Nyíregyháza

A Tuzsérhoz tartozó Kálonga-tanyán született 1939-ben. Akkoriban nagyon fejlett volt a birtok, korszerű állattartással foglalkoztak, meg szeszgyár is működött. Édesapja az uradalomban volt gépész.

1942-ben Mándokra költöztek, mert az édesapja vásárolt egy kis üzletet. Kiskereskedőként dolgozott egészen az államosításig, ekkor a postára került.

Édesanyja vasutascsalád gyermeke volt. Öt gyermekük volt (négy fiú és egy lány), de tíz gyermeket nevelt. A nagybátyja és annak a felesége három hónap leforgása alatt meghaltak, s öt gyerek maradt utánuk.

A kis Kálmán Mándokon járt általános iskolába, onnan a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium reáltagozatára került. Ezerkilencszázötvenhétben érettségizett, s az augusztus már munkában is találta. Nem volt idegen számára, mert minden évben − amikor már bírta erővel − a gépállomáson dolgozott. A mostani munka valamivel könnyebb volt, mert a nyírkarászi községi tanácson lett adóügyi előadó. Innen a következő évben Záhonyba került vb-titkárnak. Nagyon nehéz helyzetben volt a település, mert az elődei gyorsan váltották egymást. Az, hogy őt választották, a pelyhedző állú fiatalembert, abban nyilván annak is szerepe volt, hogy az októberi eseményekben nem vett részt, ráadásul a továbbtanulást is vállalta.

Záhonyból Kisvárdára, a járási tanácsra került, ahol szervezési főelőadóként a helyi vezető testületek munkáját segítette. Innen a megyei tanács szervezési és jogi osztályára került. Többek között a testületi anyagok előkészítése, jogi felülvizsgálatok tartoztak hozzá. De foglalkozott a nagyközségek és városok szervezésével, a járások megszüntetésével is. 1966-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara levelező tagozatán diplomázott. 1968-ban megnősült, a feleség magyar-orosz szakos általános iskolai tanár. Házasságukból 2 gyermek született: Attila ’69-ben, László ’77-ben. Az idősebb fiú a Műszaki Egyetem informatika szakán végzett, jelenleg a doktori disszertációján dolgozik, László a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán tanul. A számítástechnikával szeretne foglalkozni.

Kőrössy Kálmán 1973-ban a Hazafias Népfront megyei bizottságához került, előbb munkatárs volt, majd megyei titkárhelyettes lett. A településfejlesztéssel, a választások lebonyolításával, a társadalmi munkaakciók szervezésével foglalkozott. Nagyon örült, hogy részt vehetett az Olvasó Népért mozgalom első kongresszusának a megszervezésében, mivel ennek Nyíregyháza adott otthont.

Ezerkilencszáznyolcvanban a nyíregyházi városi tanács végrehajtó bizottságának lett a titkára. Sok irányú és nagy szakmai ismereteket kívánó munkakört kellett ellátnia. Gazdag időszak volt ez számára, úgy emlékszik vissza, hogy sokféle feladatot kellett megoldani, és arra törekedtek, hogy megtalálják a minél korszerűbb formákat, amelyek segítségével megalapozottabbá, olcsóbbá és gyorsabbá válik a közigazgatás. A számítástechnika volt az az eszköz, amely ezt lehetővé tette. Minden valószínűség szerint innen datálódik a számítástechnika iránti vonzódása is.

Ezerkilencszáznyolcvanötben megyei vb-titkár lett. A rendszerváltás időszakában úgy érezte, hogy új emberekre van szükség, azoknak kell irányítani az új folyamatokat, akik másfajta szemlélettel közelednek a világhoz. Ezért nem is pályázta meg a megyei főjegyzői posztot. Ma már úgy tűnik, hogy nem mindenki gondolkodott hozzá hasonlóan, de ez már a politika terepéhez tartozik, ezért nem szívesen beszél erről. 1991-től a TÁKISZ-hoz került dolgozni, itt az államháztartási irodát vezeti. Hozzá tartoznak a költségvetési, gazdálkodási, a helyi adókkal kapcsolatos ügyek.

Amikor arról faggatom, hogy az új változások nem kérdőjelezik-e meg mindazt, amiért évtizedeken át dolgozott, szinte gondolkodás nélkül mondja, hogy nem. Elsősorban azért, mert mindig szakmai területen dolgozott, élethivatásának a közszolgálatot tekintette. Azzal a megjegyzéssel, hogy az egyes embert sohasem szabad háttérbe szorítani. Az embereket mindig meg kell hallgatni, lehetőleg segíteni kell rajtuk. De mindenképpen szükséges, hogy próbáljon meg az ember az „ügyfél” fejével is gondolkodni, mert ha ezt nem teszi, nem lesz képes sokáig a pályán maradni.

Nagyon fontosnak tartotta, s tartja ma is, hogy az ügyintézés kerüljön közelebb az emberekhez, olyan szintre, ahol a problémákat igazán meg tudják oldani. Persze mindez nem megy könnyen, erre alkalmassá kell tenni a helyi apparátust. Kőrössy Kálmán nagyon sokat tesz ennek érdekében: tanít, vizsgáztat, nevel. Amikor csak lehetett segített abban is, hogy a megyébe települjenek a megfelelő szakemberek. Nagy szükség van a számítástechnika mind kiterjedtebb alkalmazására, hogy napra készen álljanak rendelkezésre azok az adatok, amelyek nélkül megalapozott döntések ma már aligha képzelhetők el.

Ha szabad ideje engedi, szívesen olvas, szeret kirándulni, vagy az aprócska kertben levegőzni. Nem veti meg a főzőcskét sem, s aki ismeri, ezen nem is csodálkozik. A kedvenc étele a halászlé, az legalább nem hizlal.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)