Minden embernek a saját édesanyja a legfontosabb

…hiszen „belőlük nőttünk, mint fatörzsből gyönge ága”

– Móricka, hozzál be két meggybefőttet a spájzból!

– Anya csak egy van!

Ki ne ismerné ezt az ezer éves ócska viccet. Talán csak az újszülöttek nem. Az újszülöttek aztán lassan felcseperednek, majd hirtelen felgyorsul a gyermekkorban még olyan ólomnehéz lábakon vánszorgó idő. Felnőnek a gyerekek, akik maguk is szülőkké válnak többnyire. Apává, vagy anyává. Az utóbbi a biztos, azt szokták mondani. 

Anyák napja van. Május első vasárnapján hagyományosan az év egyik legszebb ünnepét üljük. Ha olykor május első vasárnapja elsejére esett, vagy esik, akkor azért az apák napja is egyben, már ami a majálist illeti. Régebben ezt intenzívebben ünnepelte munkás és paraszt, na meg az értelmiség, mára egységbe forrtak az osztályok beolvadással. Hogy ki és hova olvadt be, azt nem tudom, vagyis igen.

Általános iskolásként anyák napján versekkel és virággal köszöntöttük osztálytársaink édesanyjait és a bennünket tanító édesanyákat. Szépen felöltöztünk és ápoltuk ezt a hagyományt. A falu tele volt vidáman vonuló gyerekekkel, már csak azért is örültünk, mert minden édesanya finom süteményekkel és szőke, valamint barna kólával várt bennünket. 

Minden embernek a saját édesanyja a legfontosabb, hiszen „belőlük nőttünk, mint fatörzsből gyönge ága”. Emlékezetünk édesanyánkon túl szerencsés esetben visszanyúlik még nagymamáinkra, még szerencsésebb esetben dédnagymamáinkra. Az ük sem lehetetlen, de sajnos nem túl gyakori. Két három generáció az, akikre még emlékezünk, vagy akikre emlékeztetnek élő tanúk. 

Hála Istennek édesanyámra nem emlékeznem kell, hanem ránézni és megköszönni neki, hogy a világra hozott, felnevelt és a mai reszelt leves főtt hússal is nagyon ízletesre sikerült. Természetesen a reszelt tésztát 81 éves kezeivel ő maga gyúrta hozzá. A rántott hús íze számban van még most is. A puffancsé is, ami nálunk hagyományosan a legkisebb fiút illeti. Köszönettel ápolom ezt a hagyományt, amely keresztapámról maradt rám. Apámék hatan ülték körbe egykor az asztalt, nagyapám és az öt fiú. Nagymamám természetesen nem ült az asztalhoz, hiszen ő volt a háziasszony. Egyéb kötelezettségei mellett  arra is vigyázott, hogy a puffancsot mindig Zsiga kapja, mert ő volt a kicsi. Béla, Elemér, Endre és Géza nagy-nagy bánatára. Ennek így kellett lennie. Erzsi, az én drága nagymamám apró termetű asszony volt, mégis az egyik leghatalmasabb a világon. Legalább is nekünk. 

A másik drága nagymamám, Juliska akkor is helytállt, amikor a férje a Don-kanyar poklában küzdött a Halállal. Ott nagyapám megnyerte a harcot, de nagymamám édes bátyja sajnos „odamaradt”. Juliska mamám holtáig reménykedett benne, hogy egyszer talán betoppan az ő kedves testvére, mert Jóska eltűnt az ütközetben, halálát hivatalosan soha nem jelentették be. Ebben reménykedett dédnagymamám is, Zsuzsika. Dédnagymamámat már nem ismerhettem, de a Kisvégen az egyik asztalterítő az ő keze munkája, 1909-ben varrta Kiss Zsuzsánna. A „felsőházban” levő kézzel horgolt kör alakú szőnyeg meg a Juliska szorgos munkájának eredménye, aki reszketeg kezeivel készítette el nekem a gyönyörű szőnyeget.

Dálnoki Antónia Erdélyi nagyapám édesanyja, 1917-ben fiatalon elragadta a halál, nem adatott meg neki, hogy lássa felcseperedni méhének gyümölcseit. A négy árva fiú aztán úgy adózott emléke előtt, hogy az első szülött lányuk második keresztnevéül az ő gyönyörű nevét választották. 

Apai dédnagymamáim közül először Torma Amáliára emlékezem. Ő Tisztaberekről jött Orosziba férjhez, szorgalmas asszony hírében állt, négy lányt és egy fiút nevelt fel. A berki rokonokkal a legutóbbi időkig szoros volt a kapcsolat, gyerekkoromban sokszor hallottam, hogy Torma fajzat vagyok. Borbély nagyapám édesanyja Kálnoki Erzsébet. Ő igen kemény és határozott asszony volt, erős kézzel tartotta össze a családot, mi kései utódok nem lennénk azok, akik vagyunk, ha ő nem olyan lett volna, amilyen volt. Ezt jól megmondtam. 

Boldog anyák napját kívánok minden édesanyának a Földön és az örökkévalóságban!

Szerző: 2021. 05. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése