Sátoraljaújhely

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterként sokat tett a magyar közép- és felsőoktatásért, az ő nevéhez köthető a mai értelemben vett modern tanoncképzés. Mivel Homonnán született és a sátoraljaújhelyi Kossuth-gimnáziumban is tanult, zempléni kötődése keltette fel Erdélyiné Kocsis Csilla érdeklődését, amikor kezdeményezésére 1998-ban Trefort Ágoston nevét vette fel az egykori, 117. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet.

Erdélyiné Kocsis Csilla 1960. január 5-én született Berettyóújfalun. Édesapja, néhai Kocsis Gyula, magyar–történelem szakos középiskolai tanár akkoriban Bojton igazgatta az általános iskolát, édesanyja Tóth Margit tanítónő. A három gyermek közül csak ő lépett a szülei által kikövezett útra, hisz nővére, Mária, fogorvos, Gyula öccse üzemmérnök. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatán kezdte, majd a Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta. Kilenc évig zongorázott, középiskolás, majd főiskolás éveiben a Hegyalja Népi Együttes tagja volt.

Világéletében pedagógusnak készült, mindig a magyar és a történelem számított kedvenc tárgyának. Egykori tanárai közül Prókai Gyuszi bácsira, a középiskolából, pedig Katona Rezsőnére és Pénzes Jánosnéra gondol vissza jó szívvel.

Érettségi után a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakja következett. A főiskola befejezése után került jelenlegi iskolájába, magyart és történelmet tanított. Szaktanári tevékenységéből rendkívül büszke arra, hogy a kilencvenes évek elején két alkalommal is tanítványa nyerte az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny országos döntőjét. Idővel a humán munkaközösség vezetője lett, majd ezerkilencszázkilencvennégyben igazgatóhelyettesi megbízást kapott.

Ezerkilencszázkilencvenhéttől érettségi elnök. Fontosnak tartja, hogy betekinthet más iskolák munkájába, össze tudja hasonlítani a tanulói teljesítményeket. Nagyon sokat profitál ebből a tevékenységből szaktanárként és igazgatóhelyettesként egyaránt.

A közismereti területtel, az ehhez kapcsolódó tanulmányi versenyekkel, az érettségik szervezésével, lebonyolításával, a szabadidős és ifjúságvédelmi tevékenység koordinálásával foglalkozik.

Munkája olykor „hivatalnoki jegyeket” is ölt, hisz ügyintézéssel, statisztikával, jelentésekkel, paragrafusok labirintusával kell bíbelődnie. Az elmúlt évtizedben jelentős változások zajlottak az oktatásban: két pedagógiai program, új tantervek születtek, tanmenetek átdolgozására került sor. Megtörtént a képzési struktúra teljes megújítása, megszűnt a hagyományos szakmunkásképzés és helyette létrejött a szakközépiskolai és szakiskolai oktatás és az ezekre épülő szakképzés. Megkezdődött a minőségbiztosítási program kiépítése, s mindezek feladatokban bővelkedő éveket hoztak. Kezdetben sokszor érezte úgy, hogy erejét, képességét meghaladja a vállalt feladat, ezért saját képzésére is időt, energiát kellett biztosítania.

1994–1997 között az ELTE magyar szakán végzett Budapesten, majd közoktatás-vezetői képzésben vett részt a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett tagozatán, Miskolcon. Bekapcsolódott a pedagógus-továbbképzésekbe is, hisz munkája során szükségessé váltak a számítástechnikai, értékelési-mérési, és minőségbiztosítási ismeretek is.

„Két dolgot tartok nagyon fontosnak,  – mondja Erdélyiné Kocsis Csilla – az optimizmust és a kitartó munkát. Ezen a pályán a pici sikernek is örülni kell, különösen igaz ez nálunk, hisz nagyon sok hátrányos helyzetű gyerekkel foglalkozunk. Eredményeink sokszor nem mérhetők országos verseny- és nyelvvizsgaeredményekkel. Ám nagyon sok odafigyeléssel, kitartó munkával mégiscsak el tudjuk érni, hogy a hozzánk kerülő gyerekek neveltségi szintben, az iskolához való ragaszkodásban felzárkóznak más középiskolák színvonalához.”

A Hegyalja táncegyüttes nemcsak rengeteg élményt, hanem férjet is adott, hisz ott ismerkedett meg Erdélyi Józseffel, aki a miskolci MÁV Pályagazdálkodási Főnökség felügyelő pályamestere, és akivel ezerkilencszáznyolcvanegyben kötött házasságot.

Az ezerkilencszáznyolcvanötben született Csilla lányuk elsőéves, német szakos egyetemista Debrecenben, az egy évvel későbbi születésű Balázs, pedig a Miskolci Zeneművészeti Szakközépiskola klarinétszakos hallgatója.

Szabadidejét elsősorban a családdal tölti szívesen, a közös utazások révén Európa számos országába eljutottak. Ha teheti, olvas, kedvencei között tartja számon Jókai Annát és Wass Albertet.

Alapvetően elégedett sorsának alakulásával, hisz azon szerencsések közé tartozik, akik azzal foglalkozhatnak, amire mindig is készültek. További életét is az oktatásügy területén képzeli el és kész szembenézni az újabb kihívásokkal.

Reméli, hogy az ő munkája is hozzájárul ahhoz, hogy a Trefort Ágoston Szakképző Iskola fiatalos lendülettel megfeleljen a XXI. század követelményeinek.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)