Porcsalma

A Szénás família tősgyökeres porcsalmai család, több dinasztia itt élte le életét, és ez a szép családi hagyomány ma is él, annak ellenére, hogy elég sokan elkerültek a községből.

Szénás Ignác is, mint a vele egykorú társai a falusi gyermekkor minden örömét a csínytevések közepette élte, de már ebben az időben hallani lehetett a felnőttektől „ebből a fiúból pap lesz”, azaz tovább fog tanulni.

Így is történt, az általános után búcsút intett Porcsalmának, ugyanis felvették Nagykőrösre az élelmiszer-ipari technikumba. A kiváló tanulmányi eredményeket produkáló Szénás Ignác Szegeden az Élelmiszer-ipari Főiskolán folytatta tanulmányait és szerzett diplomát − kitűnő eredménnyel − ezerkilencszázhetvenháromban tej-, keveréktakarmány szakon. Egy évvel később diplomázott ugyanitt Seregély Katalin is, aki a felesége és az ország nyugati megyéjéből − akkor Győr-Sopron − érkezett a szatmári faluba.

− Megyei ösztöndíjasként tanultam − emlékezik vissza a kezdetekre −, így kötelező volt itt munkába állni. A szakmai végzettség alapján a szalkai tejüzemet jelölték ki számára, de pár hónap múlva már a szomszéd községben Tyukodon a konzervgyárba hívta az akkori igazgató főmérnöknek. Éveinek száma éppen huszonkettő. Végül is ezerkilencszáznyolcvanhatban az igazgató-helyettesi székből állt fel, mert Porcsalma érdeke úgy kívánta.

Magyarországon abban az időben ezerkétszázhatvannégy termelőszövetkezet volt és az ő szülőfaluja zárta a sort. A konzervgyárban mutatott hozzáértése, emberi tulajdonságai alapján kérték fel tegye rendbe a szövetkezet „szénáját”. Elvállalta, de még ma sem szívesen emlékezik azokra az évekre, annak ellenére, hogy ma már mondhatná: megtettem, amit megkövetelt a falu. Ebben az volt az igazi motiváció, hogy porcsalmaiként kötelességének érezte segíteni, ha tud, ha bíznak benne.

Tizenegy év után is azt mondja: az óriási energia, amit a szövetkezetbe fektetett nem térült meg. Még annak ellenére sem, hogy a hetvenmillió hiánnyal átvett szövetkezet az első évben nyereséges lett. Ezt úgy érte el, hogy a sok ellenállást leküzdve átszervezte a gazdaságot és a gyártmányszerkezetet. A sok bizonytalanságot magában hordozó ágazatok mellé kiszámíthatóbb ágazatokat vezetett be. Így lett feldolgozóegység és kereskedelmi tevékenység is.

A konszolidált évek után, mint derült égből a villámcsapás úgy érte a termelőszövetkezeteket az átalakulás. Ebben többek között az volt a legfájdalmasabb, hogy a megbízhatónak tartott partnereknél kint maradt a pénz, illetve nem volt kitől követelni. Újra nehéz évek következtek, különösen az 1992-93-as esztendők voltak kritikusak. Ma már ez is a múlté, az egységes szövetkezet − az itt élő emberek nem szedték szét darabokra − három „lábon áll”. Legjelentősebb az állattenyésztés, de van feldolgozóipar és tehénsajtüzem, és létezik a vállalkozás, szolgáltatás, szaktanácsadás, integrálás is, mint üzleti tevékenység.

Mindezt az „Isten háta mögött” kell irányítani, amikor minden, de minden a fővárosban dől el. Napokat kell távol tölteni a családtól, a szövetkezettől, ha a ma vezető beosztású ember sikert akar elérni. Szénás Ignác pedig már ismeri a siker ízét, ezért is vállalja a fáradságot, a törődést.

Az eddig bemutatott életben domináns a munka, pedig közben arról sem feledkezett el, hogy a termelésben csak az lehet eredményes, aki a tudomány által feltárt ismereteket is beépíti a mindennapi gyakorlatba. Egyetemre járt, természetesen levelezőn, a Kertészeti Egyetem tartósító karán szerzett summa cum laude diplomát. Szinte évkihagyás nélkül szerzett szervezési szakmérnöki végzettséget is. A tanulmányokra a koronát ezerkilencszázkilencvenben helyezte fel, amikor az élelmiszertudományok doktorává avatták.

Ha nem mondta volna is kitalálom, hívták egyetemi tanárnak, de nem ment, mert őt az izgatta és izgatja ma is, hogyan lehet az elmélet és a gyakorlat összhangját megteremteni napról napra.

Ezért választotta diplomája és doktori disszertációjának témájául az élelmiszer-gazdaság innovációs folyamatának elemzését, értékelését és további fejlesztési lehetőségét.

Természetesen a szakma képviselői tudnak dr. Szénás Ignácról, ezért kapott Mátészalkán címzetes középiskolai tanár elismerést, és a DATE rövidesen beinduló mátészalkai főiskolai karán is számítanak tudására.

Mindehhez a hátteret az ugyancsak kiváló szakember, de egyben feleség biztosítja, s az már nem is okoz meglepetést, hogy fiuk érettségi után az agrár pályát választotta. Ezerkilencszázkilencvenhatban lett egyetemi polgár Debrecenben.

Szénás Ignác arra a legbüszkébb, hogy fia felismerte az agrárgazdaságban rejlő lehetőségeket, annak ellenére, hogy sok a bizonytalanság ebben az ágazatban. A másik dolog, ami fontos számára, nem szülői nyomás hatására választotta az agráregyetemet. Abban viszont már csak reménykedik, hogy a családi tradíciók folytatódnak Porcsalmán. Szép lenne…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)