Kupa

A Cserehát déli részén, a Vadász-patak alsó szakaszán meghúzódó, alig kétszáz lelkes kistelepülést először 1279-ben egy birtokperes okirat említi. Az 1332–37-es évek pápai tizedjegyzékei alapján jelentős parochiális hely, 1450-ben Egyházas-Kupa néven említi oklevél. A török időkben lassan elnéptelenedő falu csak a XVIII. század közepén népesül be újra magyar telepesekkel. A község református temploma a XVIII. század végén épült. A település korábbi udvarházában 1984-ben nyitották meg a Tájmúzeumot, amely Belső-Cserehát szinte egyedüli ilyen létesítménye.

A mindenféle hátránnyal (elzártság, munkanélküliség) küzdő kistelepülés mindennapjainak immáron nyolc éve irányítója a tősgyökeres Lukács László polgármester (már dédapja is itt élt!), aki egy ötgyermekes család legkisebbjeként 1950. július 26-án született. Szülei földműveléssel foglalkoztak, így szinte természetes, hogy ő is hamar beletanult a ház körüli munkákba: őrizte a libát, tarlót gyűjtött, sőt már nyolcadikos korában aratott is, meg markot szedett.

Hatodikos koráig szülőfalujában járt iskolába, ahol egy igazi „néptanító”, Horváth Géza igyekezett sokoldalúan felkészíteni diákjait az életre. Bár nem tartozott a kiválóak közé, pironkodnia sem kellett tanulmányi eredménye miatt, és mint akkoriban oly sokan, ő is szakmát tanult: ipari tanulóként általános lakatos lett. Szakmai gyakorlatát az alsóvadászi gépállomáson folytatta, ahol szinte „belebolondult a traktorokba”. 1967-ben szerzett szakmunkás-bizonyítványával hazakerült szülőfaluja termelőszövetkezetének gépműhelyébe, szerelő lett. Egy fél év múlva már traktoron ült, közel két évig dolgozott a földeken erőgépével.

1969-ben vonult be katonának, a Miskolc melletti Pingyomon szolgált gépkocsivezetőként. Így szinte természetes, hogy leszerelése után a volán mögé ült, előbb egy 450-es Csepelt vezetett, majd két év múlva már egy új gépjárművet kapott. Időközben foglalkozott anyagbeszerzéssel is, sőt még egy UAZ vezetését is rábízták, amellyel az „agronómia ügyeit szolgálta”.

A közélet viszonylag hamar megérintette, már 1986-ban tanácstag lett, majd a rendszerváltás után 1998-ig a képviselő-testület tagjaként tevékenykedett a falu javára. 1998-ban – három jelölt közül – választották meg a település polgármesterévé, azóta tölti be ezt a posztot.

Az elmúlt nyolc év nem nevezhető  „könnyű sétának”, hiszen az új feladat számtalan újdonságot és számtalan nehézséget jelentett. Mivel a sikertelenséget soha nem bírta elviselni, igyekezett a feladatnak a lehető legjobban megfelelni. Az egyik legnagyobb eredmény a Vadász-patak felett átívelő rozoga híd felújítása volt, ezt 1999-ben egy 11 milliós beruházás keretében sikerült újjáépíteni. A település összes útját leaszfaltozták, felújították a régi magtárat, a ravatalozót és a művelődési házat. A polgármesteri hivatalban is végeztek a nyílászárók cseréjével és a belső felújítással, már csak a külső tatarozás van hátra.

A Kupáért Közalapítvány, amely időközben közhasznú társasággá alakult át, és amelynek tevékenységében fontos szerepet játszik Lukács László, pályázaton minden évben nyert pénzt a működéséhez, és sikeresen pályáztak a szociális földprogram keretében is.

Annak idején a termelőszövetkezetben Kiváló Dolgozó volt, és édesapja nyomdokain haladva (ő a református egyház gondnoka volt) a református egyház presbitere.

„Világéletemben a munka szeretetét és a becsületességet tartottam a legfontosabbnak – vallja meg Lukács László polgármester. – Ehhez mindenekelőtt a példa erejére van szükség, amit az ember szüleitől látott, hiszen ezek adják az alapokat az ember életében. Az én szüleim egyszerű parasztemberek voltak, és én is mindig a jó értelemben vett »parasztnak« tartottam magam, a munka nélkül soha egy percre nem tudtam meglenni. A polgármesteri tevékenységem során fontossá vált a kommunikáció, az emberekkel való bánásmód. A világot mindig érdeklődéssel figyeltem, igyekeztem nem »szemellenzősnek« lenni.”

1972-ben kötött házasságot Varga Ágnessel, aki korábban a tsz üzemi konyháján dolgozott. Fiuk, Csaba 1974-ben született, eredeti szakmája autóvillamossági szerelő, jelenleg falugondnok. Felesége Felsővadászon az általános iskola konyháján dolgozik, a kis Csaba már másodikos, Csilla ötéves. Az egy évvel fiatalabb Tímea a Debreceni Egyetem Bölcsészkarán végzett, üzletkötő férjével Bocskaikertben laknak, László fiuk öt-, Lili lányuk hároméves. Mivel gazdálkodik, szabad idejének szinte egészét a munka tölti ki, akkor érzi jól magát, ha szép a szántás. Két éve két pár galamb etetése, a velük való foglalkozás színesíti mindennapjait. Ha újra kezdhetné életét, az is a gépek körül forogna, ám többet törődne a tanulással. A jövőben mindenekelőtt egészséget szeretne, és ha a település lakói is úgy akarják, a következő négy évet is a falu javára fordítaná.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)