Monaj

A Cserehát déli részén, a Mánta-patak alsó szakaszán fekvő kistelepülés első említése 1256-ból származik. A hagyomány szerint a földet még Kálmán herceg adományozta a jászói prépostságnak, és 1312-ben találkozhatunk először Monaji György nevével, aki a község földesura. A XV. századi iratokban Kewzepmonay és Monay elnevezés is szerepel, így különböztették meg a prépostsági és a földesúri birtokokat. A település már ekkor híres volt szőlőtermesztéséről, borairól. A virágzó helyet a török a XVII. század közepén elpusztította, csak a XVIII. század végén települt újra Ugocsa vármegyéből jött ukránokkal, a közel 300 lakos egy része ma is görögkeleti vallású.

A település önkormányzatát a rendszerváltás óta irányítja Taskó László, aki 1962. október 18-án született Szikszón. Szülei egyszerű emberek: édesapja dolgozott a bányában, ám leginkább fölműveléssel foglalkozott, édesanyja Miskolcon a húsiparnál dolgozva segítette a család megélhetését. Öccse, aki az ács szakmát tanulta ki, ma vállalkozó.

Gyermekkorának két meghatározó eleme a munka: már igen fiatalon kaszált, kapált és forgatni járt, és a játék: fiútársaival természetesen ő is a futballt imádta. Az iskolában elsősorban a történelmet kedvelte, és az általános iskola befejezése után Miskolcon a 100. Számú Szakmunkásképző és Szakközépiskola gépszerelő-géplakatos szakmunkástanulója lett. A hamar elszaladt három év után friss bizonyítványával a Húsipari Vállalatnál helyezkedett el géplakatosként.

1985-ben váltott: előbb pecsenyesütő vállalkozó lett, de egy év múltával már fuvarozóként kereste kenyerét. 1990-ben választották meg a világéletükben dolgos embereknek számító Monaj község lakói polgármesterükké.

Friss polgármesterként elsőként a falugondnoki rendszert indította be. A földprogram keretében vásároltak egy traktort, amivel elsősorban az akkor még 120–130 tehenet tartó gazdák munkáját igyekeztek segíteni. Ezután következett a vízhálózat és a kábeltévé-hálózat kiépítése, majd sor került a gáz bevezetésére. Rendbe tették az utakat, felújították a Polgármesteri Hivatal épületét. 1994-ben az öregek ellátását szolgáló konyhát építettek, igaz ezt már bezárták, mert a HACCP-követelményeknek ez a kis falu képtelen volt megfelelni. Egy évvel később hulladéklerakót építettek – ma már kukás hulladékgyűjtés folyik a településen. Az önkormányzatnál a „segély szót nem ismerik”, anyagi lehetőségeihez mérten a község valamennyi lakóját egyformán támogatják kedvezményes víz-, szemét- és kábeltévé-díj formájában.

A falugondnoki busszal oldják meg a gyerekek iskolába járását, és tíz éven keresztül üzemeltettek egy másfél tonnás kisteherautót is, ezzel elsősorban a településen lakók szállítási igényeit igyekeztek kielégíteni.

További terveik között szerepel a szennyvízhálózat kiépítése, ami nagy valószínűséggel csak kistérségi összefogással valósítható meg. A polgármester úr szeretné virágosabbá tenni a települést, és munkahelyteremtésen is töri a fejét. 1997-től ő maga is újra vállalkozik, egy magasépítéssel foglakozó betéti társaságot alapított, ez később átalakult kft.-vé, és a mai napig működik. Tevékenységének döntő részét a környező településeken végzett munkák jelentik: állami beruházások megvalósítói, iskolákat bővítettek, művelődési házakat újítottak fel; egy nagyjából harminc kilométeres körzetben dolgoznak. E vállalkozás tevékeny részesei idősebb gyermekei is: a 21 éves László, aki eredetileg asztalosnak tanult, és a 20 éves Ákos, aki a kereskedelemből  „pártolt át” a családi vállalkozáshoz. A legkisebb fiú, Ádám 13 éves, és a homrogdi általános iskolában tanul, még nem döntötte el, hogy mi legyen.

Taskó László úgy véli: – Az eredményes munka elsődleges feltétele a becsületesség. A másik fontos feltétel a szorgalom, ami előbb vagy utóbb, de mindenképpen meghozza a gyümölcsét. Polgármesteri tevékenységem alapja az elhivatottság. Egy ilyen kis településen nincs nyolcórás munkaidő, fogadóóra, itt az ember „éjjel-nappal kéznél van”. Mindkét tevékenységem fontos része a kapcsolatépítés, hiszen e nélkül lehetetlen előrejutni.

Eddigi munkáját kitüntetéssel, elismeréssel nem övezték, bár igazából soha nem is vágyott ilyesmire, ezeknél többet ér a falu lakóinak köszönete. Kétféle tevékenysége szinte minden idejét kitölti, sokat közlekedik, ezért is szereti a jó autókat, most éppen egy Mazda 6-ost vezet.

Úgy véli, hogy az ember soha nem lehet magával elégedett, hiszen mindig adódhatnak olyan dolgok, amiket másképp és jobban is tehetett volna. Mivel  „két végén égeti a gyertyát”, egyre többször érzi úgy, hogy vissza kellene venni a tempóból. Miután eddig nemigen volt rá módja, szeretne körülnézni egy kicsit a világban, mindenekelőtt Magyarországon. Szülei példáját követve úgy érzi, ő is köteles mindent megtenni gyermekei boldogulásáért. Reméli, hogy ehhez lesz elegendő ereje.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)