Dr. Armen Malhazjan

Adjunktus,

Nyíregyháza

szszb 23 tk Armen Malhazjan.jpgA sorozatunkban egy évtizede először szereplő családfő élete időközben minden területén bonyolultabbá vált. Ami a változásokban örömteli: kislányuk, Zsanett lassan eladósorba kerül. Ami még ezt is fölülmúlja, az Dávid 1997-es érkezése volt. Így vált teljessé a család, egésszé dr. Kiss Gabriella és a jereváni születésű örmény orvos házassága.

Zsanett a hagyományokat követően zongorázni és táncolni tanul a különórákon, de nem szorul nála háttérbe a nyelvtanulás sem. Érettségét és felkészültségét jelzi az is, hogy egyedül csak őt vették fel a bemes jelentkezők közül a Krúdyba. Öccse, Dávid, aki gitározik és focizik, alig tízévesen már egy különleges küzdősport – a Joshnimon Shorinryu iskola – ifjú mesterjelöltjének mondhatja magát. Édesapja testvére tanítja immár három éve ezt a technikát a hozzá forduló diákoknak. A tanítás eredményességét jelzi az is, hogy 2006-ban Dávid és unokatestvérei, Armen és Szergej a különböző versenyeken szépen gyűjtögették a korosztályos dobogós helyezéseket. Eredményei révén Armen komoly eséllyel pályázik a magyar kadettválogatotti tagságra, ami Dávid számára sem elérhetetlen. A kis családon belüli eredményeken nem-igen kell csodálkoznunk, mert az örményekre mindig is jellemző volt a gyerekek taníttatása, hisz’ ahogy Armen doktor mondja: „A gyerekek a jövő.”

Dr. Armen Malhazjan 2003-ban kapta meg adjunktusi kinevezését a Jósa András Megyei Kórházban, mind ez idáig első munkahelyén. Sokat tűrő, szívós alkat lévén nem tartozik a panaszkodók közé, de megemlíti, hogy volt olyan dolgos éve, amikor csak augusztusban kapott szabadnapot. Büszke arra, hogy amióta Magyarországon dolgozik, immár tizenhét éve, minden esetben mindent megtehetett a betegeiért. A közel két évtized alatt mintegy 16 ezer, a szakmájához valamilyen módon kapcsolódó gyógyító eljárásban vett részt. Ennyiszer kellett átélnie azt a katarzist, ami az altatóorvosok kényszerű, könyörtelen és kegyetlen kiváltsága is egyben…

A szemében őszinte öröm látszik, amikor arról beszél, hogy az egykori betegei közül egyre többen keresik fel még akkor is, ha gondjaik-bajaik megoldása nem éppen rá tartozna. De miután valaki, valamikor őrajta is segített, eszébe sem jutna nemet mondani. Itt említi meg azt is, hogy van olyan család a praxisában, ahol már négy nemzedéken át valakit gyógyított. Ami– a magyarországi várható életkorra tekintettel – igen jó teljesítménynek számít.

Pihenésképpen újfent a család kerül szóba, amikor is Armen doktor elmondja, hogy őt szigorú apának tartják, mert igen kemény teljesítményt vár el a gyerekektől. Ami igaz is annak a tükrében, hogy ő Jerevánban egy olyan osztályban érettségizett, amelyikben a 25 diák közül később mindegyiknek diplomája lett. Társai között vannak ismert orvosok, tudósok, művészek. A leckét az Élet adja fel, ő csak számon kér.

Közéleti munkáját teljes egészében az örmény kisebbség képviselete jelenti, ami kevéske szabad idejét nézve nem egyszerű feladat. Az 1995 óta fokozatosan növekvő létszámú nyíregyházi örmény közösség céljai semmiben sem különböznek más, hasonló helyzetben lévő emberekétől: legfontosabb az eredeti kultúra ápolása, amihez kapcsolódik az ősi hagyományok őrzése, s nem utolsósorban a nemzeti hovatartozás, az identitás megtartása.

Az előzőekben említett célokat szem előtt tartva szervezik rendezvényeiket, és tartják meg programjaikat is. Így kerül sor a lassan hagyományossá váló koncertjeikre, kiállításaikra, és a komoly érdeklődéssel kísért hagyományőrző napjaikra is. Nyíregyházán, a Kürt utcai nagyelőadóban megtartott komolyzenei hangversenyük rendszerint telt ház előtt zajlik. A város mindenkori vezetése valamennyi rendezvényen képviselteti magát, és sok esetben családostul részt is vesz azokon. Örömmel említi meg azt, hogy kialakult egy törzsközönség, akikkel minden rendezvényükön rendszeresen találkoznak, s akik magukkal hozzák barátaikat, jó ismerőseiket is…

Az önkormányzati támogatásra vonatkozóan dr. Malhazjan annyit mond: minden évben, minden alkalommal megkapták a szükséges támogatást, éppúgy, mint bármelyik másik kisebbségi szervezet. Fegyelmezettségüknek köszönhetően náluk nincsenek „ügyek.” Igaz, ez nem is jellemző rájuk, bármely szegletében is éljenek ennek a világnak.

A testvérszervezetekkel tartott kapcsolataikról elmondja, hogy az országos szövetségen át minden olyan kisebb tagszervezettel kapcsolatban állnak, akik segíthetnek nekik, illetve akiknek ők tudnak segíteni.

A családi közös nyaralást általában valamelyik görög szigeten ejtik meg, amikor is két-három héten át csak a pihenéssel és csak egymással foglalkoznak.

Dr. Armen Malhazjan büszke örmény származására, s arra, hogy Magyarországon otthon érezheti magát a gyerekeivel, a feleségével, dr. Kiss Gabriellával, akiben igazi párjára talált…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló