Szikszó

Talán csak a haja színe, az ősz tincsek árulkodnak koráról, hisz a naptól és széltől egészséges barnára cserzett arca, járása, mozgása alapján senki sem mondaná meg, hogy már túl van a hatodik ikszen. Petró József tevékeny élete során ismertséget és elismertséget szerzett nemcsak szűkebb pátriájában, Szikszón, hanem Miskolcon és a megyében is.

Ezerkilencszáznegyvenegy november 4-én született Szikszón. Kőművesmester édesapját a háború szele messze sodorta, csak 1948-ban tért haza az orosz fogságból.

Alig hároméves volt, amikor édesanyja meghalt, így igazán nem mondható, hogy könnyű gyermekkort töltött. Ráadásul az Egyesült Államokból hazatelepült, módosnak számító anyai nagyszülők révén még „kulákcsemetének” is „kinevezték”, ami sok hátrányt jelentett az ötvenes években.

Az általános iskolában főként Vajda Pista bácsi kántortanító jóvoltából a rajzot és a matematikát kedvelte, majd a 101. Számú Építőipari Szakiskola következett Miskolcon, ahol kőfaragó szakon tanult. 1956-ban, szinte gyerekfejjel, főleg a baráti kör jóvoltából belesodródott a forradalom eseményeibe, ezért fél évre még az iskolából is kitiltották, azt csak apja közbenjárására folytathatta és fejezhette be. Első munkahelye egy szövetkezet volt, innen vonult be katonának 1961-ben, és leszerelése után gépkocsivezetőként folytatta a megyei tanácson. Ám szíve visszahúzta eredeti szakmájához, és mestervizsgát tett az ország egyetlen kőfaragómester-vizsgabizottságánál Budapesten.

Ezerkilencszázhatvanhat június 8-tól önálló kisiparos. Egyedül kezdte a szakma művelését, keze alól tanulók sora került ki a „KIOSZ-időkben”, e tevékenységéért még kitüntetéseket is kapott.

Főleg gránitfeldolgozással foglalkozott, beszerezte az akkor elérhető gépeket, és a kisipari módszerekkel előállított berendezéseken dolgozott. E téren a 80-as évek hoztak változást, ekkor már sikerült modern gépeket is „becsempészni”, az országban övé volt a harmadik betűvéső gép. Dicsekvés nélkül állítható: az egyik legmodernebb gránitkő-feldolgozással foglalkozó üzemet működtetett akkoriban.

A 80-as években új telephelyet alakított ki, a termelőszövetkezettől megvásárolta a volt vízimalmot és környékét. A kétezer négyzetméteres területet felújította, új gépeket vásárolt, ma is itt működik üzeme.

Jelenleg egy alkalmazottja van és a két fia segít be családtagként. Bár tevékenysége a sírkövek, síremlékek készítése elsősorban gránitból, újabban az épületburkolás jelent meg igényként.

Eddigi munkáiból különösen büszke a II. világháborús emlékműre Göncön, a templomi oltárra Rakacán és Szikszón, de a Jászságban is megtalálható keze munkája.

Petró József mindig a minőségi munkát tartotta szem előtt, igyekezett mindent kihozni a kőből, amit csak lehetett. „Szeretni kell a követ – mondja a mester –, főleg a színeit, az erezetét. Ez mutatja, hogy milyen lehetőség rejlik a kőben. Volt olyan kövem, amit egyszerűen nem adtam el, annyira tetszettek a színei. A faragás, a csiszolás és a fényezés során mindig a minőségre törekszem. Emellett fontosnak tartom a »fair« magatartást az ügyfelekkel és a határidők betartását. Nem értek egyet azzal, hogy ma bárki vállalkozó lehet, ez azt eredményezi, hogy olyasmire is vállalkoznak, amihez nem értenek. Ezzel a valamikori »tisztes ipar« szinte elfelejtődött. A szakmunkás-utánpótlás terén országosan is siralmas a helyzet, nincs hova beiskolázni, nekem már vagy hat éve nincs tanulóm.”

Petró József kőfaragó mester közel négy évtizedes tevékenysége során nagyon sok elismerést, kitüntetést kapott (1979-ben az Ipar Kiváló Mestere), rengeteg társadalmi munkát végzett.

1994-ben a Magyar Kézműves Kamara, egy évvel később a szikszói Lion’s klub alapító tagja. Nyolc éven keresztül Szikszón KIOSZ-titkár volt társadalmi beosztásban, a régióban már harmadik ciklusban a Kőfaragó Mestervizsga-bizottság elnöke.

Ezerkilencszázhatvanhétben kötött házasságot Barta Katalinnal, aki az egészségügyben dolgozott, ma már nyugdíjas. Három fiúgyermeket neveltek fel: József 1967-ben született, külkereskedelmi főiskolát végzett, kőfaragó szakmunkás bizonyítványa van, ma az üzleti világban tevékenykedik. A két évvel később érkezett Péter autóforgalmi szakközépiskolát végzett, majd technikumi képesítést szerzett, ma a családi vállalkozásban dolgozik. A legkisebb, az 1976-ban született Pál autószerelőként dolgozik. Két unokája van: Balázs hat-, Bálint hároméves.

Petró József egy vadásztársaság tagja, közel egy évtizedig vadászmester volt. Régebben az apróvadvadászatot kedvelte, ma inkább a kacsavadászat, a vaddisznó, az őz kerül előtérbe. Ezüstérmes őz és szarvasbika trófeája van.

Korábban az autóversenyzés is érdekelte, fiai versenyeztek, pálya és hegyi gyorsasági versenyeken szerepeltek, országos második helyezettek is voltak.

A megtett úttal elégedett, a jövőben főleg gyermekei sorsának alakításáért munkálkodik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)