Minden embernek a saját édesanyja a legfontosabb

…hiszen „belőlük nőttünk, mint fatörzsből gyönge ága”

– Móricka, hozzál be két meggybefőttet a spájzból!

– Anya csak egy van!

Ki ne ismerné ezt az ezer éves ócska viccet. Talán csak az újszülöttek nem. Az újszülöttek aztán lassan felcseperednek, majd hirtelen felgyorsul a gyermekkorban még olyan ólomnehéz lábakon vánszorgó idő. Felnőnek a gyerekek, akik maguk is szülőkké válnak többnyire. Apává, vagy anyává. Az utóbbi a biztos, azt szokták mondani. 

Anyák napja van. Május első vasárnapján hagyományosan az év egyik legszebb ünnepét üljük. Ha olykor május első vasárnapja elsejére esett, vagy esik, akkor azért az apák napja is egyben, már ami a majálist illeti. Régebben ezt intenzívebben ünnepelte munkás és paraszt, na meg az értelmiség, mára egységbe forrtak az osztályok beolvadással. Hogy ki és hova olvadt be, azt nem tudom, vagyis igen.

Általános iskolásként anyák napján versekkel és virággal köszöntöttük osztálytársaink édesanyjait és a bennünket tanító édesanyákat. Szépen felöltöztünk és ápoltuk ezt a hagyományt. A falu tele volt vidáman vonuló gyerekekkel, már csak azért is örültünk, mert minden édesanya finom süteményekkel és szőke, valamint barna kólával várt bennünket. 

Minden embernek a saját édesanyja a legfontosabb, hiszen „belőlük nőttünk, mint fatörzsből gyönge ága”. Emlékezetünk édesanyánkon túl szerencsés esetben visszanyúlik még nagymamáinkra, még szerencsésebb esetben dédnagymamáinkra. Az ük sem lehetetlen, de sajnos nem túl gyakori. Két három generáció az, akikre még emlékezünk, vagy akikre emlékeztetnek élő tanúk. 

Hála Istennek édesanyámra nem emlékeznem kell, hanem ránézni és megköszönni neki, hogy a világra hozott, felnevelt és a mai reszelt leves főtt hússal is nagyon ízletesre sikerült. Természetesen a reszelt tésztát 81 éves kezeivel ő maga gyúrta hozzá. A rántott hús íze számban van még most is. A puffancsé is, ami nálunk hagyományosan a legkisebb fiút illeti. Köszönettel ápolom ezt a hagyományt, amely keresztapámról maradt rám. Apámék hatan ülték körbe egykor az asztalt, nagyapám és az öt fiú. Nagymamám természetesen nem ült az asztalhoz, hiszen ő volt a háziasszony. Egyéb kötelezettségei mellett  arra is vigyázott, hogy a puffancsot mindig Zsiga kapja, mert ő volt a kicsi. Béla, Elemér, Endre és Géza nagy-nagy bánatára. Ennek így kellett lennie. Erzsi, az én drága nagymamám apró termetű asszony volt, mégis az egyik leghatalmasabb a világon. Legalább is nekünk. 

A másik drága nagymamám, Juliska akkor is helytállt, amikor a férje a Don-kanyar poklában küzdött a Halállal. Ott nagyapám megnyerte a harcot, de nagymamám édes bátyja sajnos „odamaradt”. Juliska mamám holtáig reménykedett benne, hogy egyszer talán betoppan az ő kedves testvére, mert Jóska eltűnt az ütközetben, halálát hivatalosan soha nem jelentették be. Ebben reménykedett dédnagymamám is, Zsuzsika. Dédnagymamámat már nem ismerhettem, de a Kisvégen az egyik asztalterítő az ő keze munkája, 1909-ben varrta Kiss Zsuzsánna. A „felsőházban” levő kézzel horgolt kör alakú szőnyeg meg a Juliska szorgos munkájának eredménye, aki reszketeg kezeivel készítette el nekem a gyönyörű szőnyeget.

Dálnoki Antónia Erdélyi nagyapám édesanyja, 1917-ben fiatalon elragadta a halál, nem adatott meg neki, hogy lássa felcseperedni méhének gyümölcseit. A négy árva fiú aztán úgy adózott emléke előtt, hogy az első szülött lányuk második keresztnevéül az ő gyönyörű nevét választották. 

Apai dédnagymamáim közül először Torma Amáliára emlékezem. Ő Tisztaberekről jött Orosziba férjhez, szorgalmas asszony hírében állt, négy lányt és egy fiút nevelt fel. A berki rokonokkal a legutóbbi időkig szoros volt a kapcsolat, gyerekkoromban sokszor hallottam, hogy Torma fajzat vagyok. Borbély nagyapám édesanyja Kálnoki Erzsébet. Ő igen kemény és határozott asszony volt, erős kézzel tartotta össze a családot, mi kései utódok nem lennénk azok, akik vagyunk, ha ő nem olyan lett volna, amilyen volt. Ezt jól megmondtam. 

Boldog anyák napját kívánok minden édesanyának a Földön és az örökkévalóságban!

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2021. 05. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése