Kaba

Már gyerekkorában is könyvtáros szeretett volna lenni, hiszen rendszeresen bejárt az iskolai könyvtárba, ahol Juhászné Bazsa néni nem zavarta el, sőt bevonta őt a munkába. Pótkönyvtáros lett, volt úgy hogy délután egyedül tartotta a frontot. Aztán vegyipari technikumba jelentkezett, de nem vették fel. Jó sorsa azonban továbbra is a könyvek közelébe sodorta, mert nyomdász szakra került. Az iskola elvégzése után Kabán, szülőfalujában a helyi dobozüzemben dolgozott egy darabig. Férjhez ment, és egy ideig a gyermeknevelés lett a legfőbb gondja-öröme. Időközben munkatársat kerestek a könyvtárba.

Nem sokáig habozott. Jelentkezett. Közben megszületett harmadik gyermeke is. A gyes ideje alatt elvégzett egy számítógépes tanfolyamot. S mivel a könyvtárakban elkezdődött az elektronikus adatrögzítésre való áttérés, felvették négyórás munkaerőnek adatrögzítő munkakörbe. 1995-ben elkezdte a Jászberényi Tanítóképző Főiskolát könyvtár szakon. Mikor a könyvtár vezetője elment nyugdíjba teljes munkaidőben kezdett dolgozni, mint megbízott könyvtárvezető. 2001 áprilisában pedig kinevezték. Háromgyermekes családanyaként kiegyensúlyozott, örömtől sugárzó hölgyként vezeti az igazán szép, kulturált, otthonos könyvtárat. A könyvtárban honos munkafolyamatot már gyerekkorában megtanulta. Tudta, hogy nemcsak könyvek halmaza a könyvtár, hanem van benne rendszer.

– Hat évet dolgoztam, mint adatrögzítő. Apró lépésekkel haladunk, mindenki megjárja a buktatóit. Ma már elég zökkenőmentesen zajlik ez a munka. Most még az adatfeldolgozás van folyamatban, ha kapunk pénzt, akkor már a kölcsönzés is gépen lesz – tájékoztat röviden Boldogné Ági a nagyközségi könyvtár vezetője.

– Hárman dolgozunk a könyvtárban. Két főállású és egy négyórás munkaerővel látjuk el feladatainkat, de a nyugdíjas könyvtárvezetőre is mindig számíthatunk.

Könyvtárunkban elsődleges az olvasó. S hogy mit olvasnak az emberek? Attól függ, hogy melyik korosztályról beszélünk. A mi beiratkozott óvodás olvasóink természetesen a meséket, verseket viszik. Mikor megtanulnak olvasni, akkor úgy tűnik, hogy maradnak meseolvasók, de kitágul a kör a szakirodalom felé is. Vannak olyanok, akik csak szakirodalmat olvasnak, például ha a kutyáról, ha a dinoszauruszról van szó. Olvasnak úgynevezett divatos szépirodalmat is. Tizennégy éves korig tart ez az állapot, akkor jönnek a kötelező olvasmányok. Ugyanez folytatódik középiskolás korban és a főiskolásoknál, valamint az egyetemistáknál. Ehhez jön még a tananyaghoz kapcsolódó szakirodalom. Könyvtárközin nagyon nagy a forgalmunk, interneten rendszeresen kérünk könyveket egyetemi könyvtárakból. Aztán jönnek a gyesen lévő anyukák, akik a lektűr irodalmat, a gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket és szakácskönyvet visznek. Kevés a 30–40-es korú férfi olvasónk, ők viszont szeretik a barkácsolással foglalkozó könyveket, a krimiket. A nyugdíjas korosztályból a női olvasók vannak többségben. Ők ragaszkodnak a klasszikus irodalomhoz. Nagyon vegyes az olvasói megoszlás, de azt hiszem ez minden könyvtárra jellemző.

– Miért jönnek még be a könyvtárba?

– Van a könyvtárközi kölcsönzés, a fénymásolás, amit sokan és sokszor igénybe vesznek. A legújabb szolgáltatásunk az internet-hozzáférési lehetőség egy gépen. A klasszikus tájékoztatási szolgáltatásaink továbbra is működnek. Most nyertünk pénzt a Külügyminisztérium által kiírt pályázaton. EU-sarkot alakítunk ki a könyvtárban. Mesélő Európa címmel húsz alkalommal előadást tartunk. Az őszi gyermekkönyvnapunk sikeres volt, nyolc foglalkozás volt az óvodásoktól kezdve a nyugdíjas korosztályig. Vannak mesefoglalkozásaink, vannak könyvtári óráink, ahol egész mást tanulhat meg a gyermek, mint egy iskolai könyvtárban.

– Kabán nincs múzeum, de a könyvtár felvállalja a helytörténet gondozását is.

– A könyvtárnak alapfeladata a helytörténeti anyagok gyűjtése. De, hogy ez rendben van és ez az anyag rendszerezett, az a nyugdíjas könyvtárvezetőnek, Erzsike néninek köszönhető. Fotógyűjteményünk is van.

– Új helyen vannak. Mióta?

– Az első könyvtárat Kabán a Jókai utcán a jelenlegi Idősek otthona helyén alakították ki, negyvenkét négyzetméteren. 1972-ben költözött az újonnan épült művelődési házba. Ott már 320 négyzetmétert vettek birtokba. 2002-ben még nagyobb területű épületbe, a régi termelőszövetkezeti irodaház alsó szintjére költözhettünk, amely 380 négyzetméteres. Ez a hely lényegesen világosabb, melegebb, tehát komfortosabb, mint a régi. Büszkék vagyunk arra, hogy kabai művészek alkotásai díszítik a falakat. Minden évszakban új és aktuális dekorációt készítünk. Sok ügyes ember él Kabán, aki hozzánk betér, az láthatja ezt. Azt kívánjuk ezzel kifejezni, hogy legyünk rá büszkék, s érezzük nap mint nap, hogy jó kabainak lenni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)