Ura

Közel nyolcszázan élnek a román határ közeli Ura községben. A rendszerváltozással ismét saját önkormányzata lett a falunak. A megye 228 települése között mintegy 65 olyan van, ahol kevesebben élnek, mint Urában. Itt viszont társadalmi polgármester a falu „gazdája”, s így igazán fontos, hogy hozzáértő jegyző segítse a mindennapi munkát. Erdősné dr. Harkai Erzsébet jegyzőnő így igazi segítőtársa Mosolygó Miklós polgármesternek. Az irodalmat, történelmet kedvelők bizonyára emlékeznek Eötvös József regényére, melyet A falu jegyzője címmel írt. Másfél évszázada komoly küzdelmet kellett folytatni a jog, az igazság, a közérdek érvényesüléséért. A Nagyszekeresről négy és fél évtizede indult Harkai Erzsébetnek is meg kellett, meg kell vívnia harcát.

Az idősebbek bizonyára emlékeznek arra, hogy 1956-ban még a Sabin-cseppek nálunk nem voltak beszerezhetők. Az ács kisiparos apa és a háztartásban tevékenykedő édesanya első gyermeke, Erzsike, áldozatául esett a gyermekbénulásnak. A három évvel később született Zsigmond, akiből orvos lett és a ceglédi kórházban gyógyít; majd az újabb három évvel később született János, ő mérnökként Németországban él családjával, már megúszta ezt az akkor gyógyíthatatlannak vélt bajt. Szerencsére a gyermekbénulást viszonylag korán észlelték. Tizenegy hónapos korában került fel Budapestre, a Rózsadombra. A mozgató idegrendszer bénulását sikerült leküzdeni, s visszakerülni Nagyszekeresre.

– Eleven gyerek voltam. Négyszer tört el a kezem, többször volt agyrázkódásom. Az egyik főorvos azt mondta, hogy bennem egy fiú veszett el. A debreceni Református Gimnáziumban jó eredménnyel érettségizett. Jogi egyetemre vágyott. Egyből nem sikerült. Albérletbe költözött Budapestre. Az V. kerületi IKV-nál dolgozott. Közben levelező tagozaton végezte a jogot. Sokat jelentett, hogy segítették a tanulást. Bejárt az estisek előadásaira is. 1981-ben diplomázott. A jogi csoportnál nem volt hely, de olyan területen foglalkoztatták, ahol a tanultakat hasznosíthatta. Időközben az IKV-tól kapott egy szobát Budapesten. Természetesen rendszeresen hazajárt szüleihez, rokonaihoz Nagyszekeresre. Betegségének nyoma látszik balkeze mozgásán ma is. Ez azonban nem gátolta, nem gátolja a munkavégzésben. S nem volt akadálya annak sem, hogy „felfedezzék” a fiúk. Egy hazautazás alkalmával ismerte meg férjét, aki sorkatonaként utazott porcsalmai szüleihez, és akivel egyre szorosabb lett kapcsolatuk, házasságot kötöttek. Hazajöttek Porcsalmára, férje szüleihez. Ez azt is jelentette, hogy Erzsike szüleihez is közelebb kerültek. Az akkori konzervgyárban adódott munka. Amikor a térségben híre ment, hogy egy jogász került Porcsalmára, többen megkeresték. A mátészalkai járási tanácsi hivatalba került. Közben 1982. november 8-án megszületett Réka. A gyes letelte után lakóhelyük, Porcsalma községi tanácsánál, majd a helyi termelőszövetkezetnél dolgozott. Mivel újabb szakcsoportok jöttek létre, szükség volt a jogászra. Igaz, új területet jelentett ez a munka, de több per megnyerése adott sikerélményt. Érthetően fogalmazódott meg az igény: le kell tenni az ügyvédi szakvizsgát! A tyukodi Kossuth Tsz-ben ennek feltételeit meg is teremtették. A szövetkezetiek értékelték tevékenységét. Volt presztízse a jogász munkájának. Az elnökváltások, politikai változások a jogásznőt is újabb lépésre késztették. Így került Ökörítófülpösre, majd Urába Mosolygó Miklós polgármester hívására, hiszen a Kossuth Tsz-ből ismerték egymás munkáját.

– Mondtam, hogy jövök. Bár nem ismertem a polgármesteri hivatali munkát részleteiben, segíteni akartam. Ura ekkor, 1991-ben vált le Tyukodtól, komoly kihívást jelentett a kezdés. A település szépen fejlődött, gyarapodott. Ugyanúgy a jegyzőnő családja: 1995-ben megszületett Kinga, 1997. májusában Sanyika. Tény, hogy a gyerek jövetele a közigazgatási tevékenységre szánható időt csökkentette. Erzsike felfogása szerint viszont: „A család fontosabb, mint a karrier.” A jogvégzett önkormányzati dolgozó viszont másképpen segíthetett:

– Bármilyen jogi témában fordulhatnak, fordulnak hozzám. Jegyzőként ugyan nem lehetek ügyvéd, de segíthetek az urai embereknek. Nálunk az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a képviselő-testületi tagok, de a lakosság más rétegei is jönnek, napszaktól függetlenül. Legyen szó földproblémáról, családi jogi vitákról, napi ügyekről. A polgármester úr ebbe nem szól bele. Porcsalmán tagja voltam az első, illetve a jelenlegi ciklusban a képviselő-testületnek, s jelenleg a szociális bizottság elnökeként dolgozom.

A nagylány a csengeri gimnáziumba jár, a középső gyerek iskolába készül, a kicsi még az óvó nénikre „számíthat”  porcsalmaiként. Napjai munkával telnek, férje a gazdálkodásból segíti a családot. Él a porcsalmai nagymama és a nagyszekeresi „nagyszülők”, s amennyire lehet, ők is segítenek. Egy fizetésből ugyanis nagyon nehéz három gyereket felnevelni.

– A jegyzői munkát nem úgy fogom fel, mint egy hivatalnok. A polgármester úrral kezdtük, csináljuk a falu érdekében, hogy érezzék az emberek: szolgálni akarunk. Keserűség is ér, de ez újabb feladatok megoldására ösztönöz.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)