Halmaj

A Hernád völgyében fekvő 1800 lakosú település első írásos említése 1243-ból származik, neve a „halom” szóból eredeztethető. Ebben az időben az Aba nemzetségből, majd a halmaji Bor családból került ki birtokosa. Mivel a Hernád völgyében mindig fontos kereskedelmi és hadiút vezetett, a falu a török időkben sokat szenvedett. Az 1630-as évektől erősen lecsökkent lakóinak száma, a népesség csak a XVIII. század elejétől kezdett újra növekedni. Ekkor már állt itt a reformátusok temploma, míg a római katolikus templom 1801-ben épült fel a község akkori földesura, Andrássy István jóvoltából.

Az intézményei révén – mikrokörzeti központként – a környék lakói számára sokrétű szolgáltatást biztosító település élén 1994 óta áll Tóth József. A magát teljes mértékben halmajinak valló polgármester – a család legkisebb gyermekeként – a szomszédos Szentistvánbaksán látta meg a napvilágot 1956. március 26-án.

Édesapja kerékgyártó mester volt, később a DIGÉP-ben dolgozott, édesanyja varrónőként vonult nyugdíjba. Idősebb bátyja, Béla 2001-ben elhunyt, másik testvére, Barnabás rokkantnyugdíjas. Nagyon szép gyermekkorra emlékezhet vissza, már ötéves korában folyékonyan olvasott. Jeles tanulóként főleg a humán tárgyak – magyar irodalom, történelem – érdekelték. Tanárai közül – embersége révén – Hédervári Ferenc igazgató és – a szigorú testnevelő tanár – Simon Katalin maradt meg emlékeiben. Már kiskorától rajongott a futballért, aktív futballistaként 1994-ig Halmaj megyei I. osztályú labdarúgócsapatában csapatkapitányként játszott.

Középiskolai tanulmányait – pataki diákként – a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium orosz tagozatán folytatta, ahol szigorú szabályok szerint élte kollégiumi életét. Érettségi után a közigazgatásban helyezkedett el, az encsi Járási Földhivatalnál kezdett földügyi előadóként. Letette a munkájához szükséges összes közigazgatási alapvizsgát, és földmérő szakképesítést is szerzett.

Három és fél év után az akkori tanácselnök – Zsiga István – által felajánlott munkát elfogadva 1978. január 1-jén Halmajon adóügyi előadóként kezdett, majd igazgatási feladatokat látott el. A településen folyó közösségszervező munka aktív részeseként ifjúsági klubot vezetett, és a sportegyesület munkájába is bekapcsolódott. Közösségi munkájának elismeréseként 1994-ben időközi választáson a település polgármeste­révé választották. Azóta négyszer – legutóbb 2006-ban – választották újra úgy, hogy soha nem kapott kisebb támogatást 75 százaléknál. A több mint másfél évtizedes vezetői tevékenység egyik legnagyobb sikere a Halmaj gesztorságával megvalósított 2,5 milliárdos kistérségi szennyvízberuházás. Emellett a kistérségi gázberuházás, az ivóvízhálózat üzemeltetésének visszavétele, a helyi kábeltelevízió-hálózat kiépítése, jelentős intézményfejlesztések (iskola-óvoda), a közúthálózat fejlesztése, kerékpárút-hálózat kiépítése jelzik az elmúlt időszak eredményeit. A jelentős fejlesztések mellett jutott figyelem a múlt emlékeinek ápolására is: millenniumi székelykapu, Szent István-szobor, Millecentenáriumi Emlékmű, I. világháborús emlékpark, Petőfi-dombormű és ’56-os emlékmű készült.

Szívén viseli a határon túli magyarok sorsát. Sokat tett azért, hogy gyümölcsöző testvér-települési kapcsolat alakuljon ki a felvidéki Nagyidával (1998) és az erdélyi Nyárádköszvényessel (1999).

„Úgy gondolom, hogy tevékenységem meghatározó eleme a hivatástudat  – vélekedik polgármester úr. – Sokat segít az eligazodásban a már fiatalon megszerzett közigazgatási gyakorlat is. A diplomáciai érzék elsősorban a helyi érdekek összehangolásában segít, hogy minél kevesebb konfliktussal szembesüljünk. Talán ez utóbbi a legnehezebb. Munkámat sajnos – afféle magyar betegségként – nemtelen és igaztalan támadások is érték, és alaptalanul megnehezítették.”

Eredményes tevékenységét nem csak Halmajon ismerik el, kitüntetései: a Haza Szolgálatáért Érdemérem Bronz Fokozata (1981), az Év Internetes Polgármestere II. hely (2002), a Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst Fokozata (2003).

1982-ben kötött házasságot, felesége Pekár Ágnes Gyöngyi, a Közösségi Ház és Könyvtár vezetője. Lányuk, Nikolett jogász, fiuk, Gergő a Miskolci Egyetem Jogi Karának másodéves hallgatója.

Szabad idejében „öregfiúként” még ma is futballozik, és szívesen járja a természetet. Gyakran megfordul antikváriumokban, hogy szenvedélyének hódolva régi könyvekkel, lexikonokkal egészítse ki gyűjteményét.

Úgy érzi, hogy amit az élettől várhatott, teljesült, boldog embernek vallja magát.

A vallás életében fontos szerepet tölt be, presbiterként is segíti a helyi egyházközösség munkáját. A település első embereként szeretne még néhány nagyobb léptékű beruházást megvalósítani, ezért reméli, hogy a következő választáson is számíthat a választópolgárok bizalmára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)