Dr. Zeaiter Ali Atef

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

szszb_31_tk_dr_zeaiter_ali_atef.jpgAz erős testalkatú orvos születésekor a Teremtő jó kedvében lehetett, mert jó humorral és beleérző képességgel áldotta meg őt. Riportalanyunk hat és fél évtizeddel ezelőtt született a legendássá vált cédrusfák földjén: Libanonban. Szülei: Zeaiter Nouf és édesapja, Zeaiter Ali –  egykori rendőr – amíg tehették, a legnagyobb féltéssel és tisztességgel nevelték hat gyermeküket: Atefet, Mourchedet, Souhailt, Zeint, Ilhamot és Salwát. Mindegyikük a saját lábán áll, becsülettel dolgozik, és szerető szívvel óvja – félti családtagjait.

A múlt század második felétől kezdődően érkeztek hazánkba a „harmadik világ” kategóriájába sorolt országok tanulni vágyó fiainak és lányainak ezrei, és kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat szinte valamennyi tudományág területén. Ők, illetve a szüleik, a delegáló intézmények, vagy szervezetek „kemény valutában” fizették az előírt időtartamú elméleti és gyakorlati képzés, valamint az ellátás költségeit. Első lépésként mindenkinek, valamilyen kommunikáció-képes szinten el kellett sajátítania a magyar nyelvet. Ebben az időszakban a többség, a fővárosban működő Nemzetközi Előkészítő Intézet különböző helyeken található épületeiben élte mindennapjait. A diákok egyikét Zeaiter Ali Atef néven szólították. Ő állami ösztöndíjjal a zsebében, és nagy tudásvággyal a fejében érkezett hozzánk az 1972/73-as tanév kezdetére. A nyelvtanulás évét maga mögött tudva, határozottan lépte át a DOTE ódon épületének kapuját. Általános orvosi diplomáját 1981-ben vehette át az egyetem rektorától. Sok, akkor végzett évfolyamtársával együtt került a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház általános, majd később a baleseti sebészeti osztályára. Nyíregyházi munkálkodásának idején született meg első gyermekük, Nadim 34 éves fiú, aki ügyvédként tevékenykedik . A ma már 33 éves szintén fiú, Ataallah gazdasági informatikusként dolgozik. A kötelező szakvizsgák abszolválását követően, 1987-ben került át Kisvárdára, a Felső-Szabolcsi Kórház sebészeti, illetve baleseti sebészeti osztályára. Érdeklődése nem merült ki a sebészet rejtelmeinek kutatásában, így az 1999-ben tett szakvizsgáját követően, hosszú éveken át sportorvosként is praktizált. Életében a 2001-es év hozott változást, akkor vette át a Mozgásszervi Rehabilitációs osztály vezetését, amellett megtartva kedvenc szakterületét, a baleseti sebészetet is.

Kérdéseinkre válaszolva sorolja a rehabilitációs szakterület főbb jellemzőit, adatait: „ A kezdetekben az osztály mindössze 25-30 ággyal bírt. Napjainkra ez a szám közel a négyszeresére nőtt. Jelen állapotában az osztály 100 ággyal üzemel. A gyógyító kapacitásuk kihasználtsága kilencven százalék feletti! Munkájukat minősíti az a konkrét tény, ami szerint képesek állami, azaz III-as szintű ellátást biztosítani a hozzájuk érkező betegek számára.”

Zeaiter doktor lendületesen folytatja körülményeik és feladataik ismertetését: „Az osztályon folyó orvosi tevékenység mellett működtetjük a járóbeteg szakrendelést is. Oda, a meglévő adatok szerint, évente kettőezer beteg, rehabilitációra váró ember érkezik, akiket más, aktív osztályokról irányítanak hozzánk. Az adatokból könnyen kiszámítható, hogy az egy évben nyilvántartott ápolási napjaink száma megközelíti a negyven ezret. A szakrendelésre érkezők egy részét nappali, míg a másik részét az osztályos rendszerű kezelésben látjuk el. A 2014-ben hozzánk küldött kétezerhatszáz beteg közül ezerhatszáz embert az osztályra vettünk fel. A korai rehabilitációs kúra, nálunk a beteg állapotától függően, négy-hathetes. Az ápolási időt követően a betegeket hazaengedjük, vagy, ha az szükséges, áthelyezzük őket az Általános, vagy a Krónikus Belgyógyászati osztályra, ahol 136 ágyon folytatják a további kezelésüket.”

Munkájuk szépségeként fontosnak tartja megemlíteni Zeaiter doktor, hogy az osztályon dolgozó orvosoknak, ápolóknak, nővéreknek, mindenkinek, akinek köze van a betegekhez, naponta vannak sikerélményeik. Egy súlyos balesetet szenvedett embert, akit a baleseti sebészeti osztályon „raktak össze,” és kezeltek, azt a rehabilitációs osztályon újból talpra tudják állítani, mert a szemük előtt ott lebeg a későbbi kép: a gyógyultan távozó, ismét emberré változott, korábbi betegé…

Beszélgetésünk egész ideje alatt az empatikus orvost láttuk magunk előtt. Nem tudtuk nem észrevenni azt, hogy minden porcikájával a betegekért aggódik, és gondolataival is igyekszik gyógyítani őket. Elmondja, hogy két éve már nyugdíjasként dolgozik a kórházban, majd hozzáteszi: ”A hobbim a munkám. Ha kell, én mindig kéznél leszek, mert itt jól érzem magam. Szabadidőmet leginkább családommal szeretem tölteni. Együtt kirándulunk itthon és külföldön. Szeretek szaunázni, úszni.”

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló