Bodrogolaszi

A népmesék világát idézi a Varga fiúk története, azzal a különbséggel, hogy az ő esetükben nemcsak a legkisebb fiú, hanem a középső és a legidősebb is elérte célját, megvalósította álmait. Mindez rendben is lenne, ha az ország nyugati felében, valamelyik kiemelt ipari körzetben éltek volna, ahol az „anyatejjel szívhatták volna magukba” a műszaki érdeklődést, az innovációs szellemet és a sikeres vállalkozáshoz nélkülözhetetlen profizmust. Ők azonban a Bodrogközben, Vissen születtek, és az ottani körülmények, csak nagyon áttételesen terelhették érdeklődésüket a műszaki tudományok felé. Példájuk ékes bizonyítéka a Napóleoni mondásnak, miszerint minden katonának tarsolyában van a marsallbot. Ők hárman – ha nem is Napóleon hatására – elővették a „marsallbotot” és tudják is, mire való. Varga László, a „legkisebb királyfi”, 1953 júniusában született negyedik gyerekként, hiszen egyik bátyja, a legidősebb, egyéves korában meghalt, így maradtak hárman. A nagyszülők gazdálkodók voltak, még kuláknak is nevezték őket. A nagy területen, szüleikkel együtt, már gyermekkorukban nekik is sokat kellett dolgozniuk. Kapálás, szénaforgatás, mezgerélés a ház körüli jószágoknak, ez „pótolta” a mindennapi játékot. Az iskolában a technika érdekelte igazán. 10 éves korában már traktort vezetett, képes volt önállóan aratni a kévekötő géppel. Hetedikes korában már kombájnt bízhattak rá, ez jelentette a nyári elfoglaltságot. Csak nehezítette a helyzetüket, hogy édesapjukat 1961-ben elvesztették, így a munka zöme is a fiúkra szakadt.

Az iskolában a reáltárgyak iránti érdeklődése jellemezte. Már felső tagozatban elhatározta, hogy matematika– fizika szakos tanár lesz, így a sárospataki gimnáziumban folytatta tanulmányait. A közösségi szellem volt rá igazán döntő hatással, különösen a népi tánc jellemformáló erejét értékelte, annyira, hogy ezt a hobbiját a katonaságnál, sőt az egyetemi évek alatt is folytatta. Tanári ambíciói azonban alább hagytak, az ismerős pedagógusok sanyarú sorsát látva. Csábította viszont két bátyja példája, akik gépészmérnöknek tanultak, követte példájukat. Diplomája birtokában visszatért szülőföldjére, a mostoha körülmények között gazdálkodó kenézlői téeszben kezdett dolgozni 1977-ben.

1981-ben megnősült és a következő évben – a jobb körülményekben bízva elfogadta a bodrogolaszi téesz invitálását, és ez a lépés eldöntötte további sorsát. Az új munkahelyen már működtek a melléküzemágak, égető szükség volt műszaki szakemberekre. Varga László fokozatosan kapcsolódott bele ebbe a tevékenységbe, miközben egyre szélesítette ezt a profilt, ipari fő-ágazatvezetőként egyre többet tapasztalt a versenyszféra különleges lehetőségeiből. Gyakorlatilag megszerezte azokat az ismereteket, amelyek a későbbi vállalkozás szellemi tőkéjét jelentették. Itt, ebben a munkakörben találkozott először a rugógyártás különleges műfajával is. A rugó különös voltára jellemző, hogy az ITJ csak a kötőelemek családjába tudta besorolni, pedig a Tolnai Világlexikona már 1929-ben sokkal szakszerűbben jellemezte: „A rugó edzett acélból, vagy fémből készült, olyan rugalmas gépalkatrész, mely az alakját megváltoztató külső nyomó-, húzó, vagy csavaró erő megszűntével ismét rögtön eredeti helyzetébe ugrik vissza s előbbi alakját is újra fölveszi.”

1988 második felében már készült a társasági törvény. Varga László még a megjelenés idejére is pontosan emlékszik, hiszen ezzel lepte meg magát Mikulásra, még akkor éjszaka el is olvasta. 1989 januárjában már a cégbíróságon voltak a Rufém iratai. Három fővel, harmincezer forinttal kezdték az önálló életet. Az első polcokat maga Varga László hegesztette otthon, az első gépet alapító társa, Bíró László „bütykölte”. Ma 27 ember talál itt megélhetést, az állóeszközérték több mint százmillió forintra tehető. A folyamatos technikai fejlesztésnek és a halmozódó szakismereteknek köszönhetően komoly cégek számítanak munkájukra. Legrégebbi partnerük az Elzett, de régi kapcsolat fűzi őket a RÁBA Futómű Gyárához, ők a legnagyobb vevők. Európában is ismerik a Rufém nevét, kétszáznál több jelentős cégnek szállítanak. 2000 végén kezdődött eredményes kapcsolat a Knorr-Bremse német vállalattal. Ennek a megrendelésnek köszönhetően Európa összes teherautójában ott vannak a Rufém Kft. által készített fékrugók és nem szokott reklamáció érkezni.

Talán elég is lenne ennyi egy embernek, de Varga László emellett még borászkodik is. Egy nemzetközi borversenyen Nagy Arany Érem díjat kapott az egyik bora 2001-ben.

Két lányuk van. A nagyobbik most érettségizik egy két tannyelvű gimnáziumban, hiszen külkereskedelmi szakmára készül, nemzetközi marketing és teljes körű minőségbiztosítási szakon. A kisebbik leány most nyolcadikos, ő Nyíregyházára készül, kereskedelmi szakmenedzserként várják vissza szülei hat év múlva. Nemcsak az otthon melegével, de biztos munkahellyel is, mindkettőjüket szeretnék Bodrogolasziban tartani – és a leányok is így gondolják.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)