Csegöld

Akik ránéznek Sopronyi Barna nap és szél cserzette arcára, szakállára, modern frizurájára, nehezen hiszik el róla, hogy nagyapa. Vele beszélgetve arról győződhet meg a partner, nem azt keresi, hogyan lehetne menekülni a feladatok elől. Többször kellett váltania a munkában töltött évtizedek során. Attól függően, mikor mit kívánt meg a cég, a munkaadó érdeke.

Csegöldön született, itt éltek szülei, itt él a rokonság, itt telepedtek le közvetlen hozzátartozói is. Az idei nyáron negyvenöt éves. Csegöldön járt általános iskolába. A végzést követően a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolába vezetett az útja. Vásárosnaményban kollégista lett. Az iskola gyakorlókertjében, no meg a csegöldi termelőszövetkezetben adódott a lehetőség az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére. Hazajött kertésztechnikusként. Szerencsésnek nevezhető, hiszen felelősségteljes feladatot kapott, ahol volt bizonyítási lehetősége. Beregi leánnyal kötött házasságot ’76-ban. Felesége a takarékszövetkezetben dolgozott, sajnos, időközben rokkantnyugdíjassá vált. Természetesen, ahogy erejük-idejük engedte mindig gazdálkodtak, miként szüleik is.

Amikor Vásárosnaményból megérkezett, a kertészetben kapott feladatot. Akkor még jelentős almaültetvénye volt a szövetkezetnek. Egy évtizede vált egyértelművé: az almát valamivel fel kell cserélni. Korábban a szovjet alma-export, az almalé biztonságosnak látszott, most jövedelmezőbbnek tűnt a zöldséggel való foglalatoskodás. Nagy szerepe van abban, hogy egyre több család megélhetését sikerül biztosítani az uborkából, paradicsomból, paprikából.

Az időjárás szerepe sehol nem hagyható figyelmen kívül. A munkában telt évtizedek erre megtanították. Ő pedig a szövetkezettel kapcsolatban álló vállalkozókat igyekszik mindenre megtanítani. Sok minden kell ahhoz, hogy a tavasszal kihelyezett palánta meghozza a várt hasznot. Adottak a sorok, adottak az ehhez szükséges palánta számok. Ismeri a növény tulajdonságait. Szakkönyvekből, gyakorlatból megtanulta, mikor milyen tápanyagot kell eljuttatni a növényhez. A szakmát jól értő közvetlen munkatársaival szinte együtt élnek a palántákkal. A központi, csegöldi terület mellett övé az Erdőhát. Vannak termelők, akik rendszeres tanácsaira támaszkodva eddig még nem kellett, hogy csalódjanak Túrricsén, Csaholcon, Vámosorosziban s más településeken. Ránézésből megállapítja a bajt, közölve a „gyógymódot” is. Mindezt közvetlen, baráti hangon.

 Ez jellemzi gyerekeivel való viszonyát is. Legnagyobb fia azt csinálja saját gazdaságukban, amit édesapja a szövetkezetben. Sikerült úgy alakítani a helyzetet, hogy unokája s menye is közelükben legyen. Középső fia katonakötelesként, de nem egyenruhában szolgál. A legkisebb fiú Mátészalkán igyekszik tanulni a mezőgazdaságot. Az az igazság, hogy könnyebb az iskolapadban tanulni, mint munka közben, felnőtt fejjel.

A váltások megkövetelték, hogy a palánta előállításában, kihelyezésében, felnevelésében, művelésében, a megfelelő méretek előállításában teljesen perfekt legyen. Mindegy, hogy uborkáról, paprikáról vagy éppen paradicsomról van szó. Azt persze elismeri, hogy még mindig nem lenne késő az intézményes tanulásra. Már kinézte a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolát. Egyelőre ez még csak terv, de ha minden összejön, ezt még megcsinálja. Persze addig meg kell szervezni a termés betakarítását, majd a szabadon maradt területet elő kell készíteni az újabb termelésre. Ez gyakorlatilag egész életére jellemző volt. A zöldségek mellett otthon meggy, alma, szilva, a határban kukorica, búza ad munkát, ha éppen nem lenne mit csinálni a szövetkezetnél. Ez persze ritkán van így. Neki is érdeke, hogy legyenek termelők. Ezért szorgalmazni kell a szerződéskötéseket. S mivel a munkák idején mindennapos kapcsolata van a gazdákkal, logikus, hogy ő is ott van azok között, akik közösen tervezik a jövőt. Ez a tervezés azonban a mindenkori gazdasági összefüggésektől nem választható el. Az viszont mindenkinek érdeke, hogy a lehető legjobb minőségű árut termelje meg, s ezért a lehető legtöbb pénzt kapja.

A mindennapi rohanás után, közben igazi megnyugvást jelent, amikor a kétéves kis unoka is elismeréssel nyugtázza nagyapja törődését. Nem nagyon jut idő a munkán és a családon kívül másra. A közéletben soha nem akart jeleskedni. Ha feladatokat vállalt, azokat igyekezett legjobb tudása szerint teljesíteni. Munkatársai, vezetőtársai elismeréssel nyilatkoznak róla. Amikor sikeresen játszottak egy-egy focimeccset, akkor még pozitívabbra változott a megítélés. Persze igazi érdeme mindig az volt, hogy soha nem méricskélt, tette a dolgát, bízva abban, hogy végzett munkájáért nem marad el az elismerés sem.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)