Nyíregyháza

Debrecenben születtem, 1967. június 8-án. Szüleim Nyírbátorban éltek, édesapám akkor a Csepel Művek főmérnökeként, édesanyám tanítónőként nevelt engem és két évvel fiatalabb húgomat. – kezdi – meggyőzés után – egyszerű és tiszta beszédével élettörténetét Tisza István doktor úr.

A szimpatikus, szerény ember nem szokott a nagyobb nyilvánossághoz, ahogy ő mondja: nem szeret „szerepelni”. Kérését tudomásul véve írom róla e sorokat. Az általános iskolát lakóhelyén, a középiskolát is ugyanebben a városban, a Báthory István Gimnáziumban végezte. 1985-ben szerzett érettségit.

Erdőmérnök szeretett volna lenni, hogy mégis a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemre került, abban minden bizonnyal része volt azoknak – a nagyszülőknél – Vaján eltöltött gyermekéveknek, amikor dr. Gyene Bálintot, a falu állatorvosát hűségesen elkísérte útjaira. De mint előfelvételis az egyetem előtti egy évet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állatkórházban töltötte, s még inkább belekóstolt az állatorvosi tudományba. Az egyetemen az Állatorvostan-hallgatók Nemzetközi Egyesületének fiatal szakemberek csereprogramján keresztül lehetősége adódott külföldi továbbképzésekre, ahol szakmai tudása mellett nyelvtudását is fejleszthette. Így a németországi, a svájci és ausztriai utak (Hannover, Oberstammheim, Hofstätten) alkalmával megtapasztalhatta menyire más az ott élő emberek mentalitása, életszínvonala, életbiztonsága, közlekedési morálja.

De munkavégzési igényessége is, minden téren a precizitás jellemzi őket. 1991-ben friss orvosi diplomával a kezében az egyetem előtti munkahelyén, vagyis Nyíregyházán, az állatkórházban állt munkába. Közben katonai szolgálatra hívták, amit szerencsére 3 hónap után polgári szolgálatként folytathatott, s itt dolgozott 1994-ig. Abban az évben – nagy levegőt véve, s a sötétbe ugorva – néhány munkatársával együtt gondoltak egyet, s létrehozták a Kelet-Vet Kft.-t, melynek ügyvezető igazgatója lett.

Ez az új vállalkozás az állatorvosi munka specializálását is jelentette. Mint magánklinikának, elsősorban a divatba jött kis- és egzotikus állatok gyógyítása a feladata. Így meg kellet tanulni – a kutyák és macskák mellett – a papagájok, galambok, hüllők (gyíkok, teknősök), pókok részletesebb élettani sajátosságait. Az azóta eltelt évek újra azt diktálják, hogy ismét előbbre kell nézni, elöl kell járni, s új lehetőségeket keresni. Ezt tették, amikor 2001-ben a Nyíregyházi Főiskolával együttműködve egy EU innovációs program létrehozásával, felzárkóztatási tervet dolgoztak ki, hogy az önkormányzati kapcsolatokat közelebb vigyék az EU-vállalkozásokhoz.

Ez óriási lehetőségek tárházát jelenti a jövőben. Így akarva-akaratlanul szóba került az EU-csatlakozás is. „Nem szabad kihagyni ezt a lehetőséget. Remélem, a keleti megyék felzárkózásával, s az emberibb értékek elismerése mellett egy szebb, jobb Európának leszünk majd része, amely gyermekeinknek lesz jobb!”

Tisza doktor gyakorló édesapaként, családi babysitterként is kiveszi részét a gyermeknevelésből, a családi munkamegosztásból. Felesége Sója Teodóra, testnevelés–matematika szakos tanárnő, most végzi a budapesti Testnevelési Egyetemet. Így az ötéves István fiuk és a kétéves Zsófia lányuk gardírozása többször az ő feladata. De ez nem probléma a doktor úrnak, hiszen jól tud bánni a gyermekekkel.

Ha már jó idő van, kiviszi őket a hobbikertjükbe, ahol maga is gyakran és szívesen tartózkodik. Itt van ugyanis egy különleges fa- cserje gyűjteménye, ahol harmincféle tölgy, így többek között Magyar tölgy (Querqus frainetto), libanoni tölgy (Querqus libani), marylandi tölgy (Querqus marilandica), juhar (Acer), szil (Ulmus), gyertyán (Carpinus spp.), libanoni cédrus (Cedrus libani), mamutfenyő (Sequeodendron gigantem) és magnóliák díszlenek.

Úgy látszik, az első gyermekkori elhatározás mindig nem aludt ki benne, s a fél hektáros nyugodt környezet tovább erősíti benne a természet iránti szeretetét.

Mikor példaképéről kérdezem, elsődlegesen szüleire hivatkozik, akik jó példát és útravalót adtak az életre. Hálával említi dr. Tamás Józsefet, Lónya volt körállatorvosát, kit tanítómesterének tekintett. De elmondhatja azt is, eddigi élete során megadatott a lehetősége, hogy emberi kapcsolatai során több olyan személyt ismerhetett meg, akire felnézett, akik szakmai vagy emberi tartásukban kitűnnek a többiek közül.

Legyen az építész, üzletember vagy éppen egy szerény, emberi mivoltában kiváló egyéniség, aki nem kérkedik tudásával, aki nem a legyőzést, hanem a meggyőzést, mint erényt gyakorolja emberbaráti kapcsolataiban. E sorok írója azt gondolja, Tisza doktor egyéniségét ezek az általa kiválasztott emberek formálták, csiszolták. Ő ezeket a tulajdonságokat egy személyben hordozva lett emberséges, nagy szaktudású, kiváló, mégis szerény és sohasem dicsekvő ember. Ki másoknak, sok leendő, még fiatal szakembernek is példaképéül szolgálhat!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)