Mátészalka

Azon a tél eleji estén − 1990 novemberében −   mindössze néhány órája volt Mátészalka polgármestere, és már fel kellett állnia az otthon ünnepre terített asztala mellől, az őt köszöntő család és legközelebbi barátok társaságából, elindulni Nyíregyházára eleget téve a város első emberének szóló első protokollmeghívásnak.

A hivatali autóban dr. Szilágyi Dénes −  még az állatorvos −  arról mesélt az útitársainak, hogy mit jelent számára polgármesternek lenni. Hogy mire gondolt az eredmény kihirdetésekor, mit érzett az eskü letétele közben és hogyan tervezi a jövőt.

Aztán visszafelé a polgármester Szilágyi Dénes immár arról beszélt, milyen is − volt − állatorvosnak lenni. Egyszerre ízes anekdoták kerekedtek ember és állat kapcsolatáról, a főszerepben kutyával, macskával, madárral, tehénnel, kocával, lovakkal. A kocsi utasain pedig eluralkodott a tiszta emberség nemes derűje, ami áradt a mesélőből. Azóta már négy esztendő telt el…

−  Polgári családból származom: az édesapám állatorvos volt, édesanyám tanítónő, bár inkább a háztartást vezette. Hárman voltunk testvérek. Fiúk.

−  Apám különösen a munka szeretetét, a kötelességtudást nevelte belénk. Azt, hogy minden feladatot, ellenkezés, nélkül hajtsunk végre. Vitatkozni legfeljebb azon lehetett, milyen módon lássunk neki. Hitt a jó szó erejében, de azért egy-egy pofon is elcsattant. Az élet mindhármunk esetében igazolta: nem ártott vele.

−  A gimnáziumot Hajdúnánáson végeztem, hogy ne lehessek kitéve hátrányos megkülönböztetésnek, ízetlen tréfáknak, molesztálásnak. Ugyanis vallásos, keresztény neveltetésben részesültünk, és apám  itthon az egyháztanács vezetője volt, akinek a neve korábban a kuláklistán is szerepelt. Ezek a tények akkoriban nem számítottak előnynek.

−  Azért lettem állatorvos, mert bár a műszaki pálya is vonzott, hadilábon álltam a matematikával. És mivel apám a hivatásán túl mindig tartott állatokat, a velük való törődés, foglalkozás közel állt hozzám. Otthon testközelből tapasztalhattam mit jelent állatorvosnak lenni. Az egyetemet Budapesten végeztem el: 1969-ben szereztem diplomát.

−  A tanulmányi idő alatt az ópályi Kossuth Tsz. ösztöndíjasa voltam, így náluk kezdtem a pályámat, majd a Kocsordon az Új Élet Termelőszövetkezet üzemi állatorvosa lettem. És időközben szerelmese a lósportnak, amiért később igyekeztem mindent megtenni, hogy meghonosodjon itt Mátészalkán.

−  Diplomázásom évében, 1969-ben nősültem. Volt osztálytársamat, Annát vettem feleségül, aki védőnő lett, majd elvégezte az egészségügyi főiskolát, és azóta szakoktatóként dolgozik. Fiunk, Dénes műszaki egyetemre jár. Az apjával ellentétben ő kifejezetten szerette, ennélfogva tudta is a matematikát és a fizikát. A repülés megszállottja, de tanácsunkra előbb megszerzi a “civil” diplomát.

A riport viszont Mátészalka polgármesterének irodájában készül, négy évvel az első szabad, demokratikus helyhatósági választás után. Ahhoz, hogy dr. Szilágyi Dénes akár csak helyi szinten is a politikát válassza immár második hivatásául történni kellet bizonyos dolgoknak. Benne is!

−  A szocializmus kézzelfogható vívmányait én is egy jó társadalom eredményeiként könyveltem el. Ennek ellenére sem lettem a rendszer feltétlen híve, mert egyrészt tudtam és tapasztaltam apám ellenkezését ideológiájukkal és módszereikkel szemben, másrészt egyetemi oktatóim között is voltak “másként gondolkodók”. És aztán jelentkeztek is a repedések a rendszer szerkezetében, erősödött a kontraszt propaganda és valóság között.

−  A jelölést azért vállaltam, mert azt tartom: egy ilyen átalakulás hosszú folyamat, és a körülmények javulását nemcsak remélni vagy óhajtani kell, hanem tenni is kötelességünk érte. Ha tehát a jövőben is lesz beleszólásom környezetem és a társadalom ügyeinek alakításába legyen, ha úgy fordul, hogy nem, akkor is megpróbáltam.

−  Jelenlegi tisztségem felelősséggel jár és folyamatos önkontrollt, tanulást igényel, de lehetőség is új tapasztalatok megszerzésére, a siker- és kudarcélmények megélésére. Az embernek mindig újra kell gondolnia önmagát, s ez jó, mert nem tesz elbizakodottá. Az igazi demokrácia nem könnyű lecke, de meg kell tanulnunk és őrködnünk felette.

−  Tagadom, hogy minden rossz és elvetendő lett volna, ami korábbról ránk maradt. Itt Mátészalkán is létrejöttek továbbfejleszthető eredmények, jelentkeztek megismétlésre érdemes sikerek. Működőképes, fejlődőképes város polgármestere lettem. Voltak alapok, volt mire tovább építeni…

Közben szobája hatalmas üvegtábláin felerősödött a fény és jótékony, pihentető árnyék vetült vonásaira. Talán azért, hogy a szemben ülő ne vegye észre hány finom redőt rajzolt arcára az elmúlt négy esztendő. Szemüvege mögül jellegzetes mosoly világlik a hozzáfordulóra. Egy kiegyensúlyozott, derűlátó, egy „fehérek között európai” ember mosolya.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)