Kisvárda

Egy-egy ember életútját sok szempontból lehet, Lengyel Szabolcs munkásságát pedig eleve több szempontból kell megvilágítani, ha eddigi pályáját, teljesítményét ismerni, érteni akarjuk. Ő maga is úgy érzi, hogy a kisvárdai közvélemény csak felületes, vagy éppen semmilyen információkkal nem rendelkezik tevékenységének lényegéről.

Tudják róla, hogy az 1993-ban megszüntetett Költségvetési Üzem építője, igazgatója volt tizenhárom éven át. Tudják azt is, hogy a rendszerváltás után két cikluson keresztül tagja volt a város képviselőtestületének, de a Városszépítő Egyesületben végzett tevékenységéről, vagy a különböző alapítványokban végzett szolgálatáról csak szűk körben ismeretesek a tények. Természetes hát, hogy a ’41-ben született mérnök ezzel kezdi a beszélgetést:

– Mint építészt, mindig is érdekelt a városban történt események alakulása. Amikor a város – szerintünk – egyik legszebb épülete került végveszélybe, akkor hoztuk létre, ’83-ban a Városszépítő Egyesületet, ennek segítségével mentettük meg a volt Iparbank, a mai könyvtár épületét. Ma már láthatjuk, hogy pótolhatatlan kár érte volna a várost, ha ez a csodálatos épület lebontásra kerül. Az egyesület hozta létre a világháborús emlékművet is 1989– 90-ben. Egy másik alapítvány 1988-ban jött létre, még a Költségvetési Üzem keretén belül. Közismert, hogy a kilencvenes évek elején megkezdődött kamatemelések számtalan házépítő család anyagi helyzetét rendítették meg. A rászorultak megsegítésére létrejött alapítvány egy összegben kifizette az üzem dolgozóinak OTP-tartozását, aminek fejében a pénzintézet elengedte a hitelállomány egy részét. A dolgozók így lakásaik jogos tulajdonosai lettek, a kölcsönt néhány hónap alatt visszafizették az üzemnek. 1993-ban azonban az önkormányzat egy hibás koncepció alapján megvonta az üzemtől az alapítvány hárommillió forintos törzstőkéjét.

A megmaradt kamatokhoz Lengyel Szabolcs 1995. évi jövedelmét ajánlotta fel, így ma már újból kétmillió forintos törzstőke segíti az alapítvány munkáját. Ma öt szociálisan rászoruló, de tehetséges általános iskolást támogat az alapítvány.

1999 karácsonyától pedig, tíz napig biztosították ötven személy étkeztetését.

– Nem lehet úgy karácsonyozni, ha tudjuk, másoknak milyen gondjaik vannak – teszi hozzá magyarázatként az értelmi szerző.

Ez a tizenkét éve működő alapítvány ma is érzékeny a szociális gondokra és lehetőségei szerint igyekszik segíteni a rászorulókon. ’89 szeptemberében alakult meg Kisvárdán a Tőkés László Alapítvány. Díját minden évben egy-egy jelentős személyiség kapja. Szörényi Levente zeneszerző, Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató a legutóbbi díjazottak, 2000-ben pedig a 70. születésnapját ünneplő Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetsége elnöke a díj várományosa.

Ő a fővédnöke az 1992-ben létrehozott Szent László Emlékmű Alapítványnak, melynek eredményes ténykedése folytán 2000. június 24–25-én két napos ünnepség keretében avatják fel Kisvárdán a „Lovag-király” életnagyságú lovas szobrát, Györfi Sándor, karcagi szobrászművész alkotását. Régi álma valósul meg Kisvárdának ezzel az emlékművel, hiszen ebben a városban már 1082-ben templomot építtetett Szent László egy győztes csatája emlékére. Az avatandó emlékműről ezt gondolja:

– Meggyőződésem, hogy kétezertől a város jelképe lesz ez a lovas szobor, hirdetve, hogy Kisvárdán az egyház története Szent Lászlóval kezdődik. Hogy miből lett a szobor? Egy évtized lankadatlan munkája és sok-sok jó szándékú támogató segítsége kellet hozzá.

A támogatók sorában kitüntetett helyen áll a Lengyel család, hiszen a két gyerek és négy unoka minden gondja túlnyomórészt a feleségre, Éva asszonyra maradt, aki 1999. januártól ment nyugdíjba, mint Szent László Gimnázium igazgatója. A másik energiaforrás Lengyel Szabolcs ifjúkora. Édesapja – református lelkészként – a háború vége felé menekülni kényszerült családjával Szatmárnémetiből. Tiszakerecsenyben telepedett le a hatgyermekes család. 1956 után rendőri felügyelet alá került a tiszteletes úr, talán ez okozta korai, ötvenegy éves korában bekövetkezett halálát 1959-ben. A félárva gyermekek taníttatása a Kisvárdára került, dolgozó Szabolcs gondja lett. Ő maga csak akkor kezdhetett tanulni, amikor már a legkisebb testvér is befejezte tanulmányait. Így lett csak 1979-ben, harminchét évesen magasépítő mérnök. Szaktudását ma a Beregi Építő- és Kereskedelmi Kft. műszaki igazgatójaként kamatoztatja. Elsősorban iskolákat építenek, amelyek közül a legkedvesebb a Kárpátalján, Nagydobronyban, holland egyházi támogatásból épült gyermekotthon.

Közéleti ténykedését a segíteni akarás jellemzi. A miértre így válaszol:

– Az ember indíttatása tulajdonképpen megszabja az életútját. Szegény környezetben nőttem fel, ahol mindig nagyon fontos volt a másokról való gondoskodás, ami gyakran, éppen felénk nyilvánult meg. Aki érzi ennek a jelentőségét, az megteszi mással szemben is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)