Bodrogolaszi

Különös légkör jellemezte 1944. Karácsonyát az Árpád-kori településen, Bodrogolasziban. Az átlagosnál nagyobb sürgés-forgás – az ünnepi hangulat ellenére – nem szerzett igazán nagy örömet, hiszen a Megváltó születésén túl, éppen akkor érkezett ide a Vörös Hadsereg is. A Durbák család számára mégsem ez az esemény tette emlékezetessé a szent napot, hanem fiuk, József születése. Az ünnephez illően különös ajándékot kapott az újszülött: a front elől elrejtőzött jegyző, csak 1945. január 2-án anyakönyvezte, így formálisan egy „évvel” fiatalabbnak mondhatja magát a község első polgármestere. Még egy különös eseménye ennek a napnak, hogy december 25-én összesen három gyermek, három fiú született az akkor 1600 lelket számláló Bodrogolasziban, a háború kellős közepén.

– Ma egy év alatt keresztelünk ennyit – mondja gondterhelten Durbák József.

Saját ifjúságára azonban szívesen gondol vissza, kivéve azt a szomorú tényt, hogy 1957-ben elvesztette ácsmester édesapját. Egy évvel később kezdte meg középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyben, a közgazdasági technikumban. Ma is szeretettel gondol tanáraira és a népszerű „Keri” légkörére, hiszen ő mint félárva gyerek, soha, semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem érzett, ugyanakkor azt is tapasztalta, hogy még az igazgató leánya sem kapott semmiféle kedvezményt. Mai napig is ez az igazságérzet határozza meg döntéseit. Szeretett tanulni, szerette a közösséget. Az is természetes volt számára, hogy szabad idejében napszámosként keresse meg az iskoláztatás költségeit. 1963-ban érettségizett, könyvelő-statisztikusi képesítést szerzett. Testvérbátyja javaslatára ő is a vasútnál kezdett dolgozni. Ma is büszke arra, hogy három év után úgy szerelt le, mint menesztő forgalmista, a miskolci Tiszai pályaudvaron. Amikor Gyuri bátyja Olaszliszkán lett forgalmista, az ottani keverőüzemhez kommendálta be őt – raktárosnak. Mint a Gabonaforgalmi Vállalat dolgozója, egyre magasabb posztokra küzdötte magát. Könyvelő, áruforgalmi ügyintéző, kereskedelmi vezető. Huszonnyolc évesen már Sátoraljaújhelyben mint a gabonaforgalmi vállalat kirendeltségvezetője szervezte a munkát. Ezen a területen dolgozott 24 évig, feleséget is itt talált magának 1969-ben. Kedves emlékei közé tartozik a sárospataki malom rekonstrukciója, és a tárházi silók építése. Alaposságára jellemző, hogy a keze alá tartozó molnárok szakszerű irányítása érdekében maga is „molnárlegény” szakképesítést szerzett. A rendszerváltás azonban erre a szakterületre is „ejtőernyősöket” sodort.

Ennek is köszönhető, hogy 1988 áprilisában elfogadta Bodrogolaszi felkérését a tanácselnöki teendők ellátására. Tisztában volt a feladat súlyával.

– Az előző harminc évben mindig idegenek irányították a települést. Egy-két év után mindegyik megszökött, nem fejlődött a falu.

Durbák József mint újdonsült tanácselnök azonnal hozzáfogott a körülmények javításához. Első jelentős sikerét a járda megépítése jelentette. Száz ember vállalt társadalmi munkát, így két hónap alatt elkészült a munka, nem kellett többé a falu főútján, az úttesten közlekedni. Kihasználva a lakosság lelkesedését, a következő évben a vízműtársulást szervezte meg. Ezeknek a beruházásoknak köszönhető, hogy a rendszerváltás után, polgármesternek is őt választották úgy, hogy aki elment szavazni, az mind mellette voksolt. Így lett Durbák Józsefből „elnök elvtárs” helyett polgármester úr. Ő is megszenvedte a telefon és gázhálózat kiépítésének gyötrelmeit, most a szennyvízvezeték építése következik. Ennél is fontosabb számukra az árvízvédelmi gát építése, hiszen a Bodrog folyó három alkalommal is „átrendezte” Bodrogolaszi térképét. A szűkös költségvetésből nem futotta volna minderre, ő azonban a sikeres pályázatokból mindig tudott fejleszteni. A siker titka egyszerű, minden kormányhoz alkalmazkodott, mert meggyőződése szerint:

– Akit „beszavaz” a magyar nép a Parlamentbe, azokkal illik lojálisnak lenni. Működésem óta a hatodik kormányt szolgálom, ebben a szellemben. Én akkor is megbecsülöm országgyűlési képviselőinket, ha éppen nincsenek kormányzó pozícióban. A komoly munkalehetőség nélkül maradt Bodrogolaszinak minden segítségre és jóindulatra szüksége van.

A békességre törekszik tehát, mint ahogy mindhárom felekezet papjával, híveivel is törekszik az együttműködésre. Egész életében épített, a jövőben is ezt tervezi. Most a Bodrog partja van soron. Amit az árvizek elmostak, azt a részt üdülőövezetté nyilvánították, kitakarították, és várják, hogy hétvégi házakkal, pihenni vágyókkal népesedjen újra az alvég. Arról álmodik, hogy a gátakkal megregulázott Bodrogon megvalósul egyszer a nyugati országokban természetes kishajó-forgalom, színesítve a vízparti települések mindennapjait – az országhatártól Tokajig.

Két felnőtt fia és unokája is erre ösztönzi egy nyugodtabb jövő reményében. Olyan természetes ez számára, mint az, hogy a 12 évvel ezelőtt ültetett fái ma már árnyékot, védelmet adnak… és nem csak a Durbák család számára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)