Nyíregyháza

Van abban valami izgalmas, ha az ember útja a pályaválasztás „gyötrelmes” időszakában több irányban is elágazhat, mert úgy érzi, van benne tehetség a különféle kultúrák befogadására. Dolinay Tamás már középiskolás korában is élénken érdeklődött a humán műveltségtartalmak iránt. Sokáig úgy volt, hogy tanár vagy orvos lesz, a családi hagyomány végül az orvosi pálya felé terelte.

Ezerkilencszáznegyvenhatban született Nyíregyházán. Édesapja bőrgyógyász, édesanyja gyógyszerész. 1985-ben, fájdalmasan korán halt meg. Egy testvére van, aki jelenleg Debrecenben a Kossuth egyetemen könyvtáros.

Tamás Nyíregyházán járt iskolába, a Kossuth gimnáziumba. Itt is érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahová csak második „nekifutásra” vették fel. 1965-ben kezdte meg tanulmányait, élte az egyetemisták önfeledt, de befogadásra is szomjas életét. Sokat írt, tárcákat, verseket, publicisztikai cikkeket az Egyetemi Életbe és más lapokba.

Sohasem akart leragadni az orvoslás mellett, úgy érezte, hogy minden idegszálával küzdeni kell azért, hogy tájékozottabb, sokoldalúbb legyen. Csak zárójelben jegyzi meg, hogy az írásnak, a gondolatok megfogalmazásának ma is nagy hasznát veszi, mert sokkal könnyebben megy ma az írás, mint másnak. Ha végiggondolja a mondanivalóját, akkor nagyon gyakran képes a szakcikkeket is az írógépbe „mondani”. Amellett, hogy egyetemistaként írogatott, „kacérkodott” az irodalommal, a bőrklinikán volt tudományos diákkörös vagy két évig.

Bármennyire is otthonosan mozgott az egyetemi évek alatt a cívis városban, nem tudott igazán gyökeret verni. Valahogy úgy érezte, hogy a városban nagyobb a tartózkodás, az elzárkózás az idegenekkel szemben, mint Nyíregyházán. Talán ez a magyarázata annak is, hogy Dolinay Tamás szerződést kötött Nyíregyházával, így végzés után visszakerült a nyírségi megyeszékhelyre. A városhoz való kötődése azóta is erős, nemigen tudna másutt élni, mint itt.

Szigorló éves volt, amikor megnősült, a felesége gyermekgyógyász volt. Igazság szerint ez a szerelem ösztönözte arra, hogy ő is a gyermekgyógyászatot válassza. Így aztán 1971 őszétől a gyermekgyógyászaton kezdte az orvosi pályát. Dolinay Tamás azóta is megmaradt ezen a területen, a felesége jelenleg az ACSI igazgatója. Két gyermekük született: 1973-ban egy kislány, aki jelenleg joghallgató, 1975-ben egy fiú, aki az édesapját követi, mert jelenleg orvostanhallgató. 1975-ben gyermekgyógyászatból, 1992-ben gyermek- és tüdőgyógyászatból szakvizsgázott. Voltaképpen dr. Szombathy Gábor oltotta be a tudománnyal. Akkoriban kezdtek a gyermekgyógyászat olyan területeivel foglalkozni, amelyek újdonságnak számítottak: az újszülöttsárgasággal, a különféle gyermek anyagcsere-betegségekkel. Később, elsőként a megyében, foglalkozott a gyermekkori gyomor- és bélmegbetegedésekkel, a felszívódási zavarokkal.

1977-ben megyei területi gyermekgyógyász főorvos lett. Ez a feladat rengeteg utazással járt, megismerte az egész megyét. Emellett fel kellett térképezni azokat az okokat, amelyek a magas csecsemőhalandóság mögött húzódnak. Sok ember áldozatos munkája, a legújabb szakmai eredmények beépítése a megelőzés, a gyógyítás folyamatába vezetett el odáig, hogy mára sokat javult a csecsemőhalandóság mutatója. Ebben az időszakban sokat publikált, különféle cikkei, közleményei jelentek meg a hazai szaklapokban. 1986-ban létrehozták a II. Számú Gyermekgyógyászati Osztályt, amelynek − pályázat útján − a vezetője lett. Termékeny időszak volt ez, mert sok mindent csinált. Sokat publikált, számos kongresszuson, tanácskozáson vett részt Magyarországon és Európa sok országában. Ezek a tapasztalatok mind beépülhettek a gyógyítás folyamatába.

A gyermekgyógyászat speciális területe a gyógyításnak, hiszen itt nem felnőttekkel van dolguk az orvosoknak, akik megmondják, mi a problémájuk, lehet hivatkozni a felelősségérzetükre. Itt a beteg a gyerek, a gyógyításban azonban az esetek nagy részében a szülő a partner. Ezenkívül a gyermekgyógyászat még sokkal egységesebb terület, mint a felnőttgyógyászat, ahol a nagyobb betegségcsoportoknak megvan a maguk osztálya és gyógyító metódusa.

A gyermekbetegségek kialakulásában ma is főképpen a szociális körülmények játsszák a döntő szerepet. Már a csecsemőhalandóságban is ez a mérvadó. A hátrányos helyzetű rétegekben a legnagyobb a deviancia, az alkoholizmus. Sarkított a megfogalmazás, de igaz lehet, hogy akkor lesznek egészségesebbek a gyermekek, ha jobb szociális környezetben nevelkednek. Ez pedig tisztán társadalmi kérdés.

Sajnos sok a munka. Ha azonban van egy kis szabad ideje, túl a magánrendelésen, a tanításon (docens az egészségügyi főiskolán), olvas, tévét néz, előadásokra készül. Ha jó az idő, tavasztól őszig elmennek a Zemplénbe, Erdőhorváti határában van egy kis házuk, ahol néha összejönnek a barátokkal is, főzőcskéznek, pótolják azt, amit év közben elmulasztottak. Egy kicsit politizálnak, de a mostani helyzet sok reményre nem ad okot, különösen az egészségügyet illetően. Reménykednek, hátha a mélyrepülés véget ér egyszer.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)