Kisvárda

Látni, hogy a tudás ismét megkapja az őt megillető rangot − ez minden kutató álma. Így van ezzel dr. Kruppa József is, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutatóközpontjának igazgatóhelyettese, a kisvárdai telep vezetője. Nehéz lenne a Rétköz és a Nyírség gazdaságtörténelmét úgy megrajzolni, hogy kihagynák belőle az ő famíliáját. Apját, nagyapját is erre a névre keresztelték. Apja az első mesterembernek számított a környéken, géplakatos, vízvezeték-szerelő. Anyja, Pongrácz Anna a mezőladányi Endespusztán nőtt fel és nem kis része van benne a Pongrácz nagyapának, hogy a kis unoka segédkezhetett neki a gazdálkodásban és így észrevétlenül megszerette a mezőgazdaságot. Élvezte annak szabadságát, de mihamarabb tisztába került annak minden nehézségével is. Három testvér született, menetrendszerűen hat év különbséggel: Katalin biológia szakos tanár Egerben, Tibor műszaki szakoktató, vállalkozó és József a legifjabb.

Kisvárdán született 1960. szeptember 19-én, de Mezőladányban kezdte az általános iskoláit, ott tanult 12 éves koráig. A nagyhírű Bessenyei-gimnázium reáltagozatán érettségizett 1978-ban. Bár az apja szerette volna, ha legalább ő otthon marad és folytatja a szakmáját, de végül is megbékélt a helyzettel. Így a fiú egy barátjával együtt Szarvasra ment a mezőgazdasági főiskolára. Öntözéses meliorációs üzemmérnökként végzett 1981-ben.

A fényeslitkei Tiszagyöngye Termelőszövetkezetben kezdett el dolgozni és itt ismerte meg jövendőbelijét Illés Katalin személyében. A felesége ma osztályvezető főnővér a kisvárdai kórház gégészetén. Intézetvezetői diplomát szerzett az Egészségügyi Főiskolán. Három gyermekük született, pontosan másfél év különbséggel. Klaudia 13, Krisztina 11,5 és József 10 éves. Kisvárdán laknak a Váralja utca 22. szám alatt, együtt az apa szüleivel. A többgenerációs együttélést mindannyian előnyösnek látják, hisz így az unokák sok élettapasztalatot, bölcsességet lesnek el a nagyszülőktől, csak úgy, mint annak idején József.

Agronómus lett, a növénytermesztést irányította. Akkoriban kezdődött a melioráció, a kémiai talajjavítás. A tervezés, a kivitelezés adott temérdek elfoglaltságot az ifjú szakembernek. 1988. január elsejével pályázat útján elnyerte az akkor még Vetőmag Vállalat kutatóközpontjának kutatói állását. Közben a DATE-n általános agrármérnöki diplomát szerzett.

Nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy a kisvárdai Teichmann-telepen 1992-től irányíthatta a kutatást, a termelést, és igyekezett a térség és az ország vérkeringésébe bekapcsolni a kutatóközpontot. Tette ezt elődje és példaképe, Teichmann Vilmos szellemében. Őt a Földművelésügyi Minisztérium 1943-ban bízta meg az Állami Királyi Növénynemesítő Telep megszervezésével. Célja ma is aktuális. A kisvárdai telepnek kellett ellátni az országot jó minőségű vetőburgonyával és más növények szaporítóanyagaival. Így születtek a kisvárdai rozs, kisvárdai homoki lucerna, napraforgó, szöszös bükköny, édes csillagfürt. Haláláig, 1967-ig itt dolgozott Teichmann Vilmos, aki kutatóként, szakemberként és emberi tulajdonságai miatt kivívta az itt dolgozók megbecsülését. A két leghíresebb burgonyafajta, a gülbaba és a kisvárdai rózsa az ő nevéhez fűződik.

Most is a környékbeli termelőket szolgálja a kutatótelep. Ingyen adnak szaktanácsot, szervezik a szaporítóanyagok bemutatóit. Kutatnak és fajtát nemesítenek változatlanul. Dr. Kruppa József kutatói munkásságát jelzi, hogy két új fajtáját minősítették, két gyermekéről nevezte el, Klaudiáról és Jozsóról. Annak örül, hogy ismét beépült a térség mezőgazdaságába a kutatótelep. A mezőgazdaság átrendeződése nyomán sok új gazda kezdte meg a növénytermesztést, az önálló gazdálkodást, nekik adnak szaktanácsot. A legnehezebb nem a kutatás, a nyolc órába nem sűríthető munkaidő, a rendszeres hét végi elfoglaltság, hanem a működéshez szükséges pénz előteremtése. Ahány helyre csak lehet, mindenüvé nyújt be pályázatot Kruppa doktor. Folyamatosan csökken az állami támogatás és ennek ellenére kell a kutatást, a fejlesztést megvalósítani. 1992 óta 50 millió forint értékben vásároltak gépeket, technológiai berendezéseket, alakítottak ki épületeket. Úgy érzi, talán sikerült megállítani és a haladás irányába fordítani a 70-es évek végétől jelentkező lassú leépülést. Most viszont az a legnagyobb gondjuk, miként értékesítsék a rekord burgonyatermést. Védővámokról és a hazai termék megbecsüléséről beszélgetünk. Pontosabban ennek hiányáról, mert amikor behozhatja a kereskedő az olcsóbb krumplit, akkor 50 milliós veszteséget is összehozhat a telep.

Szombat délelőtt beszélgetünk. Kinn hideg őszi eső permetez, a meleg szobában a három gyermeke angolt tanul.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)