Miskolc

Beszélgetésünk időpontjában, 1999 novemberében már ismert volt, hogy dr. Besenyei Lajost, aki 1997 óta rektora a Miskolci Egyetemnek, az összevonások után immár a legnagyobb vidéki egyetem elsőszámú vezetői tisztében is megerősítették. Magyarország egyetlen igazi univerzitásán, ahol hat egyetemi és két főiskolai karon folyik felsőfokú, magas szintű oktatás, igazán nagy tisztességet és nagy felelősséget jelent első embernek lenni.

– Fontos döntési helyzetbe kerültem 1987-ben, amikor a miskolci közgazdászképzés indult, és a számviteli és statisztikai tanszék megszervezésének kérésével egy ismerős kollégám megkeresett – kezdi a beszélgetést dr. Besenyei Lajos, majd így folytatja:

– Megvallom őszintén, hogy eleinte ódzkodtam, hiszen engem a teljes jövőképem a fővároshoz kötött, ott dolgoztam, ott élt a családom. Aztán másodállásban mégis elvállaltam. Ahogy teltek az évek, egyre jobban megtetszett nekem ez a szellemi felüdülést jelentő légkör. Számomra, aki eddig csak közgazdasági körben mozogtam, új volt, hogy ugyanazt a problémát a különböző karokon dolgozókkal való megvitatás során más-más megvilágításban láthattam. A másik, ami megfogott, hogy az új kar létrehozásával lehet valamit alkotni, amin rajta marad az ember keze nyoma. Ahogy ma gyakran mondjuk, ez egy igazi kihívás volt.

– A két egyetemen való párhuzamos jelenlétre hosszú távon aligha lehetett berendezkedni. Mikor döntött Miskolc mellett?

– Négy évvel később, 1991-re világossá vált, a két egyetemen nehéz lesz helytállni. Lakást vásároltam itt a városban, letelepedtem, megszerveztem a számítástechnikai tanszék munkáját, és úgy hozta a sors, hogy a kollégáim bizalmából előbb dékánhelyettessé, majd a gazdaságtudományi kar dékánjává választottak meg.

– Rektor úr oktatói, oktatásszervezői karrierje mellett rövid idő alatt a megyei, a miskolci közélet ismert szereplőjévé vált, s ennek is köszönhető, hogy az egyetemvárost nem csupán egy út köti Miskolchoz, hanem a város szerves részévé lett. Mindezeket egybevetve is keveset tudunk életének ideérkezése előtti szakaszáról, arról, hogy milyen családból származik, milyen fontos események igazgatták a sorsát.

– Vidéki családban nőttem fel, ahol szüleim megteremtették azt a tiszta emberi értékekben gazdag, nyugodt légkört, amelyben el lehetett mélyülni. Apám molnár volt, iparos ember, anyám pedig egy hallatlanul eszes asszony, aki ha hatvan, nyolcvan évvel később születik, mindenképpen egy diplomás, kiváló egyéniség vált volna belőle. Idillikusan szép gyermekkoromban egész későbbi éveimre elegendő, komoly érzelmi tartalékra tettem szert. A középiskola volt életemben az első jelentős fordulópont, jóllehet kiváló tanáraimnak köszönhetően az egri közgazdasági szakközépiskola elvégzése különösebb erőfeszítést nem követelt tőlem… Mivel a legfontosabb tantárgyak nagyon közel álltak az érdeklődésemhez, a jó eredményeknek köszönhetően magabiztossá váltam. Jó tanárok segítették a kibontakozásomat, elsősorban Nagy Rafaelné, Mária néni, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a közgazdasági egyetemre kerültem, mert biztatott, támogatott és lelkesített engem.

– Vagyis magától értetődő volt a folytatás a közgazdasági egyetemen?

– Nem egészen, ugyanis a jogi pálya vonzott végig, de a közgazdasági szakközépből ide vezetett az egyenes út. Itt ugornék egyet időben, ugyanis a jogi tudományok iránti vágyam később sajátosan teljesült, az egész család jogász. Feleségem a Legfelsőbb Bíróság bírója, lányom a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója, a vejem ügyvéd. Érdekes a sors, hogy az én gyermekkori álmom így valósult meg. Visszatérve közgazdasági egyetemi éveimhez, nagyon sokat adtak nekem, kitűnő diplomával végeztem. Úgy hozta a sors, hogy az egyetemen maradtam, az oktatással foglalkoztam, és végigjártam a ranglétra fokozatait, az egyetemi doktori cím és a tudományos fokozatok megszerzését.

– Hogyan alakult professzor úr családi élete?

– Huszonéves koromban nősültem, van egy lányom, és most már egy unokám is. Nagyon fontosnak tartom a stabil családi háttér nyújtotta biztonság érzését, ami a napi küzdelmekhez elegendő erőt, érzelmi tartalékot nyújt. Csillagjegyem az ikrek a sokszínűséget, a többarcúságot is jelenti, ami esetemben úgy jelenik meg, hogy naponta kemény döntéseket kell hoznom, ahol az egyértelmű kiállás elengedhetetlen. Ugyanakkor az érzelmeket sem szabad szégyellnünk. Egy szép vers, vagy prózai részlet, vagy egy zenemű hatására elérzékenyülök, ami kapcsolatban áll a szociális érzékenységemmel is. Mindig nagy empátiával viseltettem az elesettek, a segítéségre szorulók iránt, ezért is szorgalmazom többek között a szomszédságunkban lévő gyermekváros kétszáz kis lakójának támogatását –mondta dr. Besenyei Lajos professzor, a Miskolci Egyetem rektora.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)