Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Pál István
Falufejlesztő provokátor – ötletgazda,
Szanticska – Felsővadász – Gagyvendégi
Az állandó tenni akarás, a folyamatos megújulás jellemezte eddigi életét, amelyben nem tudott tétlen maradni egyetlen percre sem.
Pál István 1953. november 8-án látta meg a napvilágot Miskolc-Perecesen. Már nagyapja is vájár volt, édesapja és édesanyja is bányász lett.
Szüleit a sport „kötötte egybe”, apja a PTK (Pereces) focicsapatában játszott, édesanyja ott kézilabdázott. Tizennyolc éves koráig élt Perecesen, a „jóemlékezetű” Kuti István igazgató iskolájában tanult, végig kitűnőként. Miskolcon a Zalka Máté Gépipari Technikumban szerzett gépésztechnikusi képesítést, miközben aktívan sportolt, a Miskolci Bányász NB/I. B-s kézilabdacsapatában játszott.
1970-től a helyi MHSZ Repülőklubba járt, ennek eredményeként kerülhetett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola repülőgép-vezetői szakára, mert mindenképpen repülőgépet szeretett volna vezetni. Ezért kezdte meg tanulmányait Krasznodárban, az Azovi-tengerparti élmények máig „kísértik”. Ott is sportolt, és minden másban is élenjárt, ám egészségügyi okokból később lekorlátozták a repülésről. Hazatérése és egy rövid sportállásos kitérő után 1979-ben a Polgári Védelemhez került, ahol különböző beosztásokban végigjárta a ranglétrát. Beosztásai közül az akkor Leninvárosi–Mezőcsáti Polgári Védelmi törzsparancsnoki beosztás igen komoly szakmai kihívásnak minősült a vegyipari óriáscégek miatt. Az itt töltött évek számtalan kiváló emberi kapcsolatot hoztak, ezek nagy része ma is tart.
1987-ben talált rá élete „nagy szerelmére”, Szanticskára. Az első két évet a helyzetfelméréssel töltötte, ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjön, milyen nagy kincs ez a falu. 1992-re alakult ki az a falufejlesztési program, amely azóta is működik, és amely a bécsi székhelyű Európai Falufejlesztési Bizottság által adományozott „Európai Falufejlesztési Díjat” eredményezte. Ez a díj amolyan „sorsfordító” volt. A díjátadásra nem engedték ki, ezért századosként a hadsereget őrnagyi rendfokozatú kinevezése előtt azonnali hatállyal otthagyta.
Ekkor „szanticskásodott” meg istenigazából, 1994-től teljes erejével csak a faluval foglalkozott. A legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy rengeteg városi „panelgyereknek” adtak életre szóló élményt azzal, hogy „út az ismeretlenbe” kirándulás során sikerült megmutatni az ország legkisebb faluját, bemutatva hogyan éltek, mivel foglalkoztak őseink.
Tevékenységét elismerések övezték: a már említett kitüntetésen túl a Haza Szolgálatáért Érdemérem Ezüst és Bronz Fokozata, a Podmaniczky-díj, a Környezetvédelmi Minisztérium Szakmai Díja, Esélyegyenlőségi Nívódíj, és amire a legbüszkébb, a Koós Károly-díj birtokosa. Persze voltak „ellendrukkerek” is, munkáját sokan nem nézték jó szemmel: a huszonegynéhány év alatt megélt számtalan feljelentést, rágalmazást, de mint mondja, megbocsátott a rosszakaróknak. Nyugodt szívvel állíthatja, hogy sikerült „visszaírni” a térképre Szanticskát, amelyet azóta egyre többen próbálnak utánozni. Egy „lepusztult” faluból sikerült „legek” települését kialakítani: ma a falunak nyolc bejelentett lakója van, a különféle működő vállalkozások 16 főnek adnak megélhetést, a falu 20 épületében 30-nál több fürdőszoba van, villanyfényes focipálya, kovácsműhely, szövőműhely, fazekasműhely és házi pékség teszi teljessé a körképet.
Mára gyakorlatilag „kinőtték” a falut, így jutottak el Felsővadászra és Gagyvendégibe, ahol olyan tevékenységet végeznek, amely nem illik Szanticska profiljába. A cél az, hogy mindenütt legyen termelő- és bemutatótevékenység, és legyenek kiállítások. Így került sor Felsővadászon egy 300 darabból álló kegytárgykiállításra, Gagyvendégiben, egy régi magtárban pedig a Szép Ilonka Emlékház megnyitására. Pál Istvánt családja, szülei mindvégig támogatták faluépítő munkájában, és reméli, hogy a stafétabotot a fiai veszik át tőle. A 25 éves Gergő István főleg a szervezőmunkában jeleskedik, emellett asztalos Szanticskán. A 23 éves Viktor Máté asztalos és szőnyegszövő, de mindenekelőtt a technikai és műszaki dolgok tudora, közben az asztalosüzemet irányítja. A még csak nyolcéves Koppány András általános iskolás, imádja a matematikát és a számítástechnikát. A továbbiakban mindenekelőtt le kell zárnia a „pálpistás” időszakot, az elkövetkező évek egyik nagy feladata az elmúlt húsz év dokumentációjának feldolgozása lesz. A több száz újságcikk, a fényképek, televíziós és rádiós riportok sokaságának feldolgozása már megkezdődött, és annyi bizonyos, hogy hosszú időre ad feladatot.
A szanticskai tapasztalatok felhasználása az új típusú szociális szövetkezetben: a Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Szociális Szövetkezetben valósulhat meg, itt összpontosult az összes eddigi tapasztalata.
Pál István reméli, nem túloz, amikor úgy érzi, hogy valamikori egy lakosként az ország legkisebb falujában, Szanticskán sikerült maradandót alkotnia.
(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése