Miskolc

A komoly felkészültséget és hivatástudatot igénylő orvoslás talán legfelelősségteljesebb ágát műveli dr. Szilágyi Szabolcs immár harmincnégy éve.

Derűs egyénisége, életkedve, empátiája gyakran ad biztatást, bátorítást a kórházba kerülő betegeknek, az operáció nehézségeinek leküzdéséhez.

Vízöntőként 1945. január 27-én született Miskolcon. A jogi végzettséggel is rendelkező, de olykor talán túlzottan is puritán édesapja fél évszázadot szolgált református lelkészként. A családot összetartó, mély érzésű, kedves édesanyja OTP-tisztviselő volt. A szülők igazi jó szellemű és hangulatú családi hátteret biztosítottak a három gyermek neveléséhez, akik közül a legidősebb, István a Miskolci Közlekedési Vállalat Rt. elnök-igazgatója, a legkisebb, Ildikó pedig a MIHŐ tervezőmérnöke.

Gyermekkorában szinte minden érdekelte: a humán és a reál tárgyakat egyaránt kedvelte, sportolt, zeneiskolába járt, zongorázni tanult. A gyógyítás iránti vonzalma is ez idő tájt alakult ki, ebben az udvarban lakó gyermekgyógyásznak volt nagy szerepe.

A Földes Ferenc Gimnáziumban az egyébként kitűnő tanári kar mellett osztályfőnöke, Nagy-Peti Zoltán, a kiváló szaktanár mélyítette biológia iránti szeretetét. Közben a sportban is sikeres volt, asztaliteniszezett, igen jó távol- és magasugró volt. 1963-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarán a több mint ötszáz felvételizőből rajta kívül még egy jelentkező érte el a maximális pontszámot. Az egyetemi évek életének szép korszakát jelentették, az 1. Sz. Sebészeti Klinikán végzett tudományos diákköri tevékenységet. 1969-ben cum laude minősítéssel szerzett orvosdoktori diplomát.

A mindmáig egyetlen munkahelyét jelentő megyei kórházban kezdett Miskolcon segédorvosként. Akkoriban a sebészek nemcsak operáltak, hanem altattak is, így széles körű szakmai ismeretekre tehetett szert, 1973-ban szerzett szakorvosi képesítést általános sebészetből és 1975-ben Algériába ment dolgozni. A franciák által épített, de szerény felszereltségű, vidéki kórházban dolgozott Algírtól 120 kilométerre, ahol ő volt az első szakorvos. Egy különleges, roppant érdekes világba került. Mindenféle műtéteket végeznie kellett, a szülés levezetésétől a tömeges baleset ellátásáig sok feladata volt. Szakmailag mindenképpen hasznos két évet töltött Algériában, ahol franciául is megtanult.

Hazatérve a rengeteg tapasztalatot felhasználva folytatta munkáját, amelyben meghatározó szerepe volt az országosan is elismert, emberileg és szakmailag is kitűnő szakembernek, főnökének, dr. Herczeg László tanár úrnak.

A komoly fizikai és szellemi megterhelést jelentő műtői és ügyeleti tevékenység mellett folyamatosan képezte magát, új ismereteket szerzett. Vallja, hogy az igazi sebész olyan belgyógyász, aki operálni is tud. Adjunktus, majd főorvos lett. Mivel a kórház a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórháza is egyben, immár 25 éve oktatási felelős az általános sebészeti osztályon. Szervezte és szervezi a medikusok nyári gyakorlatát és a szigorló orvosok tevékenységét, sebészeti továbbképzéseket tart körzeti orvosoknak.

Több mint ötven előadást tartott hazai és nemzetközi szakmai kongresszusokon, tizenöt közleménye jelent meg. A belek életképességének vizsgálatára eredeti, új eljárást dolgozott ki, a pulsoxymetriát, amelyet a Magyar Találmányi Hivatal is levédett. 1995-ben a MOTESZ tudományos pályázatán, melyet új gasztroenterológiai. diagnosztikai és terápiás eljárás témakörben írtak ki, II. díjat nyert. Szakmai munkáját 1986-ban a Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. Közéleti tevékenységének minősül a Tetemvári Református Egyházközség presbiteri megbízatása.

„A sebész minden tevékenység legcsodálatosabbjának szenteli életét: »csodák nélkül gyógyít és szavak nélkül csodát tesz« – idézi Goethe szavait Szilágyi főorvos úr. – Itt nap mint nap újabb és újabb feladatok várnak, nem lehet a megszerzett babérokon ülni, állandóan a maximumot kell nyújtani. Azért csodálatos ez a hivatás, mert bár gyakran adódnak nehézségek, a siker a beteg szeméből kiolvasható.” Az évek során sok ezer műtétet végzett, amelyeket a betegek nagyrabecsülése, hálás szeretete kísért.

Dr. Szilágyi Szabolcs 1978-ban kötött házasságot dr. Gertig Judit szülész-nőgyógyász szakorvossal, igaz, egy évtized múltán útjaik elváltak.

Két gyermekük született: 1979-ben Szabolcs, aki tavaly végzett a Miskolci Egyetem Jogi Karán. Judit négy évvel később jött a világra, ő jelenleg a Külkereskedelmi Főiskola elsőéves hallgatója Budapesten.

Szilágyi főorvos úr régebben sokat sportolt, újabban egyre többet olvas. A szakirodalom mellett a szépirodalmat is kedveli. Sokfelé megfordult a világban, a legnagyobb hatást Dél-Afrika tette rá.

Eddigi életútjával elégedett, mint mondja: „Minden embernek ott kell helytállnia, ahová kerül”.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)