Kázsmárk

A Cserehát délkeleti peremén, a Vasonca-patak mentén települt község első írásos említése az 1332-es pápai tizedjegyzékben fordul elő. A XV. század elején már két Kázsmárk: Alsó- és Felső-Kázsmárk létezett. A települést, miként a környékbelieket, feldúlta a török, az újranépesülő falut a kuruc háború, majd a pestisjárvány tette újra pusztává. Csak a XVIII. század végén telepítették be református magyarokkal, így érdekes látnivalója a XIV. századi elemeket is hordozó, 1667-ben újjáépített református templom, valamint az 1802-ben épült klasszicista Péchy-kúria.

A valamivel több mint ezer lakosú település polgármestere Bortnyik Béla, aki 1990-től 1997-ig tiszteletdíjas faluvezetőként tevékenykedett, azóta pedig főállásban látja el feladatait.

1953. január 23-án született Rá­sony­sápberencsen. Édesapja gazdálkodó volt, majd a termelőszövetkezet megalakulása után szinte minden posztot betöltött a „közösben”, a fogatostól a tsz-elnökségig. Édesanyja háztartásbeliként a két fiú nevelése mellett a ház körüli teendőket látta el. Öccse, Barnabás ma is a „föld megszállottja”, de neki, az idősebbnek is bőven jutott az otthoni feladatokból, az állatok ellátásából, hiszen kicsi korától munkára nevelték. Az iskolában elsősorban a történelmet kedvelte, és szívesen olvasott történelmi témájú könyveket. Szikszón a Szepsi Csombor Márton Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. Az első évet Egerben töltötte, 1975-ben végzett Szentendrén. Frissen végzett katonatisztként Lentibe került, ahol a tüzéreknél szolgált 1982-ig. 1979-ben új fegyverek rendszeresítésére képezték ki Leningrádban, az itt szerzett tudást itthon adta tovább társaiknak.

1982-ben váltott, a család Léhre költözött, ahol szolgálati lakást kaptak, miközben ő testnevelést tanított a kázsmárki iskolában 1995-ig, amikor napközis nevelő, majd két év múlva polgármester lett. Korábban a halmaji Közös Községi Tanácshoz tartozott a település, ma pedig Kázsmárk, Léh és Rásonysápberencs alkot közös körjegyzőséget. Közös fenntartású óvodát és körzeti általános iskolát működtetnek Kázsmárkon, de van tagiskolájuk az említett két településen is.

Kázsmárk életében 1991-ben kezdődtek lényeges változások: ekkor indult a közművek kiépítése, elsőként a vízvezeték-hálózat, majd a Csereháti Szövetséggel együttműködve a telefonfejlesztés megvalósítása. 1998-ban a gázvezeték (Szerencs gesztorságával), majd 2000-ben a szennyvízvezeték építése került sorra (összesen tíz településen Halmaj gesztorságával). Közben a lakásépítési program keretében nyolclakásos bérházat építettek, ahová itt élő és dolgozó családok költözhettek be. 2002-ben készült el a Teleház házasságkötő teremmel, könyvtárral, internet-szolgáltatással. Felújították az iskola tetőszerkezetét és tornatermét, majd 2006-ban bővítették a több mint 300 gyereknek otthont adó intézményt.

2004-ben megvalósult a művelődési ház, az orvosi rendelő és a polgármesteri hivatal felújítása, valamint bővítették és felújították a ravatalozót is, és aszfaltborítást kaptak az önkormányzati utak.

Bortnyik Béla a Kázsmárk Községért Jóléti Alapítvány titkára volt 1998-ig, 2008-tól a Csereháti Településszövetség alelnöke. Időközben képezte magát, 2003-ban a Miskolci Egyetemen területfejlesztő és településmenedzser szakon szerzett másoddiplomát. Ugyanebben az évben a Köz Szolgálatáért Érdemérem Bronz Fokozatával tüntették ki.

„Egy település vezetésében a törvényesség betartása mellett fontos az emberség, az emberi humánum – vallja Bortnyik Béla. – Itt mindenkivel meg kell találni a közös hangot, másképp nem lehet előrejutni. Sokat segít munkámban, hogy korábban tanítottam, így igen gyakran egykori tanítványaimmal kell szót értenem. Én annak vagyok híve, hogy az emberek gondjait oldjuk meg, és ezt várom el munkatársaimtól is.”

1975 augusztusában kötött házasságot Molnár Ildikóval, aki akkor ápolónő volt, jelenleg szakasszisztens a háziorvos mellett. Szilárd fiuk 1976-ban született, ő ma informatikus Miskolcon. Az egy évvel fiatalabb Ildikó Cegléden rendőrségi főelőadó hadnagyi rangban. Amarilla, aki 1985-ben született, Államigazgatási Főiskolát végzett, és Budapesten a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóságon dolgozik.

Szabad idejében a kárpótlásként kapott szántót és legelőt műveli, elsősorban kalászosokat termel. Imád horgászni. Eddig elsősorban a közeli Hernád és a csobádi kavicsbánya tava jelentette a horgászterepet, ám újabban Poroszló környékén a Tisza-tó a kedvenc. Itt a rengeteg madár és a természet közelsége egészíti ki a horgászást.

Úgy érzi, hogy szülői kötelességét teljesítette, hiszen mindhárom gyermeke diplomás lett. Nagy terveket már nem dédelget, de a 2010-ig a településen hátralévő feladatokat, mint útépítés, iskolafelújítás, óvodarekonstrukció, ezt szeretné még elvégezni, a ciklus végén szeretne nyugdíjba vonulni, és egyre több időt tölteni hobbijával.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)