Abaújlak

A Vadász-patak forráságai közötti területen, a Cserehát fő vízválasztója közelében elhelyezkedő „egyutcás” falunak alig több mint száz lakója van. A község első említése 1317-ből való. A középkorban az Aba nemzetségből származó Gagyi család birtoka, virágzó bortermelő vidék volt. A török hódoltság idején a lakosság nagy része elmenekült, a falut 1720 után ruszinokkal telepítették be. A XIX. században a közeli Szanticskával egyesítik, amely közigazgatásilag ma is a községhez tartozó önálló településrész. A község határában található Magas-hegy 328 méteres csúcsáról a Cserehát leggazdagabb körpanorámája tárul elénk, ahonnan szerencsés esetben nemcsak a Bükk és a Mátra, de még a Magas-Tátra csúcsai is láthatók.

Kavalecz Valéria 1998-ban lett a település polgármestere, így már két ciklust tudhat maga mögött. Egyszerű földműves szülők (akik előbb magángazdálkodók voltak, majd a termelőszövetkezetben dolgoztak) egyetlen gyermekeként 1950. augusztus 4-én született Abaújlakon. Szerető családban nőtt fel, ahol a szülők mindenben igyekeztek gondoskodni gyermekükről. Édesapjától azt tanulta, hogy „a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más ne férjen hozzá”.

Az iskolában, ahol jó tanulónak számított – olykor még kitűnő is volt a bizonyítvány –, főleg matematikából jeleskedett. Az osztatlan iskolában tanító házaspárra, Köpöczi Miklósra és feleségére máig tisztelettel gondol vissza.

Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban folytatta, ahol egy másik kiváló tanáregyéniség, a matematika–fizika szakos dr. Koska Árpádné gyakorolt rá nagy hatást, szinte „pótszülőnek” számított.

A kollégiumban és az iskolában az ifjúsági mozgalom aktív szervezője volt.

Bár érettségi után előfelvételis volt az Egri Tanárképző Főiskolán, és képesítés nélküli nevelőként tanított a felsővadászi iskolában, az akkori tsz-elnök  „hazacsalta” a tsz-be könyvelőnek. Miután – többek között Kálmán Karcsi bácsi jóvoltából – elvégezte az ehhez szükséges tanfolyamokat, sőt hamarosan a mérlegképes könyvelői szakképesítést is megszerezte, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola következett Salgótarjánban.

Időközben a „szamárlétrát” is végigjárta a „négy falu téeszben”: a műhelyirodán kezdett, majd könyvelő lett a felsővadászi központi irodán, 1976-ban már pénzügyi csoportvezető, négy évvel később főkönyvelő-helyettes, majd főkönyvelő lett.

1992-ben, amikor a tsz felszámolására sor került – ő bonyolította le a felszámolási ügyeket –, a homrogdi tsz-elnök hívó szavára hallgatva 2003 júliusáig az ottani szövetkezet főkönyvelője volt.

Időközben 1998-ban a kistelepülés  – Abaújlak – tiszteletdíjas polgármestere lett. A 109 lelkes csöppnyi faluban nemigen lehetett nagy dolgokat alkotni. Mindenesetre lecserélték a falugondnoki rendszer autóját, vettek egy kisteherautót, amivel az itt élők mindennapjait, ház körüli teendőit segítik. Ha kell orvoshoz, vagy bevásárolni viszik a lakókat – ebben a falugondnok nyújt segítséget. Bevezették a vizet, felújították a ravatalozót, megoldották a helyi szemétszállítást. Bővítették a polgármesteri hivatal épületét (vizesblokk, teakonyha), kicserélték a nyílászárókat, és pályázat útján nyert pénzből 2007-ben a külső felújítás is megtörténik.

További terveik között szerepel a gázvezeték kiépítése és a védő-jelző rendszer megvalósítása, hiszen a lakók nyolcvan százaléka idős ember.

„Itt mindenekelőtt helyismeretre és emberismeretre van szükség az eredményes tevékenységhez – vallja Kavalecz Valéria. – Munkám során elsősorban az itt élő munkaképes lakosok és az idősek érdekeit igyekszem szem előtt tartani, hiszen ők itt élték le életük jelentős részét. A mi településünk „speciális helyzetben van”, hiszen a községben gyakorlatilag nincs ifjú nemzedék.”

Eddigi tevékenységét több alkalommal Kiváló Dolgozó és Miniszteri Dicséret kitüntetésekkel ismerték el. A Számviteli Szakemberek Egyesületének tagja, az Adóklub rendszeres látogatója. Ma már Miskolcon él, vállalkozóként könyveléssel foglalkozik, és hetente két alkalommal intézi a település ügyeit.

Szabad idejében szívesen olvas, amolyan mindent szívesen olvasó típus. Kedveli a könnyedebb, szórakoztató írásokat, de a nívósabb irodalmi alkotások is megtalálhatók könyvei között. Kellemes időtöltést jelent számára a kirándulás, szívesen járja a környező hegyeket, de bebarangolta már Magyarország jelentős részét, és a környező országokba is eljutott.

Eddigi életútjával elégedett, hiszen elérhetetlen álmokat sohasem szőtt, amit akart, sikerült elérnie. A jövőt illetően elsősorban az itt élők igényeit tartja szem előtt, és úgy látja, hogy a kitörés a falusi turizmusban lehetséges, ez nyújthat lehetőséget a település előrelépéséhez. Ehhez „kiváló terepet” nyújt a régi iskolaépület, ahol idegenforgalmi centrum kialakítását tervezik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)