Budapest

A Tuzsérhoz tartozó Kálongatanyán, egy több ezer holdas hercegi birtokon látta meg a napvilágot 1934 áprilisában. Édesapja 40 esztendőn át az uradalom gépésze volt. Nagy családban nőtt fel, édesanyja öt saját és öt árván maradt rokon gyermeket nevelt fel. Édesapja elbocsátása után 1942-ben Mándokra költöztek, s megélhetésüket egy fűszer- és vegyeskereskedésű üzlet vásárlásával teremtették meg. Kitűnő tanuló, s mégsem vették fel a középiskolába szülei fűszerüzlete miatt. Magántanuló lett, és ezután folytathatta tanulmányait a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban. Sportol, tagja az iskola kézilabdacsapatának. Ma is büszke rá, hogy az NB II-ben játszott. 1953-ban érettségizett.

Első munkahelye a mándoki gépállomás, ahol anyagkönyvelő, majd a MEZŐKER körzeti ellenőre. A munka nem szokatlan számára, hiszen a nagy családban mindenkinek megvolt a feladata. Természetes volt, hogy dolgozni kell a megélhetéséért. Elemi iskolás korában napszámos az uradalomban, középiskolásként a cséplőgépnél volt ellenőr, és rendszeresen besegített szüleinek az üzletben a különböző áruféleségek beszerzésében, és a vásárokon az áruk eladásában is serénykedett. A földreform során szülei 2 hold földet kaptak, és ehhez még egy kevéske szőlőt és gyümölcsöst vettek. Így ismerte meg testközelből a mezőgazdasági munka szinte minden ágát. Nagyon szerette a gépeket. A gépállomáson szabadidejében megtanult Zetort és kombájnt vezetni.

Gyermekkori emlékek, a pályakezdés örömei és gyötrelmei ezer szállal kötik szülőföldjéhez. 1954-ben megválasztották Szabolcsveresmart község vb-titkárának. Húszéves volt. Most visszagondolva is érzi mennyire nagy megtiszteltetésnek vette. Minden lehetőséget megragadott, hogy ismereteit gyarapítsa.

1956-ban felvételt nyert a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem Jogi Karának levelező tagozatára. Munka mellett tanult, ami nem volt könnyű, de tudta, neki tanulni kell, diplomát kell szereznie, mert neki ez lesz a vagyona, ez biztosít lehetőséget egy tartalmasabb élethez. A faluban akkor még villany sem volt, petróleumlámpánál tanult, s egy-egy vizsgára eljutni az akkori közlekedési viszonyok között, nagyon fáradságos volt. A sokat szidott begyűjtési éra is erre az időszakra esett. Rendkívüli erőt és türelmet próbáló évek voltak ezek. A fiatal vb-titkárnak sikerült talpon maradnia.

Nagyon szeretett a tiszaparti községben dolgozni, hiába hívták a járáshoz, vagy más magasabb beosztásba, nem ment, hűsége Veresmarthoz kötötte. Itt nősült meg, a postamester lányát, Dávid Anikót vette feleségül, aki magyar-történelem szakos tanárként a helyi iskolában tanított. 1959-ben született lányuk Anikó, aki ma már háromgyermekes családanya, és férjével együtt szakközépiskolában tanítanak.

1960-ban kapta meg diplomáját. Szépen hangzott dr. Kőrössy Jenő, a család első diplomása − valamennyiük örömére. A falu is büszke volt rá. Túlzás nélkül mondhatja − szerették. Ezért is fogadták megértéssel, amikor Budapestre hívták 1966-ban, és igent mondott. Nagy kihívás volt számára, a II. Kerületi Tanácshoz került elnöki jogásznak, majd a szervezési csoport vezetője lett. 1968-ban a Fővárosi Tanács személyzeti osztályán dolgozik − a szakapparátus vezetőinek képzését végzi. 1970-ben meghívják a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségéhez osztályvezetőnek. 1980-ban a központi vezetőség titkárának választják, és 1985-ben főtitkárhelyettes. Feladata a szakmapolitikai munka, mely magyarul az állami munkát segítő szakszervezeti tevékenység. Sokrétű volt ez a feladat, a minisztériumokkal, az országos hatáskörű szervekkel való együttműködés során sokat tanult. Itt vált országos szintű vezetővé, itt tett szert nemzetközi kapcsolatokra.

Bejárta Európát, volt Ázsiában és Afrikában is. Elvégezte a Politikai Főiskolát, tanári és államszervezési szakon szerzett még egy-egy diplomát. Tanított a Politikai Főiskola esti tagozatán. Rendszeresen vizsgáztat még ma is a Fővárosi Továbbképző- és a Magyar Közigazgatási Intézetben. Számos szakmai cikke és tanulmánya jelent meg a szaklapokban. Harmincöt évig volt (községi, főváros kerületi és fővárosi) tanácstag. 1989-ben Budapest IX. Kerületi Tanácsa elnökévé választották. 1990. október 30-ig, korengedményes nyugdíjaztatásáig látta el ezt a feladatot. Egy hónapot pihent. Jelenleg a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségében dolgozik szakértőként. Ellátja az „Önkormányzatok Forró-Drót” ingyenes tanácsadó szolgálatát. Részt vesz az Önkormányzati Szövetségek, a kormány és a szakszervezetek érdekegyeztető feladataiban. Munkáját több állami és szakszervezeti kitüntetéssel ismerték el. Különösen kedves számára a jelenlegi munkahelyétől − az önkormányzatok segítéséért − kapott arany pecsétgyűrű.

Szabadidejében szeret olvasni, barátaival szívesen ultizik, főzőcskézik. − Visszatekintve az életúton − mondja − elégedett és boldog ember vagyok, és szerencsés is. Szerencsés, mert mindig olyan területen dolgoztam, hogy munkámmal a közt szolgáltam.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)