Viss

Viss, Kenézlő, Zalkod. Ez a 3 település alkotja azt a csücskét a Bodrogköznek, amit Bodrogzug néven tart számon a köztudat. A zug, maga, leginkább zsákutcát jelent a felületes szemlélő számára, hiszen a Bodrog és a Tisza közé zárt terület – különösen a gyakori árvizek idején – vagy be sem ereszti, vagy fogva tartja az ide látogató vendéget. Normális körülmények között is csak a kenézlői komp jelent továbbhaladási lehetőséget Szabolcs felé, vagy fordulhat vissza az utazó azon az úton, ahonnan érkezett, Sárospatakra, Szerencsre, vagy tovább. A Bodrog túlpartján lévő tokaji Nagykopasz hegyet például közel nyolcvan kilométeres út megtételével érheti el a vissi ember. Vissről nézve azonban egészen más a helyzet. Itt a víz által határolt „zug” nem a végét, hanem éppenséggel a kezdetét jelenti a világnak. Bizonyosak lehetnek benne az itteniek, hogy honfoglaló őseinket ugyanez a látvány, ugyanez a békességes természeti környezet fogadta, és bírta őket letelepedésre.

A későbbi generációk sem gondolták másként, ennek bizonyítéka, hogy 1380-ban már találkozhatunk a település nevével, 1452-ben pedig, a Csicseri család jóvoltából már folyamatban volt Viss benépesítése is.

 Fazekas Gyula polgármester is itt született 1950-ben. Mint mondja, már ősei is itt éltek, és sem elődei, sem ő soha nem gondolt arra, hogy más, komfortosabb lakóhelyet keressen magának. Igaz, hogy a megélhetés nem könnyű ezen a földön, de a környezet szépsége, a különleges vízi világ révén tudományos kutatók számára is értékes zarándokhely lehet ez a táj. Fazekas Gyula örömmel mondja, hogy a Bükki Nemzeti Park kutatói komoly tanulmánytervet készítettek annak érdekében, hogy a falusi turizmus mellett a kutatók számára is megfelelő bázishelyet alakíthassanak ki a térség ritkaságai, a növény és állatvilág tanulmányozására, megőrzésére. Öröme elsősorban azért indokolt, mert a tudományos érdeklődés mellé jelentős anyagi támogatást is remélhetnek.

Fazekas Gyula 1994 óta polgármester szülőfalujában. Az első alkalommal rábeszélésre, ’98-ban már önként, ellenjelölt nélkül került Viss polgármesteri székébe. Sem az elégedettségnek, sem az önteltségnek, de még a fáradtságnak sem fedezhetjük fel a nyomait személyiségében. Már diákévei után, Sárospatakon szerzett érettségije birtokában is az vezérelte, hogy életet leheljen a Csipkerózsika-álmát alvó faluba. Katonaviselt emberként lett az iskola gazdasági- és élelmezésvezetője. Mellette elvállalta a helyi mozi üzemeltetését is, sőt a helyi MHSZ is neki köszönhette megalakulását. Erről a munkáról megjegyzi, hogy a legnépszerűbb a lövész-klub volt, már – kispuska híján – légpuskával és íjjal hódolnak szenvedélyüknek. A sport mellett a tanulást sem hagyta abba, aminek révén mint építésztechnikus a Gamesz vezetője lett.

Elsősorban az itt szerzett gyakorlati tapasztalatai jelentik ma is a biztos alapot a hivatali életben való eligazodáshoz. Megválasztása után az első két évet még csak mellékállásban töltötte, de rövidesen tapasztalnia kellett, hogy még a Gamesz vezetését sem könnyű félállásban végezni, a községi munka irányítása pedig legalább egy egész embert kíván. Természetes, hiszen a testület és a hivatali munkatársak igyekezete nélkül az elképzelések többsége csupán álom maradna. Álmai azért Fazekas Gyulának is vannak, azonban nem tartozik az álmodozók közé.

– A szegénységet itt, a földek rendkívül alacsony aranykorona értéke alapozza meg. Utak híján a vállalkozások is elkerülik ezt a térséget. Igaz, hogy éppen ennek köszönhetjük azt az egyedülálló adottságunkat, hogy itt található az – Európában is egyedül álló – egyetlen tájvédelmi körzet, amelyet sem légvezeték, sem út nem keresztez. Ezt az adottságot kell kihasználnunk, a turizmus fellendítése jelenthet csak biztos megélhetést számunkra. A vissi holtág egy öt kilométer hosszú, halakban gazdag gyönyörű tó. Ha 2001-től sikerül a kezelési jogát megszerezni, akkor a horgászati- halászati bevételekből tovább építhetjük a falut és a jövőnket is. Reméljük, a vendégek között lesznek olyanok is, akik újra benépesítik az üres házakat, legalább tavasztól őszig.

A polgármester a más érdeklődésű vendégeknek is ajánlani tud látnivalót: a Törökér melletti szivattyútelep több mint százéves. Gőzgéppel hajtott szivattyúja nemcsak ipartörténeti ritkaság, de a csillogó rész szerelvényei még a laikus számára is különösen szép látványt nyújtanak. Különleges méltóságot kölcsönöz a temetőnek Boócz Ferenc egykori földbirtokos fekete gránitból épült családi sírboltja. Az első világháború előtt létesült kripta lakóiról különleges történetet mesél egykori segítőjük, a 101 éves Kocsis néni. Mesélnek a templomok is, hiszen a katolikus templom 1827-ben, a református pedig 1895–98 között épült. Ez utóbbi, 22 méter magas tornyával, nemcsak az utat mutatja az ide érkezőnek, de mint óriási felkiáltójel a megmaradás kötelességére is figyelmeztet. Ahogy a polgármester mondja:

– Őrizzük a múltat, azon állunk, arra építkezünk.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)