Nyíregyháza

Szakképzettségét tekintve elektroműszerész, aki bár az érettségi után szerzett szakmát, akkoriban úgy gondolta, világéletében pantomimes lesz. Manapság amikor a Kovács Tüzépen üzleti tárgyalást vezet, eligazítást tart, vagy éppen lát egy mókás jelenetet, egy-egy elem önkéntelenül beugrik, és csak nagy erőfeszítés árán tudja visszafogni magát. Otthon már sokkal nehezebb, hiszen nyolcéves fia és hatéves lánya felfedezte apa különös tulajdonságát, és újabban egyre többet nógatják: na, mutass nekünk néhány mozdulatot. Tizenöt év feledése után Kovács László egyre többet azon kapja magát, hogy pantomimet gyakorol. Még esetleg fellépésre is vállalkozna…

Középiskolásként a Zrínyi gimnáziumban a Zig-Zug Pódiummal egyéb műfajban is próbálkozott, de az igazi mégis a pantomim volt. Ennek a különleges műfajnak az első nyíregyházi csoportját Kovács László alapította, akinek produkciójára sokkal inkább a 35-45 éves korosztály emlékszik. Érettségi oklevéllel a zsebében indult Budapestre, ahol számára két évig minden a pantomim körül forgott. Már négy amatőr és két profi év után szinte a tűz közelébe került, reménységnek számított, amikor a szülei nagy megkönnyebbülésére visszaköltözött Nyíregyházára. A szülők ugyanis nehezen tudtak megbarátkozni azzal, hogy egyszem fiúk ilyen foglalkozást választott és ráadásul a messzi távolban. Idehaza visszazökkent a civil életbe, és polgári foglalkozás után nézett. Elektronikai műszerész szakmát szerzett, bár az utolsó évben édesapjával már a Tüzép-telep nyitását készítették elő.

A 4-es főúton a Nyíregyháza táblánál egy almáskertet alakítottak át Tüzép-teleppé. A terület 1964 óta volt Kovács László tulajdona, amiben számtalan zöldséget-gyümölcsöt termeltek, sokszor eredménnyel, sokszor eredménytelenül. A család erről a földről teljesen lemondott, odaadták a fiatalembernek. Amikor a családi kupaktanács összeállt, akkor kimondták a határozatot: a mezőgazdaság helyett próbálkozzanak meg a kereskedelemmel, hiszen a szülőknél ez a foglalatosság már bevált. Az építőanyag-kereskedelmet választották, hiszen a közeli és távoli tervek alapján is látszott, jelentős fejlődésnek indulhat a megyeszékhely. A köszmétés helyén ásták ki az első meszesgödröt, amit folyamatosan kellett nagyobbítani és mellé újabbat kiásni. Az első időben még nem igazán reménykedtek a sikerben, amikor eladtak jó néhány mésszel teli zsákot, akkor már megjött az önbizalmuk. Akkor kezdtek igazán nekilátni a bővítésnek.

− Arra azért vigyáztunk, hogy ne haladjunk túlzott léptekkel  − emlékszik vissza a kezdetre Kovács László -, mert az ilyeneket akkoriban szerették felbuktatni. Ráadásul a szűkös pénzügyi háttér és a gyenge építőanyag-kínálat is gátat szabott a növekedésnek. Ehhez még az is hozzájárult, hogy édesapám megbetegedett, így 1984-től egyedül vittem a telepet. Szerencsére feleségem és édesanyám most is itt dolgozik és segítenek nekem. Az igazi fellendülést az 1986 hozta, amikor megkezdődtek Nyíregyházán az építkezések.

Nőtt a törzsvevők száma, újabb és újabb építőanyagokkal bővítették a kínálatot, ami szintén növelte a partnerek számát. A mezőgazdasági terület egyre jobban fogyott, helyén sóder-, sárgahomokhegyek sorakoztak, mellettük a cementesraktárt alakították ki, hátul pedig egymás mellett sorjáznak a meszesgödrök. Amikor elfogyott a terület, újabbakat vásárolt hozzá, így az induláshoz képest ötszörösére növelte a területet Kovács László. A beépítettsége pedig többszörösére nőtt. Persze ehhez az is kellett, hogy a megyeszékhelyen és a környékén tucatszámra épültek a szebbnél szebb házak, valamint sorra jöttek létre a vállalkozások, amelyek folyamatosan építkeztek.

Kovács László mindig a többes számot hangsúlyozza, hiszen a Kovács Tüzép első perctől családi vállalkozás, emellett az sem hanyagolható el, hogy működtetéséhez csapatmunka szükséges. Kezdetben körbenézett a telepen, és két kezén meg tudta számolni a családtagokat és az alkalmazottakat.

1995-öt már hatvanfős munkatársi gárdával zárják. A bővüléssel együtt megmaradt a családias hangulat és az egészséges csapatszellem. A fejlesztéseknél nem feledkeztek meg a házépítéshez szükséges munkagépekről sem, hiszen profi földmunkagépeket, nagy teljesítményű billenős autókat vásároltak, amelyekhez profi személyzet tartozik. A helyszínre szállítják a sódert, a cementet, a téglát, a betontermékeket, a faanyagot, a cserepet, tehát mindent, amit a lakás szerkezeti felépítéséhez szükséges. Azért érdekességként jegyzi meg, még ezen a kínálati piacon is előfordul néha hiány.

Konkurens azért bőven akadt, hiszen nagyon sok kereskedő nyitott hasonló telepet. Ugyanakkor a nyugati tőke is megjelent, ők is érdeklődnek a kereskedések iránt, hiszen a magyar építőanyag-gyártás 90 százaléka már az övék. Most a kereskedelmet is szeretnék. Persze ehhez azért a Kovács Tüzép csapatának is lesz néhány szava, hiszen ők nem a hagyományos nagy hal megeszi a kishalat történetet képzelik el, hanem a kishal piacon maradását tervezik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)