül Mária pedagógus, Katalin orvos. Férje, dr. Pintér Nándor, nyolc évvel ezelőtti haláláig, főorvosként a megyei kórház idegosztályát vezette. Elsőszülött fia, Barbinek Dávid, közgazdász. A fiatalabb fiútestvér, Gábor, a dzsesszmuzsika avatott szakértője. Őt követi húga, Pintér Anina, aki Rómában, a Szépművészeti Egyetem másodéves hallgatója. A család legfiatalabb tagja, Pintér Nándor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ötödéves hallgatója.

Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes orvosi diplomáját 1973-ban szerezte a DOTE hallgatójaként. Friss lendülettel kezdett dolgozni a megye legnagyobb kórházában, a Jósa András nevét viselő intézményben. Az akkor még közös neurológiai és pszichiátriai osztályon gyógyított, miközben az orvostudomány e két területén szakvizsgázott is. Az osztályok 1991-ben bekövetkezett szétválása után, neurológiai részlegvezető főorvosként dolgozva irányította a férfi részleget és a szubintenzív ellátást. A SOTE klinikájának útmutató tevékenysége nyomán indította be a megyében mindmáig egyetlenként működő fejfájás-ambulancia rendeléseit. Tudásvágya és a növekvő követelmények vitték újra a tanulás útjára 1995-ben, amikor is elméleti pszichoterápiás tanulmányokba kezdett.

2001-ben dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes átvette a Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház irányítását, amit jelenlegi megbízásáig vezetett. A munka mellett szakított időt arra, hogy 2003-ban, a SOTE keretein belül megszerezze egészségügyi szakmenedzseri diplomáját.

A főigazgató asszony – elmondása szerint – pályafutása csúcsának tartja a megyei kórház első számú vezetői munkakörét. Tisztában van e kihívás szépségével és nehézségével egyaránt. Tudja, miért felelős, tudja mit vállalt, s azt is, hogy az ember életében a nehéz feladatok az igazán szépek és a valóban izgalmasak. Tisztában van azzal, hogy a mai finanszírozási lehetőségek közepette kell minőségi ellátást nyújtania az általa vezetett kórháznak minden beteg számára. Irányítása alatt a kórháznak meg kell találnia a maga helyét a regionális ellátási struktúrában. Azon elvárásoknak kell megfelelnie, melyek révén egy jól működő, a kor elvárásainak megfelelő egészségügyi ellátó intézmény jöhessen létre.

Ehhez a célhoz rendelkezésre áll egy szakmailag jól képzett, magas hivatástudattal, lelkiismeretesen dolgozó orvosi és szakdolgozói gárda. A főigazgató kiemelt célja, hogy biztosítsa az itt dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését, és minden területen érvényesítse a gazdasági ésszerűség és költség hatékony működtetés elvét, de természetesen legfontosabb az elégedett beteg. Az átszervezett menedzsmentstruktúra egyik eszköz ezen célok eléréséhez.

Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes rövid távon megoldható feladatnak tartja mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátásban a kellő szakmai színvonal, a kulturált munkahelyi légkör kialakítását és a hotel funkciók átszervezését. A középtávú teendők közé sorolja a gyógyító ellátás egységenkénti elemzését, az osztályos stratégiai tervek és az ágystruktúra újragondolását. Idetartozóan említi meg a költségkímélő, szakmabarát, háttér szolgáltatási szerződések áttekintését.

Mint már említette, tudja, hogy az egészségügy egyik legnehezebb pillanatában kapta meg a főigazgatói megbízását. Tisztában van vele, hogy a nem mindig kellően átgondolt központi intézkedések mennyiben nehezítik meg az általa vezetett megyei kórház mindennapjait, s azok milyen mértékben hátráltathatják őt a közös célok megvalósításában. Mindezek ellenére keresi a megoldásokat a jövő építéséhez és a mindennapi működtetés biztosításához.

Szavait hallgatva érezzük: megbízik munkatársaiban. Ahogy a főigazgató fogalmaz: ha valamennyien együttműködünk, együtt gondolkodunk, akkor minden bizonnyal sikeresen küzdjük le az előttünk lévő akadályokat.

A főigazgató asszony kevéske szabad idejében legszívesebben zenét hallgat, színházba és kiállításokra jár, olvas. Élete legfőbb büszkesége a négy gyermeke, ha teheti velük, hozzájuk utazik.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)