Sátoraljaújhely

A Trefort Ágoston Szakképző Iskola igazgatója Sátoraljaújhelyen született 1952. július 28-án. Szülei a tsz-szervezés koráig földművesek voltak, akik kitartó, ám rendkívül kemény munkával próbálták biztosítani a legszükségesebbeket három gyermeküknek. Viszonylagosan stabil jövedelmet csak a szülők elhelyezkedése hozott, édesapja gépkezelő lett a vízügyi igazgatóságon, édesanyja hivatalsegéd volt a telefongyárban.

A gyermekkor az akkor még önálló Rudabányácskához kötődik, a házkörüli gazdálkodás, az állattartás meglehetősen hamar munkához szoktatta. Itt járta az általános iskola első hat osztályát is, majd a körzetesítés eredményeként a Kazinczyban fejezte be alapfokú tanulmányait. A Kossuth-gimnáziumban az idegen nyelvek és a természettudományos tárgyak – matematika, fizika, kémia – voltak a kedvencei. Különösen nagy hatással volt rá Molnár András, aki kemény, távolságtartó ember, ám kiváló matematikatanár, valamint Paál László némettanár. Rengeteget olvasott, olykor hajnalokig égett a villany, hogy szenvedélyét csillapíthassa, közben sokat sportolt is, futballozott, kosárlabdázott.

Érettségi után élete nagy álmát – matematika–fizika szakos tanár szeretett volna lenni – nem valósíthatta meg, osztályfőnöke lebeszélte erről szüleit, így Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult tovább. Életének nagyon szép öt éve következett, jól ment a tanulás, tanárai közül szívesen emlékezik vissza dr. Raisz Iván docensre, dr. Szabó János, és dr. Firtkó János professzorokra.

Az egyetem befejezése után, társadalmi ösztöndíjasként az Elzett Művek lett az első munkahelye, két évet dolgozott itt technológusként. Évfolyamtársa csábítására céget változtatott, a városgazdálkodási vállalatnál technológus, műszaki előkészítő, építésvezető volt. 1982-ben pályázta meg a mérnök-tanári állást az akkori 117. Számú Szakmunkásképző Intézetnél tanítani kezdett. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-tanári diplomát szerzett. 1986-ban a városi pártbizottságra került, közoktatással, közművelődés-politikával foglalkozott. A rendszerváltás után ő lett a város első diplomás munkanélkülije, akkoriban sehol nem kellett az „ejtőernyős”. Az áldatlan állapoton a Gamesz akkori vezetője változtatott, fél évig itt volt termelésirányító, majd tanévkezdéskor visszahívták egykori iskolájába. Egy új szakmát, a gépi forgácsolást – esztergálást és marást – oktat egészen 1994-ig, elődje nyugdíjba vonulásáig, és ekkor megpályázta az igazgatói posztot.

A legkedvezőtlenebb időkben kezdte igazgatói pályafutását, ekkor zajlottak a nagy gazdasági átalakulások, amelyek merőben új helyzetbe hozták az addig csak elméleti képzéssel foglakozó intézményt, (a gyakorlati lehetőséget a régió cégei biztosították, ahol a leépítések, a csökkenő kereslet jelentett óriási problémát).

Miután egy ideig gyakorlatilag munkanélkülieket képeztek, váltásra volt szükség. Lassú, de folyamatos tevékenységgel átalakították a szakmaszerkezetet, (pl. könnyűiparigép-szerelés, gázszerelés elindítása). Ezt követte az iskola bővítése (öt új tanterem ezerkilencszázkilencvenhatban), majd a nőiruha-készítő tanműhely, később a porcelánfestő és a fémipari alapképzés tanműhely kialakítása. Időközben nyitottak a vállalkozási szféra felé is, és megkezdődött a művészeti szakmák kiscsoportos oktatása is. Legújabb tevékenységüknek a vámügyintéző és a biztosítási ügyintéző szakok oktatása minősül, az itt végzett szakiskolásoknak az érettségi lehetőségét is felkínálják a felnőttoktatás keretében.

A seregnyi szakmai lépés következtében mára négyszáz fő körül stabilizálódott az intézmény tanulólétszáma. Most a további, hatszázötven négyzetméteres iskolabővítés szerepel terítéken, emeletráépítés formájában, de újabb szakmák oktatásán is törik a fejüket.

– Göröngyös volt az út idáig – emlékezik vissza az igazgató úr, – de bennem mindig egyfajta bizonyítási vágy munkált, meg akartam mutatni a környezetemnek, hogy meg tudok felelni a kihívásoknak. Egyszerű szüleim belém nevelték a munka becsületét, tiszteletét, a szorgalmat. Most az a feladatunk, hogy a csúcstechnika oktatásának közelébe jussunk. A ruhaiparban már programozható varrógépek vannak, számítógépes gyártás-előkészítés és tervezőberendezés működik.

Az igazgató urat munkájában a stabil családi háttér is segíti. Ennek megteremtésében fontos szerep jutott Timkó Máriának, akinek közgazdasági végzettsége van és az Erzsébet Kórház pénzügyi osztályán, dolgozik. 1978-ban kötöttek házasságot, gyermekük, Róbert, a miskolci műszaki egyetem gépészmérnöki karának informatika szakos hallgatója.

Laczkó György szabadidejének jelentős részét – bár valamikor „őrült nagy rejtvényfejtő” volt – ma már a kertészkedés, a szőlészet foglalja le. Noha a szőlőtermés döntő részét ősszel eladja, az engedélyezett mértékig saját bort is termel. Különösen büszke az errefelé kuriózumnak számító saját termésű vörösborra.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)