Nyíregyháza

Azt, hogy sikert csak kemény munkával és sok tanulással lehet elérni, már nagyon korán megtanulta Ecsegi Tóth Béla. Alig múlt 5 esztendős, amikor már géplakatos édesapja mellett szorgoskodott a műhelyben. A három testvér között ő volt a legidősebb, így tőle várták el a nagycsaládban, hogy példát mutasson a kisebbeknek. Nem esett nehezére, hogy ideje nagy részét a lakatosműhelyben töltse, és ne a barátaival, hiszen szeretett alkotni, szerette megmunkálni az anyagot és látni az eredményét.

Nem volt kérdés, amikor a pályaválasztásra került a sor, hogy a lakatosszakma mellett dönt. Az iparitanuló-iskolában nem volt nehéz helyzete, hiszen mire odakerült, édesapjától már elsajátította a lakatosmesterség alapjait. Jól tanult, a gyakorlati tantárgyakból mindig 5-ös osztályzatai voltak. Szorgalmának és jó tanulmányi eredményének köszönhetően, egy esztendeig tartó lakatos alapképzés után, őt is azok közé a diákok közé választották, akik az elit, dieselmozdony szerelő osztályba kerültek. 1963-ban, ipari iskolai tanulmányainak befejezése után, a GANZ MÁVAG motorkísérleti osztályán helyezkedett el. Három műszakban dolgozott, főleg külföldi megrendelésre. Motor-, hajtóműkísérleteket végzett a próbapadon, mérte a motor teljesítményét, fogyasztását. Szeretett volna egy brazíliai mozdonyszervizben dolgozni, tapasztalatokat szerezni, de abban az időben nem volt egyszerű nyugatra menni, ő sem kapott kék útlevelet, Kanadában élő nagynénje miatt utasították el kérelmét.

Brazília helyett Zalaegerszegre került, két évre bevonult ugyanis katonának az ottani határőrséghez. 1968-ban mondott búcsút az angyalbőrnek. Ekkor egy sorsdöntő változás következett életében, megnősült. Feleségével a sport szeretete hozta össze. Mindketten sportlövők voltak, és egy versenyen ismerkedtek meg. A lövészetben, amit kamaszkora óta művelt, szép sikereket ért el, 1978-ban országos bajnok is volt kispuska kategóriában.

Felesége, nyíregyházi lány lévén elcsábította a pesti fiút a vidéki, akkor még nyugodt kisvárosba, ahol letelepedtek. Az akkori ÉPSZER vállalatnál helyezkedett el autószerelőként. A dízelmozdonyok után új kihívást jelentett ez a munka, és hogy igazán jól csinálja, sok szakkönyvet olvasott, tanult, hogy elsajátítsa a szakma legapróbb fortélyait is. Apósa, aki jó nevű autószerelőként dolgozott, sokat segített neki. Az ő tanácsára szerzett 1973-ban autószerelői mestervizsgát, majd a Kossuth Lajos szakközépiskolában gépjármű-technikusi oklevelet.

Munkahelyén az ÉP­SZER vállalatnál 1976-ban nevezték ki műhelyvezetővé. Kilenc esztendeig dolgozott ezen a területen, 1985-ben változások történtek a cégnél, különvált a gépkocsijavítással foglalkozó részleg, neki is megváltozott a munkaköre, műhelyvezetőből diszpécser lett. Ő koordinálta a javítási munkák lebonyolítását, főleg irodai munkát végzett, amit nem érzett igazán testhez állónak. Ezért, amikor 1986 januárjában a Hatzel téren működő Autóklubból ajánlottak fel neki egy vezetőszerelői állást, nem habozott és elfogadta.

Két év után újabb munkahelyváltás következett, műhelyvezetőnek hívták a Közterület Fenntartó Vállalathoz. Nagy feladat volt, mivel a cégnél üzemelő valamennyi gépkocsi javítása hozzá tartozott. Amikor elvállalta ezt az állást, a gépjárművek igen régi típusúak és rossz állapotúak voltak. Rendbe kellett tennie a munkaeszközöket és a műhelyt. Fél év alatt sikerült eredményt elérnie, hiszen ekkor már olyan műszaki állapotba kerültek a járművek, hogy minden gépkocsit ki tudtak járatra küldeni. 1992-ben megtörtént a cég átszervezése, a Közterület Fenntartó Vállalat Köztisztasági Kft.-vé alakult. Közben folyamatosan fejlődött a géppark, a kezdeti 40 helyett erre az időpontra már 97 rendszámmal ellátott gépkocsival rendelkeztek, a műhelylétszám viszont lecsökkent. A megnövekedett feladatokat természetesen csakis jól képzett szakemberekkel lehetett ellátni, amire ő minden munkahelyén törekedett.

Magánéletében is történtek változások. Született két fia, a kisebbik az ő nyomdokain halad, ő is gépjárműtechnikus, garázsmesterként dolgozik a Szabolcs VOLÁN Részvénytársaságnál. A nagyobbik is műszaki pályát választott, erősáramúberendezés-szerelőként dolgozik. Fiús család, hiszen van három fiúunokája is. A 10 esztendős a legnagyobb szívesen fúr-farag nagyapja mellett a műhelyben. Esténként ő is mindig javít valamit. Nagy bánata, hogy nincs megfelelő iparitanuló-továbbképzés. Tart attól, hogy ebben a szakmában néhány év múlva nagy lesz az űr, nem lesznek jó szakemberek. A műhelymunka mellett szívesen tevékenykedik a ház körül. 1983-ban kezdtek el építkezni, úgy gondolja, egy családi házat szinte soha nem lehet befejezni, mindig van valami, amin változtatni akarnak, és ő ezt szívesen csinálja, hiszen a család és a munka – ez az élete.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)