Nyíregyháza

A Sóstó legszebben kiemelkedő dombján áll Balla Gábor családi háza. A tágas hall, a sok virággal, barátságot, a nagy üvegfelület bőséges fénye kellemes benyomást kelt. A ház asszonya nyit ajtót, ki vendégszeretetéről közismert. Alakján egyáltalán nem látszik, hogy három gyermek édesanyja. E barátságos környezetben észre sem venni, hogy gyorsan múlik az idő.

A beszélgetés fő témája a család, és annak múltja. Újságcikkek, iratok kerülnek elő. Kiderül, hogy Inczédy polgármestersége után a Bencs család egyhuzamban négy polgármestert adott Nyíregyházának, kik szoros rokonságban álltak egymással.

Sorrendben az első dr. Bencs László, kiről a hálás utókor elnevezte a szülőháza előtti teret. Fia Kálmán, méltó utódnak bizonyult. Nyíregyházán a századfordulón és utána az irányítása alatt olyan patinás köz- és más értékes épületek létesültek, amelyek ma is díszei a városnak. A Sóstó és környéke az általa szervezett közmunkával alakult ki üdülőövezetté. Sajnos, a ma élők e polgármestereket már csak a Bencs-villáról ismerik, és nem a városukért munkálkodó vezetőként tartják számon.

E családhoz Balla Gábor, Bencs Etelka nagyanyja által kapcsolódik, aki dr. Bencs László leánya volt. Őt vette feleségül dr. Balla Jenő nagyapa. Ő szintén polgármester volt a családhoz kapcsolódás révén.

Így terelődik a szó az apai ágra. A dédnagyapa Sztempák Antal gyógyszerész volt. Fia Jenő, a nehezen ejthető családnevet egy hirtelen elhatározással Ballára változtatta, s általa került a család rokonságba Bencsékkel, a már említett házasság kapcsán. Két fiuk született: András, ki tudományos munkássága révén többszörös doktorátussal rendelkezett. István jogot végzett, kinek felesége Ertl Irén színésznő volt. E házasságból három gyerek született: Gábor, István és Anna.

Elég követni és megismerni ennyi egyéniséget egy szusszanásra. Meglepő, hogy milyen biztonsággal ismeri családfáját Balla Gábor. A felsorolást nem hivalkodva teszi. E téma az ősi vagyon privatizációja során került elő. A házigazda egy kézlegyintéssel intézte el a felvetést. „Nem a múltamból és a származásomból akarok megélni, hanem a saját eszem és tehetségem után” − mondja.

Ehhez nem férhet kétség, mert aki ismeri őt, tudja, hogy kemény fából faragták, és ahogy érzi, úgy is mondja. Mindig saját erejére támaszkodott. Azt viszont alaposan részletezi, hogy dr. Balla Istvánt, édesapját, mint nagykanizsai alpolgármestert hogyan akarta felakasztatni a várost megszállók orosz parancsnoka, mert teljesíthetetlen utasítását megtagadta. Ezzel a bátor helytállásával a fordítottját érte el. A parancsnok észrevette, és értékelte hogy egy reális és bátor emberrel áll szemben. Édesapja e háborús időkben nem hagyta el az országot és a várost, mint mások.

Nem így fogadták Nyíregyházán, mikor a front után hazaköltözött. Minden indok nélkül másfél évre gyűjtőfogházba zárták. A kiszabadulás után 1947-től csak fizikai munkát vállalhatott. Jogi ismereteit nem igényelte az új rendszer.

Nehéz napok vártak a Balla családra. Gábor is fizikai munkát vállalt, mert középiskolába nem vették fel. Egy év kihagyás után mégis a debreceni Református Kollégium diákja lett. Ebben a városban az Agrártudományi Egyetemen folytatta tovább tanulmányait. Oklevelet szerzett.

A diákévek alatt ismerték meg egymást Matuz Margit kolleginájával, amiből házasság lett. A Gyulán született leány ma már jól érzi magát Nyíregyházán.

Három gyermekük született: Gábor, Ildikó és László. Az egyetem elvégzése után Balla Gábor a kótaji tsz-be került, s a mai napig is ez a munkahelye. Nem vándorló típus. Az embereket szigorral szerető szakember hírében áll. Őseitől örökölte a szókimondást, a szemtől-szembeni beszédet. Kiérződik, hogy sokféleképpen ringott bölcsője, de egy életre való ritmust kapott vele.

Sokat sportol még ma is a szabadidejében. Az olvasás vacsora utánra marad, a fejlődéssel a lépést így lehet csak tartani.

Angol nyelvtudását úgy tökéletesítette, hogy 1981-ben jelentkezett az USA-ba egy farmergazdaságba fizikai munkásnak. Személyesen akart meggyőződni, hogy miben jobb egy amerikai farmer egy magyar mezőgazdasági szakembertől. Mint hitetlen Tamás nyomta ujját a gyengébb átlagtermésükbe, és jólesően állapította meg, hogy ő otthon, Kótajban magasabb és jobb eredményt ért el. Gazdász büszkeséggel állítja, hogy a jó alapokkal bíró magyar nagyüzemeknek és szakirányítóknak nincs szégyellni valójuk.

Számára mi a legfontosabb az életben, kérdem?

„Legelőbb a családi háttér a fontos, mely a feleség helytállása nélkül nehezen menne. Dolgozni és boldogulni csak biztos alapokkal lehetséges. Ez adja az élet értelmét.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)