Batta István

Vállalkozó,

Nyíregyháza

szszb_07-14_batta_istvan.jpgFiatal kora óta építi városunkat és megyénket, az utóbbi évtizedben szelíden, békésen politizál. A kőműves szakma mesterei dolgoznak mellette, ő is mestere ennek a fontos szakmának. A családi élet szépségét, a közélet tisztaságát, a testi-lelki egészség fontosságát hirdeti, amikor politizál. Ő Batta István nyíregyházi vállalkozó, a Batta Vegyesipari Építőipari és Kereskedelmi Kft. ügyvezetője, a Keresztény Demokrata Szövetség megyei szervezetének ügyvezető elnöke, a nyíregyházi szervezet elnökségi tagja. Zajlottak körülötte az események, amikor találkoztunk. Július első napján megválasztották elnökségi tagnak. 3-án a megyei szervezet ügyvezető elnökének, július 6-án a híres kisvárdai kórházban elkezdte a rekonstrukciós munkálatokat. Ezekben a napokban, hetekben zajlottak nála a profilbővítések is.

Batta István Kótajban született, tipikus szabolcsi családban. Nem kevesebb, mint nyolcan voltak testvérek. A két nagyobb testvér „már a saját szárnyán volt”, amikor az édesapjuk meghalt. Micsoda sors! A szakma nélküli, szegényes édesanyjuknak hat gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. Dolgozott is a helyi tsz-ben munkaegységre − amivel nem mindig járt együtt pénz − , hogy a hat éhes gyermeket ellássa. Pista korán megismerte a nehéz életet, fegyelemhez, kemény munkához szokott. Az általános iskolát helyben végezte, aztán elszegődött a híres-hírhedt városba, Ózdra, itt tanulta ki a kőműves szakmát. Fiatal munkásként két kemény évig dolgozott Borsod megyében, a nagy iparosítások, lakásépítések idején. Itt rakta le a szakmai ismeretek alapjait. Aztán hazajött megyénkbe, az akkoriban 5-6 ezer embert foglalkoztató „mamutcéghez”, a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Itt éppen csak hogy megmelegedett, mindössze egy évig dolgozott, amikor behívták sorkatonai szolgálatra. Amikor kitelt az ideje, visszajött a SZÁÉV-hez. Beírta nevét megyénk építőipari, fejlesztési történelmébe. Nyíregyházán az első panelház, a tömegigényeket gyorsan kielégítő közös otthon az Északi Alközpontban épült. Részt vett az első betonkolosszus építésében, akkor erre volt igény, akkor ennek tapsoltak az emberek. Aztán ahogy telt az idő, folyamatosan részt vett a város építésében. Ott volt, amikor a város és a megye életében igen fontos vasas üzem, a HAFE épült. A jövő szakmunkásait (ahogy akkor mondták, a munkásság tartóoszlopát) a nyíregyházi 110. Sz. Szakmunkásképző Intézetben képezték ki. Az intézet fejlesztésében, bővítésében szintén részt vett. Később a mestervizsgát is letette, mestere lett szakmájának.

Külön kis fejezet volt életében 1970-ben a szamosközi árvíz néhány hete. Mint erős, szakmával rendelkező és segítőkész fiatalembert a tartalékosokkal együtt behívták katonának. Részt vett a mentési munkálatokban, a szó szoros értelmében az első vonalba, a mély vízbe dobták. Mentett embert, állatot, vagyont. Kimagasló mentési munkálataiért az akkori honvédelmi miniszter kitüntetésben részesítette. Ezt követően még két évig, 1972-ig a SZÁÉV szolgálatában állt. Ekkor átnyergelt a szintén fontos gumigyárba karbantartónak. Példamutató munkáját látva kicsit később kinevezték a karbantartók csoportvezetőjének.

Megelőzte korát, már 1983-ban kiváltotta az ipart, maszek kőműves lett. Sosem felejti el, hogy elsőként a Kórház utcán épített társasházat. Természetes, hogy üdvözölte a rendszerváltást: 1990-ben elsők közt alakított gmk-t, vagyis gazdasági munkaközösséget (Ekkor ez a szervezet volt „divat”). Az átmenet gazdasági és társadalmi nehézségekkel járt, ő sem tudott kibújni ezek alól, kudarcok érték. 1993-ban egy erősebb társulást, kft.-t alapított. Több éven át társasházakat, templomokat épített. Jogosan büszke rá, hogy ő építette a látványos sóstóhegyi meg a nagycserkeszi templomot. Nyíregyháza közelében, Rókahegyen kápolnát emelt a föld felszíne fölé. Szívesen emlékszik rá, hogy Nyíregyházán a TB-székház tetőterét ő építette. Szép, színes kép őrzi, hogy ő hozta létre az Érkerti gyógyszertárat, a Víz utca sarkán látványos, csodaszép lakást épített. Több helyen díszkerítés, díszburkolat őrzi keze munkáját.

Tervezi, hogy Sóstófürdőn saját kereskedelmi egységet hoz létre, részben turistáknak. Bővítette vállalkozását könyvelő-adótanácsadó részleggel. Istennek is tetszően jótékonykodott, amikor egy nyíregyházi gyerek külföldi műtétjéhez hozzájárult.

Keresztény szellemben nevelkedett, egy ideig ministráns volt a római katolikus templomban. A Keresztény Demokrata Néppárt sóstóhegyi alapszervezetének elnöke volt, aztán megyei ügyvezető titkár, majd szervezőtitkár lett. A választások alkalmával egyes országos vezetőkben csalódott, ezért fő szervező lett a KDSZ megyei és városi szervezetének megalakításánál.

Felesége és lánya bolti eladó. A fia szintén kőműves, később ő építi majd tovább a vállalkozást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése