Homrogd

Az aprófalvas vidéknek számító Cserehát déli részének jelentős Homrogd települése a Vadász-patak völgyében. Első említése egy 1256-os oklevélben történik. 1427-ben már jelentős település, jó szőlőterületekkel, a tokajival vetekedő minőségi borokkal. A török állandó zaklatásának kitett falu fokozatosan elnéptelenedett, és csak a XVIII. század közepén települ be újra, elsősorban ukránokkal. A községben jelentős a görög katolikusok aránya, templomuk ikonosztáza egyedülálló a magyarországi viszonyok között, oszlopos, párkányos, copf keretezésű képeivel.

A 750 éves település mindennapjait immáron 16 éven keresztül irányítja a falu szülötte, dr. Juhász Imre polgármester. Hétgyermekes család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1952. október 28-án. Édesapja „gyalogmunkás” volt a Homrogdi Állami Gazdaságnál, édesanyja a Matyó Szövetkezet bedolgozójaként egészítette ki a család nem éppen bőséges jövedelmét. Ennek ellenére mind a hét gyermek tanult: három pedagógus, egy építész, egy villamos szakember és egy pedig kereskedő lett közülük.

Juhász Imre a szülőfalujában töltötte szép és mozgalmas gyermekkorát, amelyre már akkor a pezsgő jelző illett leginkább. Miskolcon a 3. Számú Ipari Szakközépiskolában vasesztergályosnak tanult, és ott érettségizett. Így első munkahelye a Lenin Kohászati Művek, ahol előbb esztergályos, majd termelésirányító lett. Hamarosan az ifjúsági mozgalomban találta magát Miskolc város KISZ-bizottságán, és közben külkereskedői szakképesítést is szerzett, majd elvégezte a jogi egyetemet is. 1990-ben elsősorban barátai inspirálására indult a helyhatósági választásokon, így választották szülőfaluja polgármesterévé. Az 1050 lakosú település, ami ma már a környék egyfajta körzetközpontjának minősül, jelentős fejlődést ért el az elmúlt másfél évtizedben. Az öt tantermes iskolából 150 milliós beruházás eredményeként 16 tantermes lett, ráadásul az egykori 130 gyerek helyett ma 250 diák tanul az intézményben. Az iskolához tartozik egy multimédiás centrum (ennek kialakítása 70 millió forintba került), ahol a világszínvonalnak megfelelő számítástechnikai eszközök és tv-stúdió áll rendelkezésre.

Ma már a település főterének díszét jelenti az „ESÉLY” Közösségi Ház, amely felszereltségében, megjelenésében a térség üde színfoltja. A nemzeti ünnepek megtartásán, az alapítványi bálokon, az Ifjúsági Klub és a fiatal hittanosok összejövetelein túl tanfolyamok lebonyolításának, különböző bemutatóknak a helyszínét jelenti.

Az 1995-ben átadott került Turista Szálló két darab tíz- és egy négyágyas szobával várja vendégeit. Mögötte, az ápolt, parkosított területen található a Szabadtéri Színpad, ahol 2006-ban 8. alkalommal rendezték meg a Nemzeti és nemzetközi dalos találkozót – általában ezer fellépővel. A falusi turizmus letéteményese kíván lenni a 2006-ban átadott Kézműves Ház és Falumúzeum, ahol a látogatók autentikus környezetben láthatják a valamikori használati tárgyakat. Az önkormányzat támogatásával 30–50 egyetemista és főiskolás kap rendszeres havi ösztöndíjat. A település autóbuszával a homrogdi iskolások már bejárták Magyarország jelentős részét.

Dr. Juhász Imre a Csereháti Településszövetség és a térségfejlesztésben élen járó szerepet betöltő Lions Klub, a Szociális Földprogramok Országos Szövetsége, valamint a Homrogdi Sportegyesület elnöke és a Szikszó és Térsége Többcélú Társulás társelnöke, emellett az amatőr népdalkör aktív tagja. Tevékenységéért megkapta a „Homrogdért Elismerő Díjat”.

„Talán a jó értelemben vett makacsság és a kitartás lehetnek alapvető feltételei az előrejutásnak – vallja Juhász Imre.

 – Mindig vannak gondolataim, ötleteim, amelyeket igyekszem megvalósítani. Mivel gyermekkorom óta mindenért keményen megdolgoztam, ezért a munkával megteremtett érték híve vagyok. Bár alapvetően szerencsés embernek tartom magam, ha újra kezdhetném az életet, két dolgot tennék másképpen: hangszeres zenét tanulnék, és bár oroszul beszélek, világnyelvnek számító nyugati nyelvet tanulnék.”

Elvált, fia, Tamás 30 éves, szakmáját tekintve kereskedő, Miskolcon él és egy hatéves kislány boldog édesapja. Ő egyébként a nagypapa szemefénye, annál is inkább, mert imádja a lovakat. Juhász Imrének jelenleg négy kancája van, őket saját kezűleg gondozza. Ennek megalapozását jelenti, hogy a Mezőgazdasági Főiskolán lótenyésztő szakot végzett. Lovaival rendszeresen részt vesz lovasversenyeken és tenyész-szemléken.

Szabad idejében szívesen kirándul, szeret barangolni Magyarország különböző tájain, és évente egyszer egy erdélyi túrát is lebonyolít. Jövőjét továbbra is Homrogdon képzeli el, szeretne a közösséggel összefogva tevékenykedni a jövőben is az emberek életkörülményeinek javításában. Az épített örökség megóvása érdekében – hosszabb távon  – szeretné eredeti formájában felújíttatni a település meghatározó 20–25 portáját.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)