Csegöld

Sereghy János esperest nem nagyon lehet nem észrevenni. Problémaérzékenysége, ügybuzgalma, segíteni akarása előbb-utóbb meghallgatásra talál. 1953. január 27-én Debrecenben született, a nagylétai görög katolikus segédlelkész második gyermekeként. Édesanyjuk nagy szeretettel nevelte az egyetlen fiút és három leánytestvérét. A szolgálat az édesapát Nagyhalász községbe szólította.

– Életem és kötődéseim meghatározó pontjai itt alakultak ki. Huszonöt évig, nyugdíjba vonulásáig szolgált édesapám Nagyhalászon – fogalmazza a hajdúságiból szatmárivá vált lelkész. Az emlékezéseknél szó esett az első tanító néniről: Bottyán Béláné Zsiros Blanka néniről. Még most, élete delén is nagy-nagy szeretettel idézi a pedagógus emlékét. Itt kezdte és itt fejezte be általános iskolai tanulmányait. Amikor szóba kerültek a mindennapok, egyértelműen megfogalmazódott, nagyon boldog évek voltak ezek.

– Szüleink gondoskodtak arról, hogy gondtalan gyermekkorunk legyen. Szegények voltunk és mégis boldogok. Szegénységünkből mi gyerekek szinte semmit nem vettünk észre, édesanyám a könyv szeretetére nevelt. Azt hiszem, neki akkor ez könnyebben ment, mint most nekünk. Akkor ritka volt a televízió, a rádió, a videó, a számítógép nem is létezett. Maradt a könyv. Persze volt sport, játék, s mindenféle gyerekcsíny. Akkor még jutott idő a gyerekeknek is arra, hogy megbeszéljék a napi történéseket, egy-egy könyv tartalmát. A „pap gyereke” is ugyanúgy benne volt mindenben, mint a falu többi fiatalja.

– Pasztoráltunk a saját közeinkben. Azok a májusi paraklisz ájtatosságok életünk meghatározói lettek. Estéről estére mi gyerekek is nagyon sokan voltunk a templomban és könyv nélkül énekeltünk. Nagyon szép volt.

Középiskolai tanulmányait a közeli Ibrány gimnáziumában folytatta. A lányok is itt tanultak, s bizony a fiú Sereghy más volt, mint testvérei. Szép és rossz emlékei egyaránt voltak. Ezek gyakran kerülnek szóba immáron saját gyermekeit okítandó. Erre akkor is és most is a közös étkezések szolgáltatnak kitűnő alkalmat. Ugyancsak jó alkalmat kínált Sereghy Jánosnak az ÉLET-tel való ismerkedéshez a pár munkával eltöltött év. Ezt követően jelentkezett a nyíregyházi Hittudományi Főiskolára. Ezeknek az éveknek nagy jelentősége van.

– Nehéz évek voltak. Istenhit nélkül nem hiszem, hogy el lehetett volna végezni. 1982-ben befejeztem tanulmányaimat, és készültem életem legnagyobb eseményére. Július elsején kötöttem házasságot Zengő Enikővel. Augusztus 6-án pedig megboldogult megyés főpásztorunk, dr. Timkó Imre, pappá szentelt.

– Akik kicsit is tájékozottak a témában, tudják, hogy a mindenkori „helyzet” motiválja, ki hová kerül. Sereghy János első állomáshelye a Bodrogközben, Lácacséke kisközségben volt.

– Három évet töltöttünk itt, s ez idő alatt a legszebb ajándékokkal, három gyerekkel ajándékozott meg a jó Isten. Noémi, Xénia, Máté János, János Bazil a gyermekeink. Három év elteltével, 1985. szeptember elsején, egy újabb szatmári kisközség – Csegöld – jelentette a folytatást. Főpásztori kinevezéssel itt lett parochus. Mint elmondta, ezt megelőzően talán egyszer járt ezen a vidéken. Felesége se nagyon ismerte Szatmárt. Ma már másként vélekednek az ország e sokak által kedvelt térségéről.

– Megszerettük ezt a tájat, az itt élő embereket. Gyermekeinknek is Szatmár lett a hazája, és ide kötődnek ők is, annak ellenére, hogy már nem itt folytatják tanulmányaikat ezen a vidéken.

A családot ismerők tudják, az ország más részeiről, vagy a határainkról túlról érkezők mindig igazi vendéglátókra lelhetnek a csegöldi parochusnál. Megtekinthetik a sok apró szatmári települést, műemléket, templomot, kastélyt, az árvizet túlélő parasztházak sorát, de a Móricz-házat Tiszacsécsén éppúgy, mint Szatmárcseke kopjafás temetőjét illetve Kölcsey sírját.

– Minden alkalommal megszólaltatjuk az 1463-ban épült neogótikus csegöldi görög katolikus templomban a vendégek, kirándulók számára a kis harangot. 1590-ben öntötték ezt, nagy valószínűséggel Graz városban.

A parochus fontosnak tartja a jó információk terjesztését, elősegítendő, hogy a Szatmárról kialakult téves képet mielőbb sikerüljön megváltoztatni. Dr. Keresztes Szilárd megyés püspök is értékelte munkáját. Ezerkilencszázkilencvennégyben kinevezte a Csenger–Fehérgyarmat esperesi kerület esperesévé. Úgy tűnik, Sereghyék egyre inkább szatmárivá válnak.

– Gyermekeink Debrecenben, illetve Kecskeméten járnak középiskolába. Mindig szívesen jönnek haza Csegöldre. Szeretünk itt élni, úgy érzem befogadtak bennünket is az itt élő nehéz sorsú emberek. Szervezem a programokat, segítek annak, aki ezt kéri, s azt hiszem épp ezért nem „bekerültnek”, hanem a Szatmárból el nem vágyó, a Szatmári-síkságot, az Erdőhátot szerető csegöldinek tartanak és ismernek az emberek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)