Homrogd

Gyakorlatilag egész eddigi életét a szülőfalujának számító, több mint ezer lakosú csereháti településen, Homrogdon töltötte, a kis kitérőt négy és fél évre Tomor jelentette. A településen, amely fennállásának 750. évfordulóját az elmúlt évben ünnepelte, szinte mindenkit és mindent ismer, így alpolgármesterként a hatékony összekötő kapocs szerepét tölti be a község polgármestere, önkormányzati képviselőtestülete és az ott élők között.

Testvérével, aki egyébként a KPM-nél dolgozik, egyszerű parasztemberek (édesapja bányászként is dolgozott, majd földművelő, később tsz-tag lett, édesanyja is főleg földműveléssel foglalkozott), harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1950. december 11-én. Legidősebb bátyja már nyugdíjas, húga Homrogdon a szülői házban él. Gyermekkorában az egyszerű, átlagos falusi éveket élte meg, amelynek a játék kevésbé, a ház körüli és a földeken végzett munka annál inkább jellemzője volt. Szülei mindvégig arra törekedtek, mint az emberek általában, hogy gyermekeiket „embernek neveljék”, és az életre készítsék fel.

Bár nem tartozott a kitűnő tanulók közé, szerette a történelmet, szeretett sportolni, és máig szívesen emlékezik vissza osztályfőnökére, egyben biológia- és ének-zene tanárára, Dési Zoltánra.A célszerűség elvét követve az általános iskolai tanulmányok befejezése után szülei Szikszón a MüM 148. Számú Szakmunkásképző Intézetébe íratták be, amely intézmény elsősorban a tehetséges falusi gyermekek „felkarolására szakosodott”, és különféle hasznos szakmákat oktatott.

Tanárai közül elsősorban Papp Lajos tanár úr tett sokat kis diákjaiért. A kovács szakmát tanulta ki, gyakorlatra a szikszói termelőszövetkezetbe járt, amely a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után egy fél évre munkahelye is lett. Innen került a „hívó szónak engedve” szülőfalujába, a homrogdi termelőszövetkezetbe.

1969-től több mint két évtizedet töltött itt, ám a rendszerváltás idején, 1990-ben leszázalékolták. Ezután rokkantnyugdíjasként amolyan falusi javítgató emberként vízcsapok, csatornák, kerítések javítását végezte.

Bár 1990-ben kereszténydemokrata színekben indult a helyi önkormányzati választásokon, gyakorlatilag függetlenként tevékenykedett az első időszaktól kezdve. Az első ciklusban rögtön a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnökévé választották. Az elmúlt tizenhat év során minden alkalommal újjáválasztották képviselőként, sőt 1994-ben a település alpolgármesterévé is megválasztották, amely tisztséget – közmegelégedésre – azóta is betölti.

Elsődleges tevékenységének tartja a faluban jelentkező gondok, problémák felmérését, majd lehetőség szerinti orvoslását, valamint az illetékesekhez való továbbítását. Kiemelt feladatának tekinti az öregekkel való szociális foglalkozást, és két éve az egyedül élők segítését. Részt vesz a különféle rendezvényeken, legyen az óvodai, iskolai vagy éppen az öregek napján tartott rendezvény. Egyházi tanácstagként és temetőgondnokként, jó katolikusként a világi dolgok mellett az egyház tevékenységének is segítője.

„Minden körülmények között egyszerű emberként igyekszem viselkedni – mondja Huszka György alpolgármester –, a tiszteletet mindenkinek megadom. Szeretek az emberekkel beszélgetni, véleményt cserélni, hisz így arra is módom nyílik, hogy a kevésbé népszerű dolgokat is – amelyek miatt néha igaztalanul is megtámadnak bennünket  – meg tudom ismertetni velük.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a település irányításában szerepet vállaló emberként mindenkivel megtaláljam a hangot. Nem szabad vagdalkozni és az embereket megsérteni.”

1974-ben kötött házasságot Sze­mersz­ky Katalinnal, aki a család gondozása mellett különböző munkákat végzett. Két fiúgyermekük közül az 1975-ben született György örökfogadalmas szerzetes és végzett papnövendék, aki a papi szemináriumot Egerben, a noviciátust Lengyelországban végezte, jelenleg Egerben szolgál. A négy évvel fiatalabb Csaba gépszerelő szakmát tanult, most a Lencsés-tanyán karbantartó és telepőr. 2007-ben nősült, felesége szociális gondozó a helyi önkormányzatnál.

Szabad idejét elsősorban a ház körüli teendők töltik ki, a karácsonyi disznóölés „alanya” és egyéb háziállatok mellett három kecskét is gondoz. Az olvasásra kevés ideje jut, elsősorban a történelmi témájú könyveket olvassa, de szívesen lapozza a lexikonokat is, és gyakran egyházi jellegű könyveket is kézbe vesz.

Az életben mindig sokra tartotta az apró örömöket, különösen, ha azok a családban adódtak, de a napi tennivalók sikeres elvégzése is boldoggá tudja tenni, hiszen az ember vagy becsületesen végezzen valamit, vagy inkább hozzá se kezdjen. Élete további éveire mindenekelőtt egészséget remél a sorstól, és építi a saját kovácsműhelyét, amelyben nagy álmát szeretné megvalósítani – a maga örömére való kovácsolást.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)