Nyíregyháza

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház II. Gyermekosztályának örökké rohanó osztályvezető főorvosa nemcsak Nyíregyházán és szűkebb hazájában, hanem külföldön is elismert szakember.

Miután szülei az egészségügyben dolgoztak – édesanyja Váradi Zsuzsanna gyógyszerész, édesapja dr. Dolinay Vladimir bőrgyógyász –, így nem a véletlen műve, hogy az 1964-ben tett érettségi vizsgáit követően a szomszéd megyében, a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) hallgatójaként folytatta tanulmányait. Orvosi diplomáját 1971-ben vette át. Később szakvizsgázott többek között csecsemő- és gyermekgyógyászatból, majd arra épülően pedig tüdőgyógyászatból, valamint gasztroenterológiából. Feleségét is a hivatásában találta meg: dr. Pethő Ágnes főorvos, a megyei gyermekrehabilitációs osztályt vezeti. Tamás fiuk 3 évig az USA-ban ösztöndíjasként készült a pályára, jelenleg a DOTE Tüdőklinikáján a PhD-jét fejezi be. Eszter lányuk jogi végzettségű, és egy befektetési tanácsadó cég igazgatója Budapesten.

A fiatalság mindent elsöprő lendületével és tenni akarásával kezdett el dolgozni mindmáig egyetlen munkahelyén, a Jósa András Kórházban. Érdeklődése vezette a beteg gyerekek gyógyítását folytató osztályra, ahol megismerhette e szakterület szinte valamennyi ágát. Az 1986-ban létrehozott II. Gyermekosztályon az általánosan előforduló esetek mellett a tüdő-, a gyomor-, a bél-, az anyagcsere- és felszívódási, fertőző betegségekkel hozzájuk került kis emberkéknek igyekeztek segíteni, panaszaikat enyhíteni, őket meggyógyítani. A 44 ágyas osztály támaszkodik a környékbeli – a fehérgyarmati, a vásárosnaményi, a kisvárdai, valamint a mátészalkai – kórházak munkájára a közös cél elérése: a megye gyermekgyó­gyászati feladatainak sikeres megoldása érdekében. Ezért széles körű együttműködést alakítottak ki más szakterületek orvosaival és munkatársaival.

Az osztályvezető főorvos a mai gazdasági viszonyokat érintően említi meg azt, hogy pályázatok révén eddig közel húszmillió forint értékben eszközöket, műszereket sikerült beszerezniük. Úgyszintén pályázati pénz felhasználásával teremtették meg az anyagi fedezetét a beteg gyerekek nyári üdültetésének. Jelen helyzetre vonatkoztatva szól a dolgok menetének visszásságairól, nevezetesen arról, hogy a nagyon nagy, milliárdos tőke felett rendelkező közalapítványok maguk dönthetnek annak felhasználásáról, azaz saját magukon (is) segíthetnek. Ezzel szemben a sok-sok kicsi s csak néhány százezer forinttal rendelkező, zömében jótékonysági célú alapítvány nem lát ki a nyilvántartások tengeréből, a különféle hatóságok és hivatalok ellenőrzéseinek dzsungeléből. A „Beteg gyerekek szülői egyesülete” nevű szervezetet az osztály hozta létre 1989-ben. A 150 tag közül 120 az osztály gondozottja.

Először csak a speciális táplálást igénylő gyerekek támogatására létrehozott szervezet fokozatosan bővült ki a légúti, az allergiás, majd később az anyagcsere-betegségben szenvedők körével. Tevékenységük közé tartozik a különféle felvilágosító, tájékoztató célú rendezvények megszervezése, és azokhoz a segédanyagok beszerzése. Felbecsülhetetlen értékű az egymásnak nyújtott tanácsadás szerepe. Együtt vezetik meg a családi ünnepeket, és a tematikus táboraikban szakképzett előadók tartják a foglalkozásokat. Az éves fekvőbeteg-forgalmuk 2100–2200-ra tehető, a járóbeteg-szakrendeléseken tízezer kis beteg jelenik meg. Mint azt Dolinay főorvos úr hangsúlyozza: az osztály gyógyító-megelőző munkáját igen nagy mértékben segíti az egyesület, hisz ezáltal a gyerekek szélesebb körű társadalmi háttértámogatást kaphatnak.

A munkás évtizedek tapasztalata mon­datja vele: a tbc visszaszorításának eredményeként évente már csak 18–20 új megbetegedést regisztrálnak országosan. De kimagaslóan megnőtt a légúti allergiás kórképek előfordulási gyakorisága. Ma minden harmadik-negyedik ember szénanáthás, a huszonévesek körében megháromszorozódott az asztmások száma. A gyógyítást nehezíti az is, hogy a hasonló tünetek miatt 5–6 éves korig nem jelenthető ki bizonyosan a gyerekről, hogy ő asztmás. Az allergén természetű növények kampányszerű irtása nem visz előbbre a megoldáshoz vezető úton.

A korszerűbb gyógyító eljárások, a kísérletek eredményeinek megismerése végett dr. Dolinay Tamás rendszeresen részt vesz nemzetközi orvos­találkozókon és kongresszusokon, amelyek anyagi fedezetét saját maga biztosítja. A szélesebb értelemben vett szakma művelését a legtágabb határok között értelmezi, ezért jó néhány fontos tudományos társaságnak, testületnek vezetőségi tagja. Büszke arra, hogy Nyíregyházán a városi TIT szervezete újraválasztotta elnökének, s főszerkesztője a „Kórházunk” című lapnak. Napjainkban egy könyvrészlet megírásán dolgozik: A légzés-rehabilitáció elmélete és gyakorlata című kötet a szakmai kör, az orvosok, és orvostanhallgatók számára készül.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)