Vámosújfalu

Tolcsvának fütyöl, Liszkának füstöl, Vámosnak megáll. Ez a mondás járta Tokaj-hegyalján, jelezve azt a méltatlan állapotot, hogy Vámosújfalu állomását nemes egyszerűséggel Olaszliszka–Tolcsva felirattal jelölte és jelöli ma is a vasúti menetrend. Ez a mellőzöttség a közigazgatásban is jelen volt, hiszen egészen a rendszerváltásig, csak mint Olaszliszka szerep nélküli társközsége létezett Vámosújfalu. Ilyen körülmények között lett az önálló életét még csak ízlelgető község első polgármestere 1990-ben dr. Sándor Endre, Vámosújfalu református lelkésze. Ma, 10 év után is úgy emlékszik a körülményekre, mintha tegnap történt volna:

– Álmomban sem hittem volna, hogy valaha is polgármester leszek. Az itt élők azonban úgy gondolták, hogy csak akkor lesz itt igazi rendszerváltás, ha elvállalom a megbízatást. Dr. Szabó András barátom, az olaszliszkai orvos vette a bátorságot, hogy két héttel a választások előtt becsöngessen hozzám: „Te leszel a polgármester. Ugye, nem mondasz nemet?” – így lettem a falu vezetője, immár a harmadik ciklusban. Az első ciklus nagyon nehéz, de annál szebb volt. Itt, az égadta világon semmilyen középület nem volt, nem működött. Feladatként azt tűztük ki, hogy megszervezzük a település életét. Egy falu akkor válik igazán azzá, ha van papja, van polgármesteri hivatala és az ügyeket helyben el lehet intézni. Közvetlen céljaink voltak: önálló közigazgatás, helyi iskoláztatás, a közellátás és közbiztonság javítása. Ezeket sikerült is megvalósítani. Nagy élmény volt számomra, hogy én ülhettem be polgármesterként az egykori MSZMP irodába, mert más közintézmény nem is volt Vámosújfaluban. (A polgármester irodájának álló fogasán ma is ott díszeleg az állampárt leltári bádogbilétája.)

Tízéves polgármestersége fő művének tekinti a hét tantermes iskolát, amit egy engedélyeztetési terv és egy alaprajz birtokában kezdtek el építeni. A lelkesedés legyőzte a műszaki akadályt, az iskola működik. Minden dicséretnél többet mond a tény, hogy a községből 97 gyermek jár ide, az összlétszám pedig 128, hiszen Olaszliszkáról, Tolcsváról és Szegilongról is vannak tanulóik.

A következő beruházás a faluház felépítése volt, amit a legfontosabb szakipari munkákon kívül a falu lakossága valósított meg, hétvégeken, kalákában. Ma már öltözővel, vizesblokkal és a turisták számára néhány vendégszobával akarják bővíteni az épületet. Turistákra elsősorban a gyönyörű környezet miatt számítanak. A hegyek karéja, a Bodrog, a Pap-tó, a Hosszú-tó, ahol a fekete gólyától más védett madarakig olyan látnivalók vannak, amelyek máshol ismeretlenek. Egy csodálatos, védett terület ez. Mintegy bizonyságul teszi hozzá:

– Nem véletlen az, hogy Tompa Mihály éppen a Vámosújfalusi jegyző című elbeszélő költeményével lett a Kisfaludy Társaság tagja. Aki nyugalmat, kikapcsolódást keres, az nálunk megtalálhatja.

Talán ez a lehetőség vonzotta Németh Márta fiatal pedagógust is, aki állami gondozott, világtalan gyermekek és fiatalok számára akar itt lakást, valamint munkahelyet biztosítani. 1999-ben el is kezdődött az építkezés. A Búzavirág Alapítvány olyan épületeket emel, ahol 2000 májusától biztonságban élhetnek a nehéz sorsú ifjak, és kerámiaformázással, égetéssel, valamint szövéssel jövedelemre is szert tehetnek. Reményeik szerint a településen élő, csökkent munkaképességűek is kereseti lehetőséget találnak majd- kisegítőként a gyámolításra szorulók jóvoltából. Bárcsak a polgármester tiszta öröme is szétsugározna a többnyire letargikus hangulatba süllyedt népességen! Igaz, fordítva is történhetne, de ezt eleve kizárja a családi háttér, hiszen dr. Sándor Endre és felesége, Kovács Márta – aki szintén református lelkész – tizenhárom gyermek boldog szüleinek tudhatják magukat. Ha a község dolgait elhanyagolnák, azt elsősorban népes családjuk közérzete sínylené meg. A hét fiú és hat leányka nagyobbja már dolgozik, a három legidősebb református lelkész, de van fényképész és asztalos is közöttük. A két legkisebb még a helyi általános iskolába jár. A legkisebb jelző csak képletesen értendő a családban, hiszen a felnőtt gyermekek már eddig hét unokával ajándékozták meg őket. Ilyen családi háttér mellett szerzett doktorátust az 1945-ben, Abaújszántón született lelkész, azért, hogy a Sárospataki Református Teológia munkájában hatékonyabban vehessen részt, amennyiben ők ezt igénylik.

Fáradtságnak nyoma sincs rajta, szereti a munkáját, teremtő adottságú ember. Hogy mi hajtja? A prófétákat idézi: „a csontjaink közé rekesztett tűz”. A polgármesteri és a lelkészi hivatást egymás kiegészítőjének tekinti. Azt mondja, addig nem is adna senkinek lelkészi oklevelet, amíg egy-két év közigazgatási tapasztalat nincs a birtokában. Meggyőződése, hogy a szolgálat csak így válik teljes értékűvé. A kérdésre, hogy miért „csak” tiszteletdíjas polgármester, szinte csodálkozva válaszol:

– Azért, mert nem vagyok hajlandó másodállásban lelkész lenni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)