Miskolc

A Miskolci Egyetemre 1982-ben került dr. Bíró György tanársegédként. Az eltelt időszakban minden lépcsőfokot megjárt, hiszen 1984-től adjunktusként, 1993-tól docensként, ’99-től pedig egyetemi tanárként oktatja hallgatókat. 1993-ban néhány hónapig tanszékvezető-helyettes volt, majd ’93 decemberétől ő vezeti a polgári jogi tanszéket. Ez év január 1-jével megbízták az egyetem tanulmányi rektorhelyettesi feladataival is.

– Gyermekkora?

– Miskolcon születtem ’55-ben, s kis túlzással a Mikes Kelemen utcában, pontosabban annak egy négyzetkilométeres vonzáskörzetében nőttem fel, illetve azóta is itt élek. Az akkori Felszabadítók útján található óvodába jártam, egy ma könyvtárként működő általánosan, a Vörösmarty-iskolában, illetve a Földes Ferenc Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Még sportolni is a környéken sportoltam: a Népkertbe jártam pingpongozni.

– A jogi pálya mikor jutott eszébe?

– A Földesben sokat hezitáltam, hogy a jogászként, vagy közgazdászként tanuljak-e tovább. A kérdés végül is harmadikban dőlt el, a jog javára.

– Miért pont az lett a befutó?

– Apám is jogász volt, de azt hiszem, döntésemben a matematika tanulása, vagy nem tanulása is szerepet játszott.

– Szóval maradt a matek nélküli jog. Hol végezte az egyetemet?

– 1973-ban kitűnő eredménnyel érettségiztem, s költözhettem Szegedre, mert szeptembertől már a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdtem tanulni. Egy OTDK II. helyezéssel a hátam mögött aztán 1978 januárjában cum laude minősítéssel szereztem meg a diplomámat.

– Vissza Miskolcra?

– Igen, a Diósgyőri Gépgyár jogi előadója, majd a sikeres szakvizsga után jogtanácsosa lettem egészen 1982 februárjáig.

– Miért pont a polgári jogot választotta?

– Ezt találtam a legérdekesebbnek. Közigazgatással nem akartam foglalkozni, túl unalmasnak találtam, a büntetőjog pedig azért nem érdekelt, mert úgy éreztem: ott fennáll annak a veszélye, hogy az ember egész életében kénytelen lesz majd piti zsebtolvajok ügyeivel foglalkozni.

– Ezzel szemben maradhatott volna egész életében egyszerű jogtanácsos…

– De nem maradtam, mert 1982-ben Novotni Zoltán professzor, későbbi mesterem a Miskolci Egyetem polgári jogi tanszékére hívott tanársegédnek. Elfogadtam az invitálást, amit azóta sem bántam meg.

– Szakmai előmenetel?

– 1984-től adjunktusi, ’93-tól docensi, ’99-től egyetemi tanári beosztásban dolgozom. 1993-ban Novotni Zoltán váratlan halálával nyakamba szakadt a polgári jogi tanszék vezetése, amit azóta is csinálok, de 1995-től a kar oktatási feladatokat ellátó dékánhelyettesi posztot is én vittem egészen a tavalyi év végéig. Erről azért mondtam le, mert január 1-jével az egyetem tanulmányi rektorhelyettesi feladataival bízott meg dr. Besenyei Lajos.

– Az oktatás és kutatás teljesen kielégíti?

– Nem egészen, ezért még ma is végzek egyéb elméleti, illetve gyakorlati jogi képviseleti tevékenységet. 1989 óta vezetek egy egyetemi oktatók által létrehozott ügyvédi irodát, ’92-től pedig a megyei ügyvédi kamara elnökségi tagja, ’97-től elnökhelyettese vagyok. Részt veszek a Miskolci Akadémiai Bizottság Állam- és Jogtudományi Bizottságának munkájában, ’90-től pedig az Igazságügyi Minisztérium jogi szakvizsgabizottságában is dolgozom. A Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért Társaság szakmai kiadói tevékenységét is én irányítom. Nagy szerepünk van a magánjogi jegyzetek megjelentetésében.

– Ügyvédkedése során emlékezetes esetekkel is találkozik?

– Előfordul. Volt egy ügyem például, amelynek országos visszhangja lett. Egy október 20-ra datált Magyar Közlönyben hirdettek ki egy jogszabályt, amely a kihirdetést követő nyolcadik napon lépett volna hatályba. Ez normális emberi számítás szerint október 28-a lett volna, s ebben az esetben az általam képviselt ügyfél elvesztette volna a pert. Sikerült azonban kideríteni, hogy a 20-ai közlöny csak 24-én hagyta el a nyomdát, azaz ez a dátum számított a kihirdetés napjának. Ez már kedvezett ügyfelemnek, nyertünk is.

– Diákjait is elviszi tárgyalásaira?

– Szeretném, de babonából egy kicsit tartok tőle. A tárgyalásaim ugyanis 10 esetből 8-szor az ellenfél győzelmével értek véget akkor, ha a gyerekek is ott voltak, mint hallgatóság. Ennek persze az is az oka, hogy igyekeztem őket a szokásosnál „élesebb” tárgyalásokra vinni.

– További tervei?

– Hiába van orosz és angol nyelvtudásom, kevés időm marad gyakorolni a szakmai nyelvet. Jó lenne tehát, ha minimum egy fél évre ki tudnék menni külföldre, ahol az élő szakmai nyelvvel is foglalkozhatnék. Erre azonban jelenlegi feladataim mellett kevés a remény, hiszen például az akadémiai doktori cím megszerzéséért is harcba szállnék az elkövetkezendőkben.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)