Fehérgyarmat

Ritkán adódik az ember életében olyan színvonalas szakmai felkérés, mint azt Tukacsné Elek Éva, a Szatmár-Beregi Kórház műszaki igazgatója megérhette. Egy évvel a diploma átvétele után a néhai Bakai Zoltán főigazgató olyan szakembert keresett, aki elkötelezett a reformok, a rekonstrukció iránt, és se politikai, se vásárosnaményi, se fehérgyarmati kötődése nincs, amely esetleg befolyásolná az egyesítés előtt álló intézmény műszaki átalakítását, fejlesztését. Egy frissdiplomásnak ez akkora feladat, szép megtiszteltetés, hogy szinte természetesen igent mondott a megtisztelő állásajánlatra. 1996. szeptember 16-a óta látja el a műszaki igazgató tisztét.

Debrecenben született 1960. január 7-én. Édesanyja, Simon Ida vegyészmérnök, ma nyugdíjas. Édesapja, Elek István lakatos. A szülők ma is Debrecenben élnek. Az egyik fivére, István Szombathelyen dolgozik, az építőipari kivitelezés területén. A másik testvére, Zoltán távközlési mérnök, a MÁV alkalmazottja. Éva Tégláson járt általános iskolába, majd a debreceni Vegyipari Szakközépiskolában érettségizett 1978-ban. Az érettségi oklevél alapján vegyészlaboráns a szakképesítése. ’78-ban kezdett dolgozni a Budapesti Finomkötöttáru-gyár debreceni gyárában mint kazánházi laboráns. Négy hónap múlva átkerült a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat Energiaüzemébe. Itt szintén vegyészlaboráns munkakörben helyezkedett el.

Ez a cég a magánéletére is döntő hatást gyakorolt. Feleségül ment Tukacs Istvánhoz, aki jelenleg a Hajdúfer Kft. műszaki vezetője. Gergely nevű fiuk 1983-ban született.

A szakmai képzést mindig is fontosnak tartotta, ezért jelentkezett az általános vegyésztechnikusi tanfolyamra, melyet 1981-ben jó eredménnyel elvégzett. Ismét újabb szakmai lehetőség nyílt előtte, amint az Ybl Miklós Műszaki Főiskola épületgépész szakára jelentkezett. Szülővárosában tanulhatott, és munkahelyi vezetői azért is támogatták ilyen irányú ismeretszerzését, mivel a Tiszántúlon hiányszakmának számított ez a gyorsan fejlődő terület. 1988 és ’92 között levelező tagozaton szerzett oklevelet, szintén jó eredménnyel.

Időközben, 1991-ben áthelyezték a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat Kenézy Gyula Kórház-rendelőintézethez. Először épületgépész műszaki ellenőr, majd két hónap múlva főenergetikusi kinevezést kapott. Főenergetikusként az volt a feladata, hogy az intézet összes telephelyén felügyelje az energiabeszerzést, energiatermelést, -szolgáltatást és -gazdálkodást. Akkor egy huszonkilenc főből álló részleget vezetett.

Menet közben jött meg az ismeretszerzési kedv, hiszen a kórházban már egy másfajta mérnöki tevékenységet kellett folytatnia, és újfajta kihívásokkal kellett megbirkóznia. Éppen ezért jelentkezett a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára. A klinikai mérnöki szakot pályázta meg. Erre a szakra az egészségügyi intézményekben dolgozó felsőfokú végzettségűek jelentkezhetnek. Az orvosbiológiai alapok mellett (anatómia, élettan, kórélettan, biológia, biofizika) kórház- és orvostechnikát, radiológiát, kórházmenedzsmentet, kórházhigiénét, egészségügyi informatikát kellett tanulniuk. Jellemző az ottani oktatás magas színvonalára, hogy az egészségügy ismert és elismert vezetői, az ORKI munkatársai tanították a leendő klinikai mérnököket. ’95-ben kiváló minősítéssel diplomázott. Mintegy jutalomként, a diplomaosztás után egyhetes tanulmányúton vehetett részt, melynek során megtekintették a soproni, a bécsi Duna Kórházat és még néhány, németországi kórházat.

Tukacsné tagja a MEDING Orvostechnikai Egyesületnek és a MTESZ Hajdú-Bihar megyei szervezetének. Így lehetősége nyílik a szakma újdonságaival naprakészen lépést tartania.

Amikor a Szatmár-Beregi Kórházban hozzálátott a rekonstrukció gyakorlati feladataihoz, az volt a cél, hogy egy működőképes, jobban finanszírozható struktúrát hozzanak létre. Ennek elengedhetetlenül fontos része, hogy műszaki, technikai értelemben a maximumot hozzák ki a lehetőségből. A tervezésnél még nem volt egyértelmű, hogy a falon belül milyen állapotú vezetékeket, csöveket találnak. Olyan pótigényeket kellett elfogadtatni a beruházóval, amelyek a kezdet kezdetén még nem volt láthatóak. Fel kellett tenni a kérdést, hogy ha minőségileg jobb épületgépészeti berendezéseket alkalmaznak, akkor drágább lesz a kivitelezés, viszont a későbbiekben gazdaságosabban és olcsóbban tudják működtetni. Ennek a szemléletnek köszönhetően ma korszerű körülmények közt dolgozhatnak. A Szatmár-Beregi Kórház ma egy hatszázötven dolgozót foglalkoztató intézmény és az országban egyedülálló abban, hogy két telephellyel, a fehérgyarmatival és a vásárosnaményival működik.

– Már csak azért is különleges volt ez a rekonstrukció – mondta Tukacsné Elek Éva –, mert a kórházakban általában egy-egy részleget újítanak fel.

Tukacsné a szabadidejében olvas, szereti a sportolást. Lelki szemei előtt megjelent egy rekreációs centrum, amelyet uszodával, szaunával, szoláriummal szerelnének fel, és az intézmény dolgozói helyben megtalálhatnák a kikapcsolódás, a feltöltődés lehetőségét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)